Régi villák, családi történetek – A Korbuly-villa

A villa homlokzata a Lorántffy Zsuzsanna út felől a II. világháború előtti években és napjainkban

A Korbuly családban nem volt ez furcsa, hiszen az építtető, Korbuly János már a húszas évek végén vásárolt egy 16 mm-es filmfelvevőt, amellyel minden fontos családi és szakmai pillanatot megörökített. Így maradtak fenn azok a képkockák, amelyeken felesége, Korbuly Mária a félkész ház teraszán áll fehér ruhában, kalapban, vagy amikor 1941-42 telén, a nagy hóeséskor a család Dongó nevű kutyája a kapuban a havat ugatja. Körülötte mindent vastag, fehér lepel borít, még a kerítés is csak jelképesen látszik. 

A ház tervei elérhetőek Budapest Főváros Levéltárában. Ezekből tudjuk, hogy a villában a háromgyermekes családon kívül lakott még egy házmester és további személyzet is. Az alagsorban helyezte el az építész, Miskolczy László a három személyzeti szobát mellékhelyiségekkel, de volt itt mosókonyha, kazánház, szénraktár, garázs, egy műhely és egy virágház is. A földszintre vezető lépcsőről az előszoba nyílt, innen lehetett a szalonba, az ebédlőbe és a hallba lépni. Mindegyikből ki lehetett lépni a teraszra. Az emeleten a négy hálószobát helyezték el két fürdővel. Külön szoba állt a fiú- és a lánygyermekek rendelkezésére, egyet alakítottak ki a vendégek számára. A háború közeledtével a kerten belül építettek egy bunkert, hogy a nehezebb időkben meghúzhassák magukat benne.

A nappali-ebédlő egykor

A rózsadombi villa az 1944-es ostromig, kilenc éven át volt boldog családi fészek, akkor kényszerűségből egyik pillanatról a másikra döntöttek úgy, hogy máshová költöznek és csak a legfontosabb tárgyaikat vitték magukkal. Az ostrom idején a Weiss Manfréd gyár belvárosi irodájának pincéjében húzták meg magukat. Ez jó döntésnek bizonyult, mivel a ház 1945 elején kiégett. A család soha nem költözött vissza, de egyes tárgyak csodával határos módon túlélték a háborút. Ilyen volt a Korbuly János által tizenhét évesen, fából készített villamosmakett, ami fénykorában működött is. Ez az ostrom idején egy vasládában „parkolt”, így szerencsésen megmenekült, és a mai napig féltve őrzik az unokák.

Korbuly Mária

Ahogy Korbuly Andrea, az egykori háztulajdonosok unokája írta: „A nagyapám azt mesélte, hogy a németek gyújtották fel a házat, amikor menekültek, mert hadiszállás volt rengeteg irattal és  ez volt a legegyszerűbb módja az iratok megsemmisítésének.  A romokat nagyapám eladta, abból vett a Szent István körúton egy lakást.”

A Lorántffy úti házat remek szerkezetének és műszaki állapotának köszönhetően újjá lehetett építeni, a födémek és egyes falak is megmaradtak, így ma is áll, de jelenlegi, átalakított formájában több család lakja. A helyreállítás után először két lakást alakítottak ki, majd a  későbbi évtizedek során a lakások száma tovább nőtt, most tizenkettő van benne...

Korbuly János

De ki volt az építtető, és hogy került a család a Weiss Manfréd gyár pincéjébe?
Az örmény származású család történetét a leszármazottak Korbuly József MÁV főfelügyelőig vezetik vissza, akinek tíz gyermeke született. A Korbuly családban „az autó volt a szerelem”, szinte az összes fiú gépészmérnökként dolgozott, a lányok pedig sorra mérnököket választottak férjül. Korbuly József leghíresebb gyermeke Károly, az első villamos hajtású mozdony készítője volt Kandó Kálmánnal együtt. Korbuly Károly az 1920-as években a csepeli Weiss Manfréd gyár vezérigazgatójaként működött. Vezetése idején szintén a gyár adott munkát fivérének, Korbuly Jánosnak, ő gépészmérnöki végzettséggel kétütemű motorok, páncélautók és harckocsik tervezését irányította.

A villa napjainkban

1946 végén, amikor a gyárat államosították, az üzemek helyreállításához és a termelés újraindításához az oroszok Korbuly János közreműködését kérték, de csak a kezdeti időkben tartottak rá igényt, amint elvégezte munkáját, „kivezették” a gyárból. Az ötvenes években a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár alkalmazta és a Dutra D4K összkerékhajtású traktor tervezőjeként 1963-ban, a gépgyártás területén elért eredményeiért másodmagával Kossuth-díjat kapott. Unokái és dédunokái elmesélése alapján a nagyszülők pezsgő társasági életet éltek, minden hétfőn és pénteken tarokkpartit rendeztek és az építész Miskolczy László is a baráti kör tagja volt. A Korbuly család több ingatlannal bírt és a harmincas években valamennyinek Miskolczy készítette a terveit.

Fonyódi Anita

(Köszönet Korbuly Andreának a segítségért!)


Az építész Miskolczy László
(1900–1974)

Baján született. A gimnázium elvégzése után a Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1922-ben, majd külföldi tanulmányutakat tett Nyugat-Európában. A korabeli szaksajtó részletesen bemutatta az általa tervezett Kelenhegyi úti villát (1928-29).
A Korbuly család tagjai több ingatlan tervezésével bízták meg, köztük volt a Belvárosban, a Szerb utca 17-19. szám alatt álló, modernista bérház, olyan lépcsőházzal, aminek ma is csodájára járnak a városi fotósok. További, többnyire modern stílusú családi házak épültek fel rajzai nyomán a Hankóczy Jenő utcában és a Ruszti úton. Legnagyobb léptékű munkája a kékestetői modern gyógyszálloda, a Kékes Szálló épületeinek és berendezésének megtervezése 1931-32-ben. 1936-ban részt vett a Palatinus strandfürdő pályázatán, ahol ifj. Dávid Károllyal és Csonka Lászlóval a második díjat hozták el, a következő évben pedig a csepeli Községháza épült fel tervei alapján. Miskolczy 1956-ban elhagyta az országot és Amerikába költözött, ahol majdnem élete végéig egy építésziroda munkatársa volt.