Tér, buli, találkozások

Az első Marczibányi térbuli ötletét Láng Zsolt polgármester az első pillanattól fogva támogatta. A kezdeményezést a tavasszal megrendezett első Pasaréti Napokhoz vagy a Művészek a templomért programsorozathoz hasonlította ― mint mondta: sok ilyen apró, a helyi összetartozást kifejező rendezvényre van ahhoz szükség, hogy mindannyian otthonra leljünk a kerületben.

―Ezek a programok erősítik a közösségi érzést, találkozási és sokszínű szórakozási lehetőséget biztosítanak. A Marczibányi téri országos jelentőségű intézményeket azonban nem csak városrészünk lakói látogatják napi vagy heti rendszerességgel. A színvonalas sportlétesítmények és a művelődési központ a város minden pontjáról vonzzák a látogatókat. Itt található a mozgássérültek országos központja, és a mellette álló Kodály iskola épülete ad otthont többek között a Magyar Rádió Gyermekkórusának is ― tette hozzá Láng Zsolt.

A térbuli házigazdája a Marczibányi Téri Művelődési Központ volt, hiszen az ötlet a központ igazgatójától, Németh Katalintól származik.
—Régóta dédelgetett álmom, hogy szervezzünk egy közös fesztivált mi, Marczibányi tériek. Én magam is több mint húsz éve járok erre a térre, amely az elmúlt években sokat szépült és fejlődött. A művelődési központ munkatársait számtalan szakmai és személyes kapcsolat fűzi a Kodály és Járdányi iskolákhoz, a sportlétesítményekhez és a MEREK-hez (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) is. A fesztivállal éppen ezeket a kapcsolatokat kívántuk részben megerősíteni, részben többirányúvá tenni. Szeretnénk, ha egyfajta hálózat jönne létre közöttünk, amely a külvilág számára is bemutatható és érdekes. Nagyon örülök, hogy ezen a napon nemcsak a közönség, de a szervezők is átlátogattak egymáshoz, megnézték egymás bemutatóit, a kerekesszékesek pingpongoztak, a marczisok fociztak, és mind együtt hallgattuk a kodályosok és járdányisok közös koncertjét.

—Több, mint nyílt nap ― fűzi hozzá az esemény főszervezője, Bartha Eszter népművelő. ― Ez a nap az összefogásról szólt, egymás kölcsönös megismeréséről. Évente kétszer, az évad elején és végén szeretnénk a jövőben is megrendezni a Térbulit. Ez a mostani, az első a kerület, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulhatott meg.
Már délelőtt több kirakodóvásár nyílt, és kézműves foglalkozáson is részt vehettek az érdeklődők. A művelődési központ udvarán a ház mozgástanfolyamaiból kaphattunk ízelítőt, délután ugyanott a Berczik Sára Budai Táncklub csoportjai mutatták meg, mit tudnak.

A Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja és az Addetur Alapítványi Gimnázium és Szakképző Iskola nagy lelkesedéssel vetette bele magát a fesztiválba. A délutáni labdajátékokra és sakkra sok vendég érkezett, akárcsak a MEREK együttesének, a Ne már zenekarnak a koncertjére is, amely a No Thanx együttes egykori énekesének, a népszerű Eriknek a fellépésével egészült ki.
—Nagyon örültünk a szomszédos művelődési központ megkeresésének ― lelkesedik Bieliczky Edit, a MEREK munkatársa. ― Ez egy újabb nagyszerű lehetőség a mozgássérült embereknek az integrációra, ami nagyon sokat jelent nekik. Eddig is jó kapcsolatokat ápoltunk a környék intézményeivel és üzleteivel, amit egy ilyen rendezvény csak tovább erősít. Most játékokkal, programokkal készültünk, de a legközelebbi alkalomra azt is szívesen vállalnánk, hogy megmutatjuk a lakosságnak a nálunk folyó munkát ― mondja Edit, miközben Ádámhoz, a halmozottan sérült fiatalemberhez vezet, aki lábbal fest. Nehezen kommunikál, Edit „fordít”. Megtudom, hogy Ádám egy éve vesz részt a MEREK rehabilitációs foglalkozásain. „Lábügyességére” akkor figyeltek fel, amikor egy apró darabokból álló puzzle-játékot rakott ki lábujjaival. Azóta fest, ami szerinte nem nehéz, és nagyon szívesen csinálja.

