A szembenézés ideje

A fesztiválnak ismét a kerületünkben lévő Cinema City Mammut ad helyet, az ünnepélyes megnyitóra is itt kerül sor, az esemény fővédnökségét Őrsi Gergely polgármester vállalta.

A Te (elmúlt) tíz éved hogy telt? – teszi fel a kérdést a 2024 januárjában 10. jubileumát ünneplő Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, a BIDF. „A mi 10 évünk, a mi országunkban, a mi harcunkkal, a mi vágyainkkal, a mi titkainkkal és a mi hitünkkel azzal telt, hogy Magyarországra hoztuk a világ legrangosabb filmjeit – a közönségnek.”

Akik ismerik a fesztivált, ebből a mondatból is sejthetik, hogy öt szekciója lesz idén: A te országod, A te vágyad, A te harcod, A te titkod és A te hited. Mindegyikben olyan filmeket láthat a néző, amelyek megállásra, elgondolkodtatásra késztetik, amelyek nem mennek el a társadalmi problémák mellett, hanem szembenéznek azokkal.

Negyven film versenyez az említett öt szekcióban, és minden zsűriben három magyar tag is helyet kapott, akik a kultúra különböző területeit képviselik az irodalomtól a filmművészeten át a zenéig.  

„Az eltelt tíz évet tízéves gyerekek szimbolizálják felületeinken, mert nem mindegy, hogy egy társadalom vagy egy ember életében tíz év hogyan telik el” – vallják a szervezők. Harcaik pedig nekik is vannak, ezért civil adományokra, sok önkéntes segítségre is szükségük volt ahhoz, hogy tizedik alkalommal is meg tudjon valósulni ez a program. „Azon dolgozunk, hogy a 2024. január végén kezdődő 10. jubileumi BIDF még az eddigieknél is jobban szolgálja közönségét, mert míg hétről hétre kisebb a tér, szűkül a nyilvánosság, a szabad ábrázolás lehetősége, az égetően fontos, érzékeny témák, azaz a valóság művészi ábrázolása nem tűnhet el.”

A filmeket 2024. január 27. és február 4. között lehet megnézni, több mint 200 vetítésen. Budapesten kerületünk ad otthont ennek a Cinema City Mammut moziban, de másik tíz magyarországi városban – Debrecenben, Egerben, Győrben, Jászberényben, Pécsen, Szegeden, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen és Veszprémben – is lesznek vetítések. 

A 10. BIDF-en a korábbi évekhez hasonlóan ismét Oscar-díjas rendezők újabb filmjeit is láthatjuk, valamint Oscar-díjra jelölt filmeket is (pl. Defiant, Total Trust). A közönség pedig minden vetítés után a filmek alkotóival és szakértőkkel beszélgethet. A magyar szakma előtt az elmúlt 10 év magyar filmjeiből készült válogatással (Best of BIDF) tiszteleg a fesztivál.

GÁZA címmel pedig a korábbi évek izraeli és palesztin témájú filmjeit láthatja újra a közönség, szakértői beszélgetésekkel együtt.

További információk a fesztivál folyamatosan frissülő hivatalos honlapján (bidf.hu/hu/), valamint a Facebook- (facebook.com/bidf.hu) és Instagram- (instagram.com/bidf_official/) oldalán olvashatók.

Juhász Árpád geológus, Izland

Prevenció a kármentés helyett
A BIDF hagyományai közé tartozik, hogy minden filmnek van egy civil nagykövete. Juhász Árpád, a II. kerület díszpolgára A te országod szekcióban szereplő Gátszakadás című filmnél vállalta ezt a szerepet.

Hogyan foglalható össze a film témája?
– A film egy brazíliai bányakatasztrófát mutat be, illetve azt, hogy ennek kapcsán hogyan kerül összeütközésbe a lakosság és a bányászati multicég. Minas Gerais Brazíliában a világ második legnagyobb, kiváló minőségű vasérclelőhelye. A bányák mind nagyobb területet foglalnak el. Egy korábbi gátszakadás tömegtragédiája ellenére továbbra is milliókat fenyegetnek itt újabb gátomlások. A filmbeli Maria Teresa állami tanácsadó tehetetlenül hányódik munkaadója, a kormány és a profitéhes bányavállalatok, valamint a tragédiát elszenvedő lakosság érdekei között. Ebben a kiélezett helyzetben sírva kéri számon egy tévés show készítőin, hogy a műsorban az ő jelenlétében bemondják a tragédiákért felelős bányászati cég webes elérhetőségét: mintha egy gyilkos telefonszámát adnák meg az áldozat családtagjainak… Mindeközben az állam ahelyett, hogy a veszélyeztetett települések védelméről gondoskodna, inkább kilakoltatja a falvakban élőket otthonaikból.

Miért jelent rájuk veszélyt a bánya?
– Nem maga a bánya, hanem az ennek melléktermékeként létrejött és nem kellő gondossággal megépített zagytározók jelentik a veszélyt. Sajnos ismerjük magyar példából is a vörösiszap-katasztrófa óta, hogy mit jelent ez. A történethez persze hozzátartozik az is, hogy a tragédia után a brazil hatóságok számos iszaptározót 

lezártak, a vizet leeresztették. Így viszont Brazília vasércbányászata drámaian lecsökkent, addig világelső volt, azóta viszont Kína és Ausztrália megelőzte. A vas világpiaci ára pedig az egekbe emelkedett. Szóval minden éremnek két oldala van.

Geológusként hogyan látja ezt a konfliktust?
– Kicsit tudathasadásos helyzet ez számomra. Mint szakember, az életemet arra tettem fel, hogy megtaláljam azokat a lelőhelyeket, amelyek lehetőséget teremtenek az iparnak, a gazdaság fejlődésének. Ugyanakkor egyre jobban látom, hogy ennek milyen nagy társadalmi és környezeti kockázatai vannak. Itt, a filmbeli esetben az is jól látszik, hogy az egyszerű emberek mennyire kiszolgáltatottak egy nagyvállalat érdekei és érdekérvényesítő képességével szemben.

Mi volna a megoldás ezekre a helyzetekre?
– Vannak jó minták, de azok általában hosszadalmasak és költségesek. Chilében például egy rézbányánál megoldották azt, hogy az őslakosoknak felépítettek távolabb egy új települést vízvezetékkel, elektromos árammal, infrastruktúrával, és oda költöztették át őket. Alapvetően azt a gondolkozást kéne megtanulnunk, hogy ne a keletkezett károk minél teljesebb helyreállításában gondolkozzunk, hanem helyezzük a hangsúlyt a prevencióra, arra, hogy ezek a környezeti és természeti károk eleve ne is következzenek be.

Viczián Zsófia