Meg kell tanulni szeretni

Az első előadást október elsején láthatták a nézők a Marczibányi Téri Művelődési Központban, erről kérdeztem először a népszerű színművészt.

– Minden képzeletünket felülmúlta a fogadtatás. Színpadi partneremmel, Kéméndi Tamás harmonikaművésszel egészen eufórikus állapotba kerültünk. Az „új otthonunkban” ez volt az első találkozásunk a közönséggel, és végig éreztük, hogy veszik a poénokat, jönnek velünk, együtt hullámzunk a lelki mélységekben és magasságokban is. Mintha vérátömlesztést kapott volna az előadás! Csodás este volt. Köszönöm, hogy befogadott minket a Marczi!

Miért érzi úgy egy filmen és színpadon egyaránt sokat foglalkoztatott művész, hogy szeretne önálló esteken is közönség elé lépni?

Egy önálló estet – még ha nem a saját életemről szól is – azok a témák ihletnek, amelyek engem foglalkoztatnak és megérintenek, ettől válik sokkal bensőségesebbé, mint egy olyan színházi előadás, ahol egy szereplő bőrébe bújok. Az önismereti munka nagyon fontos számomra, és a tapasztalataimat szeretem belecsempészni az előadásaimba. Sokat dolgozom azon, hogy minél őszintébb és hitelesebb legyek, mert akkor tud a néző is azonosulni a figurával, esetleg magára is ismer, és az őt is segíti. A színpadon kimondhatunk olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem könnyű kimondani: hogy én is hibáztam, voltam esendő, hazug, dühös vagy áruló. De mindezt lehet humorral, öniróniával, bájjal, szeretettel tálalni. A színház gyógyít; egy igazán jó színház erősen hat a lelkünkre, és ez elindíthat belső folyamatokat – ami különösen igaz az önálló est intim műfajára.

Az előadást eredetileg a 2021 szilveszterén tragikus körülmények között elhunyt Babicsek Bernáttal mutatták be.

Eredetileg 2020-ra terveztük a bemutatót, de azt elmosta a Covid, így csak 2021 nyarán kezdtük el dolgozni. Addigra kicsit kicserélődött a stáb, és akkor jött Bernát is. Kiváló színész és zenész volt, rengeteget tett hozzá az előadáshoz, megihlette az alkotótársakat, Botos Éva rendezőnek is új impulzust adott. Vele és általa virágzott ki igazán a LIAison. Halála életem egyik legmélyebb, legsötétebb pontja. A felfoghatatlan tragédia után azonban szerettem volna folytatni ezt a közös előadást, mert úgy éreztem, ha ezt játszom, akkor ő még itt van velünk, és Kéméndi Tamás személyében remek új partnert találtam.

Hogyan készült, hogyan állt össze a LIAison?

A történet 2018-ig nyúlik vissza, amikor is egy makacs, hónapokig tartó hangszálgyulladással küszködtem. Miközben orvostól orvosig szaladgáltam, azon töprengtem, miért kaptam én ezt… Végül egy indiai tisztítókúra hozta meg a gyógyulást, illetve elkezdtem járni egy csodálatos énektanárhoz, Sziki Ágihoz, aki azt mondta: „fogsz te még énekelni” – pedig beszélni is alig tudtam. De neki lett igaza, mert egy év múlva már azon voltam, hogy összeállítsak egy sanzonestet. A mélypontról kiindulva rengeteg energiával nagy utat tettem meg, sikerült megfejtenem a problémám gyökerét, és úgy éreztem, erről kell mesélnem. A téma pedig nem más, mint a szerelem. Hányszor gondoltam, hogy ő a nagy Ő! Végül minden szerelem, minden csalódás önismereti lecke is volt, magamról tanított. Rájöttem, hogy nem a nagy Őt kell keresni, csak meg kell tanulni szeretni, ami nem megy anélkül, hogy önmagunkat ne szeressük.

Erről szól a LIAison?

Az előadás alapötletét az adta, hogy ahányféle szerelmet éltem meg, annyiféle karakterré váltam magam is. Ez nem jelenti azt, hogy a darabban bemutatott tizenöt nő mind én vagyok, és hogy a tizenöt szerelmet mind átéltem volna, de mindegyikhez kötődöm valamilyen módon; esetleg vágyom rá vagy szépnek gondolom. Éppen ezért minden korosztály megtalálhatja valamelyik figurában egykori, mostani vagy éppen jövőbeni önmagát. Sok humorral, érzelemmel, titokkal van tele az előadás, a nézőkkel hol nevetünk, hol összefacsarodik a szívünk.

Péter Zsuzsanna

A LIAison legközelebb NOVEMBER 10-én és 24-én 19 órától a Marczibányi Téri Művelődési Központban lesz látható.

Jegyek kizárólag elektronikusan a pokornylia.funcode.hu oldalon kaphatók.