A kitörés, ahogy azt kamaszként megéltem

A budai várban rekedt védők 1945. február 12-én törték át nagy véráldozat árán a Széna tér környékén az orosz gyűrűt, ezt követően Hidegkút irányába keresték a menekülés útját.
A reggeli órákban elérték a Hármas-határ hegy, Hárs-hegy, János-hegy vonalát. Akkor már égett a vitorlázó repülőtér hangára, messziről lövöldözés hallatszott. Az orosz csapatoknak jó védőállásokat biztosítottak a Kővár-kőfejtő gödrei és a község szélső házai, ezért a kitörő egységek ék alakban a Virágos-nyereg, majd a Csúcs-hegy, Tök-hegy, Kálvária-hegy vonulatán haladtak rajonként, egymástól kisebb távolságra, nyugati irányba. A déli órákban nagy csatazaj robbant ki, mert hat orosz repülőgép mélyrepülésben fedélzeti géppuskával és kisméretű bombákkal támadta meg őket. Egymást követve ötször csaptak le rájuk. Körülbelül két óra lehetett, amikor a harci zaj alábbhagyott és egész alacsonyan két német kétmotoros repülőgép körözött Hidegkút felett és piros színű ejtőernyővel fémtartályokban utánpótlást dobtak le a Szarvas-hegy és Patak-hegy felett. Ennek egy része a Temető utca és a Paprikás-patak térségében landolt és orosz kézbe került.
 A késő délutáni órákban a kitörő egységek a volt téglagyár és az Anna kápolna közti lakatlan terepen haladtak a Kerek-hegyen a Zsíros-hegy, Nagyszénás, Budajenő irányába. Ezt a nyomjelző lövedékek és a fellőtt rakéták jelezték. Az orosz csapatok mindkét oldalról követték a kitörőket. Így szállásolta be magát házunkba egy raj. Padlásunkon kiszedtek néhány tetőcserepet és onnan tüzeltek golyószórójukkal. Február 13-án reggel őrjáratra indultak a Patak-hegy és a Szarvas-hegy térségébe az előző napi csata színhelyére.
Szánkónkon összekötve eldobott sorozatlövő fegyvereket és egy német foglyot hoztak magukkal, akit előttünk hallhattak ki. Testvéreimmel mindezt megdöbbenve néztük végig, de szerencséjére jól bántak vele, meleg ennivalót kapott és megengedték, hogy átázott csizmáját a tűzhelynél megszárítsa. Őt és még 17 személyt – katonákat és négy nőt – akik lemaradtak és megadták magukat, illetve máshonnan előkerült foglyokat a Remetei úton vezették el fogolytáborba. A rajhoz, amelyik egy hétig maradt nálunk, minden nap jött egy politikai tiszt, aki újságból felolvasta a legújabb híreket. Ujjongás tört ki közöttük, amikor megtudták, hogy egységeik 70 km-re közelítették meg Berlint. Az elesetteket, főleg német katonákat, február végén hantolták el a harcok színhelyén, de központi temetőbe csak jóval később kerültek. A vadaskerti hegynél fogságba került ukrán származású német katonákat a Kossuth Lajos és a mai Muhar utca sarkán kivégezték, mert a – korábban a németekhez átálló katonákból alakult – Vlaszov-hadosztály önkéntesei voltak.
A kitörés utáni napokban orosz katonák polgári személyekkel lövészárkot ásattak a
Hármas-határ-hegy alatt a Virágos-nyeregtől a Heinrich István útig. A falu nyugati végén, a mai Szarvas hegyi út mentén páncélosok ásták be magukat. A várt német ellentámadás március elején következett be, de hamar elakadt. A szovjet csapatok egy hónap múlva elérték az osztrák határt, május elejére véget ért Európában a sok szenvedést okozó II. világháború.
Huber Márton