Fényes, szelíd és ragyogó emlék

November első napjaiban halottainkra emlékezünk, valaha velünk élt szeretteinkre. Felidézzük kedves alakjukat, közös élményeinket. Ilyenkor sokan kilátogatnak a temetőkbe, virágot visznek, mécsest gyújtanak. A gyász fájdalmas érzés, de az évszázados hagyományok, rítusok, mint a halottak napjának szokásai, keretet és ezáltal mankót adhatnak a veszteség miatti szomorúság feldolgozáshoz.

Halottak napján kicsit minden elcsendesül, a jelen helyét a múlt veszi át. Talán félretesszük aktuális teendőinket, vágyainkat, problémáinkat, hogy lélekben ismét együtt lehessünk azokkal, akikkel a való életben már nem találkozhatunk.
Gondoljunk most rájuk, és legyünk hálásak azért, hogy ismerhettük és szerethettük őket. Ahogy kerületünk díszpolgára, Szabó Magda Álarcosbál című regényében írja: „A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyékot vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó”.