Irodalom és gasztronómia Budán

A magyar kultúra napja alkalmából Nyáry Krisztián, az „Így ettek ők – magyar írók és ételeik” című, tavaly decemberben megjelent könyv szerzője dedikált a Fény Utcai Piacon, ahol Őrsi Gergely polgármesterrel együtt két új, irodalmat és gasztronómiát ötvöző II. kerületi kezdeményezést mutattak be: az „irodalomadagolót”, illetve a „kultúrfénylépcsőt”.

Január 20-án a magyar kultúra napja alkalmából a piac mozgólépcsőjénél kihelyezett „irodalomadagoló” segítségével az irodalom és a gasztronómia találkozása jegyében Nyáry Krisztián új könyvében szereplő írók műveinek részleteiből olvashattunk. A kártyák Ady Endrétől, Bächer Ivántól, Bródy Sándortól, József Attilától, Molnár Ferenctől, Móricz Zsigmondtól, Nagy Lajostól, Márai Sándortól, Örkény Istvántól és Szabó Magdától tartalmaztak egy-egy idézetet, emellett szerepelt rajtuk az az információ is, hogyan kötődnek az írók a II. kerülethez. A „kultúrfénylépcső” keretében pedig a Fény Utcai Piac mozgólépcsőjére kulináris idézeteket festettek fel Márai Sándortól és Karinthy Frigyestől.

Nyáry Krisztián

Mint lapunknak Nyáry Krisztián író, könyvkiadó, irodalomtörténész elmondta: „A Fény Utcai Piacon mindig történik valami, ami jól kapcsolódik a városrész kulturális szövetébe. A II. kerület ötlete volt, hogy ha már írtam egy olyan könyvet, ahol írók és ételek, irodalom és gasztronómia találkoznak, akkor kértek, hogy a könyvemben szereplő írók étellel és Budával kapcsolatos idézeteiből válogassak, ami kikerül majd egy olyan helyen, ahol egyébként is az ételek, a vásárlás, a kultúra és a városi élet találkoznak.

Ez lett az irodalomadagoló a piacon a mozgólépcső mellett. És akinek van türelme, az a mozgólépcsőn egy-egy Márai- vagy Karinthy-idézetet is elolvashat. Márai utolsó lakása nem is volt innen messze, Karinthynak pedig a piacokhoz volt köze: ő is egy hozzám hasonló piacjáró ember volt, ha tehette, nem is étteremben evett, hanem mindenfélét megkóstolt a piacokon, és úgy ment el, hogy már nem is kellett ebédelnie. Amíg itt laktam a kerületben, a Fény Utcai Piac volt a törzshelyem, és még utána is sok évig visszajártam ide.

Van egy baráti kör, akikkel szombatonként együtt vásároltunk, lángost ettünk, meg kávéztunk, ez volt a találkozási pontunk. Bár az Így ettek ők kötet első tízezer példánya már elfogyott, éppen karácsonyig pont elég volt, de már várjuk az utánnyomást.”          

Ld