Edit másik pártfogoltja, Sima Zsuzsi a Holnap Házában szokott kézműveskedni, és most is alkot kint, a téren: éppen a gyöngyfűzés tudományát mutatja egy kislánynak.
—Örülök a mai napnak, a sok embernek, a találkozásoknak. Még sohasem voltam a szemközti sporttelepeken, de ma talán ez is sikerül. Különleges hely a Marczibányi tér, sokféle ember jár ide, sokféle célból.

Ahogy átmegyünk a túloldalra, Böhm Gabriellába, a City Squash Club vezetőjébe botlunk, amint kedvesen invitálja az arra sétálókat egy kis délelőtti egészségfelmérésre és tanácsadásra.

—Tizennyolc éve vagyunk a Marczibányi téren, de sokan még nem tudják, hogy nálunk a squash-pályák mellett edzőterem is működik. A mai napon mindenkinek megmérjük a testzsírszázalékát, hogy lássák az emberek, nekik is el kellene jönni hozzánk egy kis mozgásra! A tér többi intézményével jó kapcsolatunk van, ami annak idején a kutyapiszok elleni közös fellépéssel kezdődött, és aminek a mai rendezvény újabb lendületet ad.
A szomszédos Marczibányi Sportcentrumból hangos szurkolás és biztatás hallatszik. Nem véletlen, éppen az amatőr focicsapatok közötti bajnokság zajlik nagy lendülettel.
—A környéken lakók vagy dolgozók összesen hat csapattal neveztek be ― meséli a létesítmény igazgatója, Szilas György. ― A foci mellett a gyerekeket fit-kid foglalkozásra várjuk, a spinning pedig minden korosztálynak szól. Ezen kívül a még kevésbé ismert görhokival is megismerkedhetnek látogatóink. A Marczibányi tér egy páratlanul komplex kis terület ― fűzi hozzá az igazgató ―, amely számtalan lehetőséget kínál a lakosoknak. Sok lokálpatrióta él a környéken, és ezt az érzést a fesztivál csak még jobban megerősíti.

 A látogatók előtt megnyílt az Ormai László Asztalitenisz Csarnok kapuja is. A sportbarátok egész délután játszhattak az asztaloknál. A kitartóbbak Gergely Gábor világbajnok és Faházi János világbajnoki bronzérmes asztaliteniszezővel is összemérhették tudásukat.

A bóklászástól és sportolástól elfáradva testünk és lelkünk egy kis megnyugvásra vágyik. Nem is kell sokáig várnunk, a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola és a Járdányi Pál Zeneiskola közös udvarán már kezdődik is a két intézmény első közös koncertje. A lelkesen tapsoló nézők között két különösen lelkes hölgyet pillantok meg: Őri Csilla a Kodály, Vimmer Erika pedig a Járdányi igazgatója. A két igazgató számára a fesztivál nagy felismerése, hogy milyen jó akusztikájú koncertteremmé lehet varázsolni az iskola udvarát. Sosem volt még közös hangversenye a két intézménynek, de ez az első olyan jól sikerült, hogy a folytatáson már most gondolkodnak.

Én pedig azon gondolkodtam a nap végén, hogyan fér ennyi ötlet, kreativitás, művészet és tudás egy ilyen kis területre. Az ókori rómaiaknak külön kifejezésük volt erre: genius loci, a hely szelleme. Lehet, hogy ez lebegett felettünk az első térbulin?
Péter Zsuzsa