Vörös bordűrös madarak és örök női csodák

 – Tudom, hogy milyen nagy áldozat eljönni egy ilyen hideg, őszi napon egy művészeti eseményre, még ha ebben az általam különösen kedvelt galériában is rendezik – mondta nevetve a megnyitót követően Molnár Gyula grafikusművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető professzora.
Molnár Gyula nevét és munkásságát a Budai Polgár régi, hűséges olvasói már korábbról is ismerhetik: 1999-ben a helyi lakosok, civil szervezetek és művészek véleményezhették, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által javasolt három címerterv közül melyik legyen a II. kerület címere – az egyik tervet Molnár Gyula készítette.
A sokoldalú grafikusművész mostani kiállítását a jövőre éppen száz éve született Toulouse-Lautrec tiszteletére állította össze. – Ami a Vízivárosi Galériában a munkáim közül most látható, az tartalmilag egy parafrázis: ahogyan Lautrec ünnepelte a nőket, én is úgy szeretném tenni, csak mai szemmel. Formailag pedig egy játék ez, amely felveti: hogyan lehet a geometrikus formákat felruházni olyan érzelmi töltettel, hogy aki megpillantja a rajzokat, elfelejtse, hogy tulajdonképpen háromszögeket, köröket meg négyzeteket lát – avatott be a titkokba Molnár Gyula.
Ahogyan Szepes Hédi művészettörténész fogalmazott a megnyitó beszédében: „Molnár Gyula számára a nő az örök és megfoghatatlan csoda. A női szereplőket keresi, az „elfelejtett” nőket idézi meg: Putifárnét, Zsuzsannát, Verdi Traviátájából Violettát. Forrongó életérzések ezek az alkotások, rajzi, formai dinamikába öltöztetve.”

Molnár Gyula feleségével, Nagy Judit kárpitművésszel közösen állított ki a Vízivárosi Galériában, amit mindketten különösen kedvelnek. – Szép a kialakítása, áttekinthető, nem túl nagy, jók a terei, és még a korlát is egy kimondottan szép designt képvisel. Mindenre jó, egy csoda! – mondta Molnár Gyula. – Eddig talán csak egyszer állítottunk ki közösen a feleségemmel, húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Számunkra ez egy különleges alkalom, hiszen teljesen eltérő a munkásságunk. Az én tevékenységemnek tetemes része kommunikáció-tervezés, és azért is választottam most csak rajzokat, mert a feleségem gyönyörű gobelinjei mellé nem szerettem volna kitenni plakátokat.
Nagy Judit Munkácsy-díjas, a hazai kárpitművészet elismert egyénisége. Szellemiségében a Ferenczy Noémi által teremtett irány követője, megújítója. – Műveiben a látvány ragadja meg a nézőt, a meglepetések, ötletek tárháza, és ezek megvalósítása. Hogy a gondolatait le tudja fordítani a kárpit nyelvére. Nagy Judit munkái mégis túllépnek a látványon, és a teremtő szellemiség függetlenségét demonstrálják. Sejtelmekből, megérzésekből, hangulatokból szőtt világot teremt, s ezek szimbólumaiba sűríti mondanivalóját – emelte ki Szepes Hédi megnyitó beszédében.
Ld

Nagy Judit–Molnár Gyula: Kárpitok és grafikák. Megtekinthető december 20-ig, keddtől péntekig 13–18-ig, szombaton 10–14-ig. Cím: Vízivárosi Galéria 1027, Kapás u. 55.