EREDMÉNYESEN ÉS ELÉGEDETTEN

Azt a kérdést járta körül, hogy lehet-e (és ha igen, hogyan) egyszerre eredményesnek és elégedettnek lenni. Első ránézésre ezt természetesnek gondolnánk, a siker azonban nem jelent sem boldogságot, sem lelki egészséget, ez csupán egy mítosz, amire az élet sokszor rácáfol. Az emberek többsége ugyanis hiánymotivált, vagyis az hajtja előre, arra koncentrál élete során, ami nincs, amit még nem ért el (sok példát hozott erre az előadó az élsport világából). Az elégedett ember fejlődésmotivált, azaz tudja értékelni az eredményeit, amelyeket fejlődése egy-egy lépcsőfokának tekint.

Az is kiderült, hogy az emberek nagy többsége (hetven százaléka) akkor sem elégedett, ha dolgai a számára megfelelő módon alakulnak, legyen szó párkapcsolatról vagy hivatásról. Szabadon meghozott döntéseink nyomán is keletkeznek veszteségeink, hangsúlyozta az atya, és elmesélte egy hozzá forduló vőlegény esetét, akit házasságkötése előtt nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az esküvővel le kell mondania az összes többi nőről...

Az előadó a témával kapcsolatban egy érdekes kutatásról is beszámolt, amelyből kiderült, hogy a szomorúság sokkal erősebb és tartósabb érzés, mint az öröm. Mindennek okait az evolúcióban kell keresnünk, összegezte Pál Ferenc, hozzátéve, hogy az ember az ősidők óta rendkívül jól tud alkalmazkodni, valóságos túlélőbajnok, ami abban segítette, hogy felvegye a harcot a veszélyekkel és nehézségekkel. Ma azonban jól élünk, amit hamar megszoktunk, viszont az évezredek során kifejlődött túlélési stratégiák ebben a jólétben nem működnek.
Evolúciós örökségünk a pesszimizmus, ugyanakkor vágyódunk az örömök és élmények után, és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha „emeljük az adagokat” – akár egy alkoholista, akinek mindig több és több ital kell ahhoz, hogy elérje a mámort. A hétköznapi életben is egyre többet, jobbat akarunk: nagyobb lakást, drágább autót, divatosabb ruhát stb., és ez a párkapcsolatokban sincs másképp. Egy idő után azonban az élet már nem tud megfelelni a megemelt elvárásainknak, ami csalódottsághoz vezet. Példaként az „amerikai álmot” hozta fel a szakember, aminek lényege, hogy a következő generációnak legyen jobb élete, mint a szüleinek, amit egy idő után már nem lehet megvalósítani.

Hogyan lehetünk akkor mégis boldogok? – tette fel a kérdést az atya, és el is árulta a három tényezőből álló „receptet”: 1. Meg kell elégednünk az elég jóval. Ha nem túl magasak az élettel szembeni elvárásaink, akkor mindent, amit e felett kapunk, ajándéknak fogunk érezni. 2. El kell köteleződnünk a jó döntéseink mellett. Sokan utólag még a jó döntéseiket is megkérdőjelezik, és azon gondolkodnak, mi lett volna, ha másként döntenek vagy mást választanak, ami erősíti az elégedetlenség érzetét. 3. Hálásnak kell lennünk, sőt tudatosan hálát kell adnunk azért, amink van. Ez utóbbi tétel kapcsán Pál Ferenc a híres osztrák neurológus és pszichiáter, Viktor Frankl példáját hozta fel, aki négy éven át élt koncentrációs táborokban, többek között Auschwitzban is. A sok szenvedést megélt tudóstól egyszer megkérdezték, hogy mi a boldogság, amire ő azt felelte: a boldogság mindaz a rossz, ami ma nem történt meg.