Egy élet terei és tervei

A XX. század egyik jelentős magyar építésze kerületünkben is maradandót alkotott. A Pasaréti téren található Szent Antal-templom és Ferences-ház, majd később ugyanott a buszvégállomás, valamint több pasaréti és hűvösvölgyi villa dicséri keze munkáját.

A kiállítást Ferkai András építész, művészettörténész nyitotta meg, aki az akkori szakmai élet harcaiba is bepillantást engedett: „Rimanóczy tagja volt a Kisrablók Társaságának, akik törzshelyükről, a Zenta utcai Kisrabló étteremről kapták nevüket. Fő céljuk az volt, hogy zsűritagok küldésével saját tagjaikat juttassák a tervpályázatokon munkához. Ellenfeleik részben a „Nagyrablók”, a pozícióval és jó kapcsolatokkal rendelkező professzorok, államtitkárok, méltóságos urak voltak, részben pedig a radikális, baloldali kötődésű, modern építészek.” Érdekességként említette Ferkai, hogy az utóbbi két csoport munkái között, amiket egykor világok választottak el egymástól, mai szemmel nem láttunk olyan jelentős különbséget.
„A kiállított terveket nézve megállapíthatjuk, hogy stílusegységről szó sincs. Legalább tucatnyi különböző hangot, ízlést, modort fedezhetünk fel Rimanóczy 1924 és ’58 között készült munkáin ― folytatta szakmai megnyitóját az építész, majd áttért a papíron maradt tervek elemzésére, amelyek között „néhány nagyon erőteljes és szokatlan munkát találhatunk, amelyek ― ha megvalósultak volna ― komolyan befolyásolhatták volna a magyar építészet összképét. Ilyen például a Nemzeti Sportcsarnok nagy csarnokának, a Bosnyák téri templom egyik kupolás változatának vagy a gödöllői Agrártudományi Egyetem központi épületének rajza. Sajnálatos, hogy az art deco stílusú lakóházterveiből egy sem valósult meg, ahogy a rózsadombi Bolyai utca és Veronika utca sarkára szánt Szentföld Múzeum és Ferences rendház sem.”
„Ma, amikor a számítógépek virtuális valóságában dolgoznak a tervezők, külön öröm nézegetni Rimanóczy 6H-s ceruzával készített gyönyörű homlokzati terveit, távlati képeit és alaprajzait ― fűzte hozzá végezetül Ferkai András.
A laikus és szakmabeli látogatók érdeklődésére egyaránt igényt tartó kiállítás október 1-jéig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 14–18 óráig. (1027 Margit krt. 24., földszint)

Rimanóczy 1903. január 19-én született Bécsben. Régi építészcsaládból származott. Tanulmányait a Budapesti Királyi József Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb tervezője elnyerte a Hausmann Alajos jutalomdíjat, a Ziegler-pályázatával pedig rektori elismerő levelet kapott. 1928-ig Wälder Gyula műegyetemi tanár irodájában dolgozott, majd 1933 januárjában Maróthy Kálmán építészmérnök irodájában. Ebben az időben önállósította magát, amikor is alkalma volt 1933–34-ben a pasaréti Szent Ferenc-rendi templom és zárda tervezési munkáit elnyerni.
1936-ban 58 pályázó közül I. díjjal megnyerte a Postás Nyugdíjas Otthon tervezési megbízását, amely Budapesten, a Szent Domonkos utcában megépült. 1938-ban 54 pályázó között ugyancsak I. díjjal, megbízásként elnyerte a Dob utcai Erzsébet Telefonközpont és Budapesti Postaigazgatóság épületét, amely ma a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium épülete. 1940–44 között számos pályázaton nyert, többek között a Nemzeti Sportcsarnoknál, amelynek azután vezető tervező építésze lett.
Több állami tervezőirodában is dolgozott, a Magyar Építőművész Szövetség keretein belül 1953-ban megalakult „Mesteriskola” tanára volt egészen 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig. (HAP Galéria)