Három művész – három világ

– Három, életkorban egymáshoz közel álló, hasonló élettapasztalatokkal bíró művésznő alkotásait láthatjuk most a Vízivárosi Galériában. Műveik hátterében ott húzódik az anyaság, a kisgyermekek világa: a háztartás, az óvoda és a játszótér Bermuda-háromszöge, amely azonban egyiküknél sem nyomasztó vagy félelmetes, sokkal inkább elvarázsoló, egy más tér-idő dimenzióba, metafizikai térbe vagy a mítoszok és mesék világába repítő – vezette fel kedves tanítványai munkásságát Sturcz János.
Székely Annamária festményein egy olaszországi utazás állomásait követhetjük nyomon – a különleges, egyéni látásmóddal megjelenített világot így jellemezte a művészettörténész:
– A képeken a történeti épületek erősen stilizáltak, sőt, sterilek, hiszen festőjük az élet szinte minden jelét, növényt, embert, állatot, autót eltüntetett, és csak a házak absztrakt formáira, a háztetők párhuzamos vonalakból felépülő dinamikus struktúrájára koncentrált. A firenzei Arno-part motívumait felhasználó képén a Ponte Vecchio és az Uffizi képtár fragmentumait összekapcsolva teremt új egészet. A legfurfangosabb a firenzei pályaudvar tetejének átirata, melyen a múltat és a jelent fordítja egybe.
A város konkrét képétől és jelentésétől távolabbra lép Góra Orsolya – tért át Sturcz János a másik festő műveinek elemzésére. – Bár képei jelentős történelmi és elméleti fizikai munícióval bírnak, alkotójuk jellegzetesen romantikus alkat, aki teljesen szabadon, nyughatatlan vágyaitól hajtva száguld a tér és az idő dimenzióiban. Műveinek térgörbületeiben mintha egymásba fordulna régmúlt és jövő, és szabadon kerülnek egymás mellé az európai, illetve az Európán kívüli kultúrák elemei.
Somogyi Emese szobrászművész apró, hétköznapi tárgyakat – cipőket, virágokat – örökít meg szokatlan környezetben, szimbolikus jelentéssel felruházva.
– Az utca közege, a gyermeki világ és a személyes, családi életre való rejtett utalások Somogyi Emese szobraiban is megjelennek – hangsúlyozta a művészettörténész. – Nincs racionális, absztraháló elemzés és nincs más világokba, mesei birodalmakba csábító érzéki utazás. Először, hétköznapi élete melléktermékeként, szinte a „mindennapok hordalékaként”, viaszból, kezének melegével formálja meg kicsiny szimbolikus tárgyait: cipőit és virágait. Majd egymás mellé, egy-egy kompozícióba, szituációba rendezi őket, melyek azután a bronzba öntött és kőtalapzatra helyezett végső változatban hol egy-egy eseményt, mozdulatsort megragadó életképpé, hol csoportportrévá, leggyakrabban pedig emberi viszonylatokat megjelenítő modellekké állnak össze. pzs
A tárlat július 20-áig látható, keddtől péntekig 13-tól 18 óráig, szombaton 10-től 14 óráig a Vízivárosi Galériában (1027 Kapás utca 55., telefon: 201-6925, www.vizivarosigaleria.hu).