Korond felett van egy homály

  Páll Lajos idén lett Szervátiusz Jenő-díjas – a kitüntetést, amelyet a Szervátiusz Alapítvány hozott létre 2003-ban, Szervátiusz Tibor és Szervátiusz Klára adta át november 23-án. A decemberi tárlatmegnyitó vendége volt Dankó Virág alpolgármester, Demeter Ervin kormánybiztos és Szili Katalin országgyűlési képviselő. Sipos Mihály, a Muzsikás együttes tagja széki dallamokkal idézte meg a kiállító művész szülőföldjét.

Nem jutott könnyű sors az idén 73. életévét betöltő Páll Lajosnak, a korondi fazekas családba született művésznek. Családja szándéka ellenére szakított a felmenők mesterségével, előbb szobrásznak, majd festőnek tanult, de ’56-os szerepvállalása miatt kizárták a kolozsvári képzőművészeti főiskoláról, majd bebörtönzték. 1962-ben szabadult, tanulmányait nem folytathatta, így visszatért szülőföldjére, Korondra. A székelyföldi Sóvidék lett költeményeinek és festményeinek ihletet adó környezete: a korondi utcák, a Kis-Küküllő kanyarulatai vagy éppen a sófalvi templom. 

Míg képei teli vannak színnel, fénnyel és játékossággal, addig verseiben komorabb, sokszor szinte reménytelen hangot üt meg. A december 1-jei kiállítás megnyitóján a közönség a művész saját előadásában hallhatta néhány csodaszép versét.

„Páll Lajos gyökerei Székelyföldön vannak – emelte ki Kövér László megnyitó beszédében. – Abban a spirituális világban, amelynek üzenetét teljességgel szavakba önteni lehetetlenség, csak érezni, megérezni lehet – például a Koronddal határos Kolonda-fennsíkon éjjel, a holdvilág alatt megállva és belehallgatva a csendbe, amelyet a helyiek ott Szencsendnek, azaz Szent Csendnek neveznek. Páll Lajos művészetét a szülőföldje és közössége, Székelyföld és székely népe iránti szolgálat és alázat éltette és virágoztatta ki. Költészetében az anyanyelv, festészetében a szín- és formavilág nem pusztán önkifejezés, hanem a közösség szolgálatának eszköze.” 

Páll Lajos zárkózott ember, aki Erdélyben a ’60-as, ’70-es években nemcsak kisebbségiként, de ellenzékinek tartott magyarként is – a díjalapító Szervátiusz Tiborhoz hasonlóan – a kitaszítottak közé tartozott. Amikor a versei nem jelenhettek meg, barátja, Szilágyi Domokos becsempészte két versét a saját kötetébe, ezzel a megjegyzéssel: „írja ezt egy ismeretlen huszadik századi költő”.

– Amikor kint a szabadban rajzoltam, meg-megállt mellettem egy-egy kocsi, ilyenkor mindig arra gondoltam: most visznek. Csak akkor voltam nyugodt, amikor jó messze voltam a mezőn, és nem találkoztam emberekkel. Ma is eléggé zárkózott vagyok, nem szívesen találkozom emberekkel – mondta magáról Páll Lajos.

A Szervátiusz Alapítvány a Szervátiusz Jenő-díjat idén Páll Lajos korondi festőművésznek, Juhász Zoltán népzenésznek és posztumusz Losonci Miklós művészettörténésznek ítélte oda.

Szervátiusz Klára, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy az alapítványt Szervátiusz Tibor szobrászművész alapította édesapja, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulójára, 2003-ban. A Szervátiusz Jenő-díj célja, hogy felhívja a figyelmet a Kárpát-medencében alkotó magyar művészek munkáira. A díjat a kuratórium évente adja át olyan képzőművészeknek, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutató magas színvonalú műveket hoznak létre. Két éve felváltva művészettörténész, illetve újságíró is kap alternatív Szervátiusz Jenő-díjat.

KOROND FELETT VAN EGY HOMÁLY

Páll Lajos korondi festőművész kiállítása 2012. január 8-áig tekinthető meg naponta 10-től 18 óráig a Klebelsberg Kultúrkúriában. (Az intézmény 2011. december 19. és 2012. január 2. között zárva tart.)