Egy hungarikum születése kerületünkben

Az Endrődi Sándor utca 38-40. viharvert kerítésén kikandikálnak a nyíratlan bokrok, belátni nemigen lehet. A pár hónapja elkezdődött, majd úgy tűnik, leállt építkezés mibenlétét is homály fedi. Ezerszer elmentem már az üres telek előtt – nincs itt semmi látnivaló – míg egyszer rá nem tévedt a tekintetem egy kisebb kertkapura, s azon két, valahogy itt maradt csengőgombra. Mellettük szerény, alumínium névcímkék. Az egyiken ez áll: CHINOIN KUTATÓ LABOR. A másikon: dr. Szejtli József.

Szejtli Gabriella 1974-ben hetedikes volt, amikor a nagy múltú Chinoin Gyógyszergyár Endrődi Sándor utcai laborjának épületébe költözött szüleivel.
– A havat csak az akkori honvédelmi miniszter villájáig takarították el, ami elég távol esett tőlünk. Errefelé hallható volt még kakaskukorékolás, az egyik kertben kaptárok álltak – idézi fel a nemzetközi hírű vegyész lánya a hamisítatlan kertvárosi múltat. – Csak pár év múlva aszfaltozták le az utcát, sokszor tengelyig ért a sár, bár jobbára csak egy kocsi parkolt előttünk. Szente Lajosé volt a kis Polski, ő friss diplomásként lett apám munkatársa. Most akadémiai doktorként főmunkatársunk és az Endrődi Sándor utcából indult Cyclolab Kft. egyik alapítója – meséli Szejtli Gabriella korábbi igazgató a cég ferencvárosi kutató- és üzemépületében.
De miért és kinek juthatott eszébe kutatólabort létesíteni az újpesti Chinointól távoli Törökvészen, mely tevékenység meglehetősen „tájidegennek” tűnhetett már akkoriban is?

Hogy erre választ kapjunk, 85 évet kell visszautaznunk az időben. A Fővárosi Közlöny 1936. június 9-i száma tudatja, hogy dr. Szabó Zoltán és birtoktársaitól dr. Földi Zoltán és neje tulajdonába került az Endrődi Sándor utca 38. alatti telek 18 817 pengőért, majd az 1939. július 21-i közlöny arról számol be, hogy a 40-es szám alatti ingatlan is Földiéké lett, nem kevesebb, mint 15 584 pengő hatvan fillérért, az eladó pedig Nógrády Nándor és neje volt.

A következő kérdés természetesen az, ki volt dr. Földi Zoltán? Nevét érdemes felidézni – csakúgy, mint az előbb emlegetett dr. Szejtli Józsefét, akinek munkásságára még visszatérünk.
1895-ben született, tehát a telkek vásárlásakor negyvenes éveiben járt, és már évek óta a szomszédban, az Ábrányi Emil utca sarkán volt villatulajdonos a nemzetközi szinten is számon tartott kutató vegyész és gyártástechnológus. Egyik neves tanítványa, Szántay Csaba akadémikus, egyetemi tanár így méltatta: „Földi Zoltánt a nagy magyar műszaki géniuszok élcsapatába kell sorolnunk (…) az ipari-tudományos forradalom négycsillagos tábornoka volt”. – Hogy mivel érdemelte ki ezt a keveseknek járó elismerést? Hatvankilenc éven át – 1987-ben, 91 évesen bekövetkezett haláláig – volt a Chinoin munkatársa, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Chinoin a szintetikus szerves kémia fellegvárává váljon. Csak pár példa a ma is ismert készítmények közül: nevéhez fűződik a Neomagnol fertőtlenítőszer, a simaizomgörcs-oldó Papaverin szintézise, az inzulin gyógyszerként való alkalmazásának előkészítése, a sebfertőzések elleni Ultraseptyl vagy a B1-vitamin szintézise. Az 1940-es években a gyár vezérigazgatója és egyik fő részvényese lett, s később itt, az Endrődi Sándor utcában bújtatta a cég zsidó származású vezetőit. 1951-ben – Kelet-Közép Európában elsőként – ő honosította meg hazánkban a penicillingyártást, ezért Kossuth-díjat kapott.

Földi Zoltán doktor a laboratóriumában

Ám amint az gyakorta előfordul, életében többször emlegették egy „bulvárosabb”, Kőnig Rezső professzorral közös találmánya, az örökgyufa miatt, amit – hogy örök időkre elsüllyesszék – egy svéd gyufagyár szerzett meg jelentős összegért. Volt tehát miből megvásárolnia a két Endrődi Sándor utcai telket, s rájuk laborépületet húzni. A labor pedig azért épült, mert a gyermekparalízisen átesett, nehezen mozgó Földi doktor úgy gondolta, ha már megengedheti magának, inkább megspórolja, hogy a laboratóriumi munkák kedvéért az újpesti gyárig kelljen utazgatnia. Legenda-e vagy sem, ma már nem tudható, de mondják, föld alatti folyosó is vezetett a Földi-villától a Földi-laboratóriumig, mely később a Chinoin tulajdona lett.

