Volt egyszer egy Budai Delikát...

Balassa úr és felesége, Marika a végső zárás után

Abban a reményben fejezzük be munkánkat, hogy jó emléket hagyunk magunk után. Kívánunk Önöknek minden jót, és köszönjük, hogy e három évtized alatt egy kicsit életük részei lehettünk. – Ez év április 29-től fogadta ez a szöveg a Budai Delikátba belépni kívánókat a Margit körút és a Tölgyfa utca sarkán.

A csalódást magam is átéltem, hasonlóan azokhoz, akik ezeket az üzeneteket küldték a búcsúzó tulajdonosoknak:

„Egy darabka csokoládéillatú gyerekkor, konyakmeggyes, örménykonyakos, Omnia kávés nagyik birodalma…”. „Szomorú lettem, ahogy megláttam a búcsúsorokat. Joggal remélik, hogy jó emléket hagynak maguk után. Csodálatosak!”

Azt, hogy hogyan érte el dr. Balassa András, felesége Marika és sokáig velük dolgozó Gabi menyük ezt a ragaszkodást, népszerűséget, szeretetet, nehéz leírni azok számára, akik nem jártak itt. Békebeli enteriőr ölelte körül a betérők igényeit követő kínálatot. A tulajdonosok öltözékükkel is megtiszteltek minket, Balassa úr fehér ingben, nyakkendősen nyújtotta át a konyakosmeggyet, egy ideig a pressszókávét (bürokratikus okokból ezzel fel kellett hagyniuk), vagy az antikvár könyvet, üzlete ugyanis sokáig egy online antikvár könyvkereskedés átvevőpontjaként is működött.

– Nem voltunk kezdők a kereskedelemben, mindketten évtizedekig dolgoztunk ezen a területen, kezdetben Székesfehérváron, később, már itt, a fővárosban. Volt egy kis boltunk a Ferenc körút 17. alatt, a Budai Delikátéhoz hasonló profillal – vázolja fel kérdésemre a szakmai hátteret Balassa úr egy cukrászda teraszán, pár száz méternyire munkás életük utolsó 31 évének színhelyétől. – A Delikát tulajdonjogát egy kollégánktól vettük át, nem sokkal a rendszerváltozás után. Sokszor felvetődött az idők során, hogy a berendezést modernizálni kellene – a kisnégyzetes kövezést és a kávéspultot még Meinlék hagyták örökül – de úgy éreztük, ehhez nem szabad hozzányúlnunk.

Ezen az 1960-as fotón még kivehető a homlokzat legfelső részén Juszt Gyula optikus cégfelirata

Érdemes itt rövid „kávészünetet” tartanunk, hogy felidézzük a hely szellemét, mely színes, változatos, mint minden éltesebb budapesti házé, s melynek egy árnyalatát a Balassa család őrizte sok éven át. A Történelmi topográfiai adattár szerint egykor itt, azaz a Frankel Leó út 22. – Tölgyfa utca 11. – Margit körút 6. által is számozott sarokház helyén a XVII. század végén prímási nyaraló épült (feltételezem, a felhévízi gyógyvizek közelsége miatt), mögötte pedig az esztergomi főkáptalan dézsmaháza állt. Kiváló helytörténészünk, Verrasztó Gábor e hasábokon is leírta már, hogy a ma is látható, eredetileg egyemeletes, copf stílusú épületet Deutsch János fűszerkereskedő építtette 1888-ban, majd 1927-ben leszármazottai bővítették kétemeletessé. Nevezetes volt a ház Juszt Gyula optikusmester 1939-ben nyitott harmadik üzletéről, a cég neve jó ideig uralta a ház Margit körút felőli főhomlokzatát. Ritka, régi bakelitkorongok címkéin fellelhető még, hogy itt működött Láng Jakab és Fia „Gramofon és lemez nagy raktára”, de megfordult itt festékkereskedő, mészégető is. A ház kapuja a Tölgyfa utca sarkán nyílik, ahol emléktáblával adóznak Fekete László, „a tudós közjegyző” munkásságának. A leszármazottja által összeállított, róla szóló díszes kötetet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara adta ki 2013-ban. Az 1949. február 2-i – még Kossuth-címeres – Magyar Közlönyben olvasható, hogy a miniszter láttamozta a Tölgyfa utca 11. alatt működő Keresztyén Társaskör alapszabályát. Az épület Frankel Leó úti oldalán 1951-ben, a háború előtt itt működött Magyar–Olasz Bank helyén nyílt meg az ismert patika, mely 1990-ben vette fel Szent Margit nevét.

