Örkény Budán

 A költözés oka, hogy a tavaszi hónapokban a főváros támogatásával felújítják a színház nézőterét, és addig az erre a célra szintén némi átalakítást igénylő Városmajori Szabadtéri Színpad nyújt otthont a társulatnak és az előadásoknak.
A két jelentős szervezési, tervezési és építési munkával járó projekt nagy kihívást jelent a színháznak és vezetőjének, a II. kerületben élő Mácsai Pálnak, aki reméli, hogy a Városmajor közelsége még több kerületi nézőt vonz előadásaikra.

 – Az Örkény Színház eredetileg mozinak épült, így sosem lesz igazán ideális színházi tér, de azért lehet sokkal jobb, mint most – mondta el az átalakítás kapcsán Mácsai Pál. – A nézők számára a legszembeötlőbb a székek kényelmetlensége és nyikorgása, illetve az, hogy a sorok túl közel vannak egymáshoz. Emellett az akusztika, valamint a nézőtér és a színpad viszonya, a láthatóság is rossz. Először egyszerű székcserére gondoltunk, de kiderült, a falak mozgatása és bizonyos műszaki felújítások nélkül ez nem oldható meg. Ráadásul a székek számát is növelni tudjuk, ami ritka szerencse.

Hogyan lehet megoldani adott térben a tágasabb sorközöket és a több széket?

Ezen mi is sokat törtük a fejünket az építésszel, Vincze Krisztiánnal, míg végül visszakaptuk a színház eredeti alaprajzát, amit a hetvenes években változtattak meg. Az akkori ízlés és technológia ellentétben állt az épület jellegével. Ez a beburkolások kora volt, a fedésé, idegen anyagokkal dekorálásé, gondoljunk a Corvin áruházra. Pedig a mi színházunk egy puritán, Bauhaus-jellegű építmény. Tulajdonképpen vissza kellett „tisztítani” a tereket, és azonnal kiderült, hogy lehet kényelmesebben közlekedni és ülni. Nagyon izgalmas egyébként, ahogy a színházépítészet változik, és veti le magáról a felülstilizált elemeket. Ez eredeti formájában egy nagyon őszinte, korszerű épület volt. Akkoriban hatszáz szék volt, jelenleg 386 van, és a felújítás után 410 lesz úgy, hogy a sorok közötti távolság tíz centiméterrel nő. Mivel egy színházi szék esetében nagyjából harminc (!) változtatható paraméter létezik, az új üléseket saját igényeink szerint, egyedileg kell legyártatnunk.

Fotó: Soós Dániel

A budai színházbarátok nevében mondhatom, örülünk, hogy a tavaszi hónapokban a Városmajorban láthatjuk az Örkény Színház előadásait. Hogyan esett erre a játszóhelyre a választásuk?

Több helyszínen gondolkodtunk. Közelsége miatt adódott volna az Akvárium, de oda a díszleteink csak cipőkanállal fértek volna be, drága átalakítások árán. Természetesen felmerült, hogy a Madách téren vagy a Városháza udvarán építsünk sátrat, ezt azonban a Katasztrófavédelem nem engedélyezte. A Városmajori Szabadtéri Színpad és Bán Teodóra befogadott minket, amit köszönünk, és bízunk benne, hogy a budai polgárok mellett a pesti közönség is átjön majd a Duna jobb oldalára megnézni minket a tábori körülmények között. Talán itt elérünk egy olyan közönségréteget is, amely eddig nem jutott el hozzánk.

Milyen átalakítások szükségesek a Városmajorban?

Sátrat építünk a szabadtéri színpad nézőtere fölé, ami fűthető lesz, és kell persze ruhatár, fedett úton elérhető mosdó, büfé. De alapvetően megmarad a nézőtér – bár valamivel kisebb lesz – és a murva is a lábunk alatt. Ez „tornacipős” színház lesz, kaland, kirándulás a Városmajorba.

Minden darabot játszanak majd Budán is?

Szinte a teljes repertoárt átvisszük. Lesz forgószínpad, és általában arra az intimitásra törekszünk, ami a saját nézőterünket idézi. Prózai színház vagyunk, hangerősítés nélkül játszunk, ehhez jó a Major csendes környezete, de azt hiszem, a mikroportos rásegítést nem ússzuk meg. Egyébként a kimozdulás gyakran jót tesz az előadásoknak, új fénytörést kapnak helyzetek, új hangsúlyt találhatnak jelenetek, viszonyok.

Mit szólnak a színészek a változásokhoz?

Örülnek, hogy többé nem kell küzdeni a székek recsegésével és nyikorgásával. Ez nemcsak a nézőknek, a játszóknak is zavaró. Ami pedig a budai vendégséget illeti: a lelke mélyén minden színész vándorszínész, aki bárhol, bármikor tud játszani. Lope de Vega híres mondása szerint, a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.

Péter Zsuzsanna