Amikor dr. Szejtli József és családja a „Földi-Chinoin birtokra” költözött, a labor építője, a legendás feltaláló és professzor már közel járt nyolcvanadik évéhez. Ám jelenléte – mint arra az egykori „kis polskis”, dr. Szente Lajos emlékezik – mindvégig inspiráló volt. A két szellemóriás – Földi és Szejtli – együttese pedig rendkívüli hatással volt a Chinoin-laborban dolgozó fiatal csapatra.

De mit is keresett – és talált – itt Szejtli doktor, és honnan vezetett az útja a kies Törökvészre? A válasz egyetlen szó is lehet: ciklodextrin. Ezen a ponton elengedhetetlen pár mondat kémia. A ciklodex­trin egy olyan szerves, gyűrűs egységekből álló molekula, amely – ahogy Szente Lajos doktor magyarázza – molekuláris tároló- és csomagolóhely, „molekuláris kapszula”. Belseje inkább „zsírkedvelő”, külseje azonban hidrofil, azaz „vízbarát”. Ez a tulajdonsága pedig igen széles körű ipari alkalmazást tesz lehetővé, pl. zsírban oldódó hatóanyagok felszívódását, célba juttatását segíti elő. Előnye az is, hogy a természetben folyamatosan termelődő keményítőből állítható elő, tehát nem függ a kőolajtól és származékaitól, mint a vegyipar termékeinek nagy hányada. – Egyebek között ezzel is érvelt a több külföldi munka- és tanulmányút után éppen Kubából hazatért dr. Szejtli József is, amikor meggyőzte a Chinoin vezérkarát: van fantázia a ciklodextrinben, támogassák ezzel kapcsolatos elképzeléseit. Szenvedélye volt ez a téma, mely magával ragadta fiatal munkatársait is. Szente doktor meséli, hogy a Chinoin által Szejtli rendelkezésére bocsátott Endrődi Sándor utcai labort a csapat saját kezűleg tatarozta és rendezte be, és a pénzszűke – különösen a valutaszűke – miatt számos műszert, eszközt ugyancsak házilagos kivitelezésben készítettek el, a rendkívül kreatív Szejtli vezénylete alatt. Fanatizálta munkatársait, akik szó szerint éjt nappallá téve dolgoztak, s akiktől a főnök megkövetelte a cikkírást, a tudományos előmenetelt.

Dr. Szejtli József a Cyclolab Illatos úti laboratóriumában

Az eredmények pedig nem maradtak el. Kidolgozták a ciklodextrin rentábilis előállításának technológiáját, bizonyították annak gyógyszer-, élelmiszer- és kozmetikai ipari alkalmazhatóságát, mellyel ezek az iparágak egyre inkább éltek (és élnek) is. Szejtli doktor egy angol kollégájával a ciklodextrin-kémiával foglalkozó nemzetközi folyóiratot alapított, ma is forgatott kézikönyveket írt, fölényes angol, német, spanyol nyelvtudásának is köszönhetően nemzetközi hírnévre tett szert, tanulmányaira – s ez ritkaság a gyorsan haladó tudományos életben – halála után több mint másfél évtizeddel is gyakran hivatkoznak.

A Széchenyi-díjas, több nemzetközi tudományos díjjal is elismert professzor utolsó pillanatig dolgozva, 71 éves korában, 2004-ben halt meg. Megélte tehát az anyagyár, a Chinoin privatizálását (mely a francia Sanofi tulajdona lett), tizenhat, ott töltött év után a törökvészi laborépület eladását, és kutatócsoportja leányvállalattá majd kft.-vé alakulását, s még azt az Illatos úti, imponáló fejlesztő- és gyártó helyet is vezette, ahol most szintén vegyészmérnök leánya, Szejtli Gabriella és a továbbra is lelkes és eredményes csapat dolgozik. Hogy csak egy aktuális eredményüket említsem, a Cyclolab Kft. dolgozta ki és gyártja a Covid-fertőzöttek kezelésére használt, Remdesivir-hatóanyagú, Veklury nevű gyógyszer nélkülözhetetlen segédanyagát. A megrendelések ciklodextrin molekulák speciális célra való „fazonírozására”, valamint gyártására folyamatosan érkeznek a ma már milliárdos forgalmú céghez a világ minden tájáról.

A volt Chinoin-labor elvadult kertje

Dr. Szejtli József itt, kerületünkben, Endrődi Sándor utcai működése során tette hungarikummá a ciklodextrin-kutatást, mely egykori munkatársainak, utódainak köszönhetően ma is az. A tanítvány és pályatárs, dr. Szente Lajos e szavakkal fejezi be egy visszaemlékezését: – Szejtli Józsefről, Földi Zoltánról egyenként is gazdag munkásságuk beszél. Horatiusszal szólva: artificem commendat opus – nem szorulnak emléktáblákra, őket alkotásaik maguk dicsérik.
Igaz-igaz, ám az emléktábla minket, járókelőket állít meg, gondolkodtat el, nekünk üzen. Elhelyezésével tehát magunknak is tartozunk, nem csupán a két nagyszerű tudós emlékének.

Balázs István