S hogy visszatérjünk Balassa úrék, a Budai Delikát térfelére: a háború előtt Meinl csemegebolt, majd az ötvenes évektől a Közért vállalat diabetikus készítményeket is kínáló Delicatesse különleges ételek boltja nézett a Margit körútra, illetve a Mártírok útjára. – Az e két cégtől örökölt polcok, burkolatok között rendezkedett be a Balassa házaspár, s követte sikeres, széles körben megkedvelt üzleti modelljét.

– Mi tudatosan másféle vásárlási élményt akartunk nyújtani, mint amivel a marketekben, bevásárlóközpontokban lehet találkozni: személyességet, mosolyt, odafordulást. Minden tábla csokit, minden üveg italt illőn csomagolva nyújtottunk át. Akár egy üveg italnak, egy doboz bonbonnak is utánamentünk, ha olyasmit kerestek, ami nem tartozott a mindennapi kínálatunkhoz, bár közép- és felső kategóriában igyekeztünk a legszélesebb választékot tartani. Sokszor mondták a vásárlóink: – Tudtam, hogy ide kell jönni. Egy időben nem lehetett valódi konyakosmeggyet kapni. Mert nem mindegy, hogy bevonómassza vagy valódi csokoládé burkolja-e a tölteléket. Addig kutakodtunk, mígnem felfedeztünk egy alföldi üzemet, ahol minőségi konyakosmeggy készül. Közvetlenül a termelőktől vettük át a borokat is, a legjobbaktól persze.

Zakó, nyakkendő hétköznapokon is

– És a szavunkra minden körülmények között lehetett számítani – szúrja közbe Marika, aki korábban hosszú ideig könyvesboltot vezetett. – Olyan nem volt, hogy nem fizettünk időben, ezt mindenki tudta rólunk, fedezet volt közel hatvanéves kereskedelmi múltunk.

– Árverseny persze volt és van, de mi olyan pluszokat nyújtottunk, ami biztosította talpon maradásunkat – mondja Balassa úr. – Úttörői voltunk a palackok névre szóló címkézésének, és sokáig egyedinek számított, hogy ezt angol, német, francia, olasz nyelven is vállaltuk. Ennek a híre szájról szájra járt, büszkén mondhatjuk, nagybudapesti hatósugárral. Sőt, a turisták révén a világ sok országába is eljutottak így a legjobb magyar borok. Megdöbbenés fogadta az ajtóra kiragasztott „búcsúcédulánkat”. Hová fogunk ezután járni? – kérdezték többen. Ajándékokat hoztak-küldtek. Egy házaspár – régi vásárlóink – bejött, vett egy üveg Hungária pezsgőt, aztán átnyújtotta azzal, hogy ezt fogyasszuk el az egészségünkre. Egészségünkben bízva szeretnénk ezután többet utazni, és gyakrabban találkozni barátainkkal.

A Budai Delikát helyén másolószalont nyitott az új tulajdonos. Érthető, ha fáj ez a profilváltás a nyugalomba vonult házaspárnak és törzsvásárlóiknak. Ám, ha a ház üzlethelyiségeinek mozgalmas történetére gondolunk, belátható: a gazdasági számítások időtől és személytől függően változhatnak. Sok sikert tehát a másoldának. És meglehet – tudom, gyenge vigasz a Budai Delikáttól búcsúzóknak –, idővel alakulhatnak úgy is a trendek, hogy újabb delikát nyílik ugyanitt.

Köszönet Balassáéknak és a Budai Delikátnak a három évtizedért!

Balázs István