Régi időkre emlékezve

Áll a Rózsadombon, a Cserje utca 4. alatt egy modern villa. Sok hasonló van a kerületünkben, de ehhez az épülethez egy időben volt némi közöm: az örököse voltam.

Kezdjük a történetet a Duna másik felén, a terézvárosi Akácfa utcában. Ott nőttem fel, meglehetős szegénységben, egy udvari, első emeleti, szoba-konyhás, fürdőszoba nélküli lakásban. Nem mondom, ott is történtek érdekes dolgok, időnként megjelent a házban Honthy Hanna, a híres primadonna, aki keresztfiát, Róna Viktort, a későbbi idők világhírű balett-táncosát, akkoriban a tehetséges balettnövendéket látogatta meg.

De térjünk vissza a rózsadombi villára, ahol nagybácsim, Kiss Imre és felesége lakott. Nem volt gyermekük. Édesanyámmal, mint szegény rokonok rendszeresen jártunk náluk, ahol jobb falatokat is ehettünk, mint amikhez hozzászoktunk a „proli negyedben”.

Nem tagadom, gyerekként kicsit irigyeltem a gazdag rokont... Az ötvenes évek végén már egy piros Opel Rekord állt a házuk előtt. Anyám sokszor mondta: – Legyél kedves, szeretetreméltó Imre bácsiékkal, ez a ház egyszer a tiéd lesz.

Nem gondoltam komolyan, nem is éltem bele magam, hogy egyszer én leszek ennek a kertes, teraszos, ötszobás villának a tulajdonosa. Nem is lettem! Imre bácsi néhány héttel előbb halt meg, mint a felesége, Judit néni, így aztán minden az ő rokonaira maradt.

Amikor megtudtam a hírt, Fedák Sári jutott az eszembe, akitől egy újságíró megkérdezte, melyik a kedvenc kölnije. – Örökölni! – válaszolta a sztár.

Nos, ilyen „kölnit” sohasem volt módom élvezni. Amikor a szüleim meghaltak, az ószeres még ingyen sem volt hajlandó elvinni szegényes hagyatékukat. Az élet aztán úgy hozta, hogy mégis második kerületi lakos lettem, immár több mint ötven éve. Még ha nem is a Rózsadombon. A Körszálló melletti házban élek azóta is, ablakomból rálátok a fogaskerekűre és a János-hegyi kilátóra is.

Érdekes helyszín volt a Cserje utca úgy öt-hat évtizede. A szomszéd házban, a Cserje utca 6.-ban élt a kétszeres Kossuth-díjas nagyszerű színész, Pécsi Sándor. Idén, március 18-án volt születésének 102. évfordulója, és csaknem 52 éve már, hogy nincs köztünk. Pécsi Sándor összes filmjét láttam, nagyon jó színésznek tartottam. Időnként megengedte, hogy a meggyfáiról én szedjem le a gyümölcsöt. Fizetségként szedhettem magunknak is egy kosárral. Dicséretként még barackot is kaptam Sanyi bácsitól, a fejem búbjára. Pécsi Sándort idős embernek, olyan hatvanasnak gondoltam, talán a kopaszsága és joviális alkata miatt. No meg a filmekben, színpadon is gyakran bíztak rá koránál jóval idősebb szerepet. Az Erkel című film főszereplőjeként a 80 éves zeneszerzőt is hitelesen alakította – kerek 30 esztendősen… Bácsinak láttam, pedig csak a negyvenes éveiben járt, idős szüleimnek a fia lehetett volna. A sors kevés földi időt adott neki, ötvenévesen távozott az égi társulatba.

Amikor 1972-ben meghalt, az özvegye a neves konferansziéval, dr. Hegedűs Jánossal kötött házasságot. A második férj hét évvel volt idősebb Pécsi Sándornál, de közös hobbink, a labdarúgás révén atyai jó barátom lett. Imádta a focit, akárcsak én, jókat vitatkoztunk, mert nem egy csapatnak szurkoltunk. Az ötvenes évek végétől harminc éven át közvetítette a régi SZÚR-meccseket (Színészek–Újságírók) és show-műsorokat a 80 ezres, telt házas Népstadionból. Fiával, Hegedűs Lászlóval, a médiából is jól ismert ügyvéddel pedig a 90-es években munkakapcsolatban voltunk. Amikor bulvárlapot szerkesztettem, ő nézte át a „rázósabb” cikkeket, s javasolta kihúzásra azt, ami sajtópergyanús volt.

Ennyi a rózsadombi villa rám vonatkozó története, de maga az épület is érdekes. Talán hiányos a jártasságom az építészetben, úgyhogy egészen mostanáig, hogy utána nem olvastam, nem is sejtettem, hogy a szememben kívülről egyszerű kockaháznak látszó épület – bár már annak idején is feltűnt, hogy milyen kellemes a belső elrendezése –, szóval hogy ez az egyszerű karakterű, kertes ház meglehetős eszmei értékekkel is bír. Már csak a tervezője okán is, aki nem más, mint Molnár Farkas, a II. kerület több korszakos korai modern épületének megálmodója, aki a nemzetközileg is jegyzett alkotó, Walter Gropius tanítványa volt a Bauhaus iskolában, aztán a világhírű Breuer Marcell munkatársa lett.

A szóban forgó Cserje utca 4., illetve a telek hátulján álló hasonló villaépület 1931-ben épült, s akkoriban valóban forradalminak tűnhetett az átlagpolgár szemében ez a végletekig letisztult, még csak néhány éve létező modern formavilág: a sallangmentes acél csőkorlátok, a lapos tető, a díszítések hiánya, a széles sávablakok. Nem véletlen azért, hogy ez az egyszerű geometriai formákra épülő stílus ma is tovább él, és oly népszerű kerületünk kertvárosi részein is.

Kemény György

 

 

Az életnek építve

Molnár Farkas a Bauhaus mozgalom egyik legjelentősebb alkotója volt. Összesen negyven épületéből tizenöt lakóház és egy (félbemaradt) templom áll a mai II. kerületben. 1931–36 között a Rózsadombon több lakóháza épült meg: a Cserje utcában egymás után három, de a Pasaréti és a Bimbó útra, a Vérhalom, a Hankóczy Jenő, a Lejtő, a Kavics utcába és a Csévi közbe is tervezett. Házaira jellemzők voltak a változtatható térkapcsolatok, a hely gazdaságos kihasználása és – alkalmazkodva a hegyoldalak adottságaihoz meg a megrendelők társadalmi státuszához – a nagy teraszok. A Napraforgó utcai mintatelepen 1931 végére készült el a Ligeti Pállal közösen tervezett családi háza, és ebben az évben épült fel a Cserje u. 4/b alatt található családi villa is.

A ház Hevesy Iván művészettörténész és fényképész felesége, Kálmán Kata otthona volt. Az épületet Bierbauer Virgil, a modern építészet egyik teoretikusa a célszerű építészet példájának tartotta, amely minden reprezentációs szándékot mellőzve a hétköznapokat szolgálja. Ablakai nagy méretűek, tetőteraszáról körbenézve látszott az egykori budai szőlővidék. „Az ablak nekünk több mint csak éppen a munkához szükséges fény forrása, több mint a légcseréhez szükséges könnyen feltárható nyílás. Az ablak az otthon és a külvilág érintkezésének minél hathatósabb eszköze” – írta Bierbauer, és ennek a Cserje utcai épület maximálisan megfelelt.                 

Viczián Zsófia