Egy falat Rózsadomb a Vízivárosban

A kis galéria tárlatai témától függetlenül mindig magas művészi színvonalat képviselnek, ez esetben azonban a minőséghez mennyiség is párosul. Minden falon számos munka, festmények, grafikák, fotók, a vitrinekben szobrok láthatók. Első ránézésre nem egyértelmű a különböző stílusú művek kapcsolódása, de nem is a munkákban, hanem azok alkotóiban kell keresnünk a közös nevezőt, ami ezúttal egy földrajzi név: a Rózsadomb. A kiállított művek alkotói, köztük a már elhunyt Anna Margit és Lossonczy Tamás mind kerületünk lakói.
Az igen nagy számban összegyűlt vendégeket Vörösváry Ákos, a látványtár egyik alapítója és a kiállítás rendezője köszöntötte, a tárlatot pedig Szemadám György festőművész, művészeti író nyitotta meg, akinek korai munkái szintén a kiállítást gazdagítják. Ezt a körülményt a művész „otrombán sportszerűtlennek” minősítette, bár, mint mondta, „ezek a képek olyan régen, negyven évvel ezelőtt készültek, hogy az a festő már nem is én vagyok”. Talán éppen ezért, Szemadám György nem vállalkozott a művek méltatására, inkább az alkotókhoz fűződő személyes élményeit osztotta meg a közönséggel. Elmondta az Első Magyar Látványtár keletkezésének körülményeit is, amelynek alapját Vörösváry Ákos négy évtizeddel ezelőtt megkezdett gyűjtő munkájával teremtette meg.
A művészeti élmény teljessé tételéhez Grencsó István szaxofonos és fuvolista, a magyar avantgárd dzsessz egyik kiemelkedő alakjának játéka járult hozzá — nem kis mértékben.
Az Első Magyar Látványtár gyűjteményéből nyílt kiállítást március 11-ig nézhetik meg a látogatók a Vízivárosi Galériában.