Egy szürke nap krónikája

Szilágyi Zsófia filmrendező neve nem ismeretlen a nézők számára: 2018-ban mutatták be Egy nap című filmjét, amely egy kisgyerekes értelmiségi család egy napját mutatta be (nagyrészt számunkra ismerős, II. kerületi helyszíneken) – illetve ennél természetesen jóval többet, hisz mesélt a hűségről, a házasságról, a fáradtságról és kiábrándulásról, no meg a barátságról és a szerelemről, és még nagyon sok másról is.
A film a 2018-as cannes-i filmfesztiválon a Kritikusok hete szekcióban debütált, ahol elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját, majd ezután is szép fesztiválkarriert futott be, Luxemburgban nagydíjat is nyert.

Jelenet a filmből

A rendező új, 2024 októberében mozikba került filmje, a Január 2., hasonlóképpen érzékeny film, amelyben ismét a látszólag mellékes és hétköznapi mozzanatok mögött a leglényegesebb és legfontosabb kérdések sejlenek fel. Hasonlóság az is, hogy ezúttal is egyetlen nap eseményeit követhetjük végig egy viszonylag szűk területen belül, egyszerű, mindennapos budapesti helyszíneken.

A történet szerint egy kétgyerekes anya házassága zátonyra futott, ezért különköltözik a férjétől egy pesti garzonlakásba, és ebben segít neki a barátnője. Dobozolás, csomagtartóba pakolás, cipekedés lépcsőkön, szűk lépcsőházban, bajlódás a kulcsokkal, aztán megint pakolás, újabb és újabb körök – ez a látható cselekmény a filmvásznon. Hét forduló a kertvárosból Zuglóba. A nézők előtt e kimerítő körök alatt elhangzó mondatok és találkozások révén bontakozik ki maga a történet: egy sokak számára ismerős élethelyzet, a válás nyers valósága. De ami talán ennél is fontosabb, hogy kibontakozik egy igazi női barátság képe is, egy csendes, de mégis életben tartó egymásmellettiség, szolidaritás, egy kimondott szavak nélkül is működő kommunikáció. Az egész történetet a barátnő, Ági szemszögéből követjük végig, sőt, a film utolsó negyedórájában már csak azt látjuk, hogy az ő számára hogyan végződik ez a nap – egyszóval a film rejtett főszereplője valójában ő.

„A Január 2. eredetileg a film munkacíme volt csak, de aztán rajtamaradt, és ez lett a végleges is” – mondta el lapunknak Szilágyi Zsófia. Milyen is január második napja? Egy igazi, szürke másnap, amikor az ember túl van a fényes karácsonyi ünnepeken, a szilveszteren, és ezzel a fáradtsággal kell elindulnia újra a még végtelenül hosszúnak tűnő télben, szürkeségben, rövid nappalokban. „Fontos volt nekem a film végén megmutatni, hogy az is a naphoz tartozik még, hogy a költöztetés után a barátnő megtankolja, lemossa és kitakarítja a kölcsönkocsit, aztán visszaviszi a szüleihez, majd elmegy egy tüntetésre, és este még találkozik a férfival is, akivel egy viszonylag friss párkapcsolata van. Ez mind hozzátartozik a naphoz még, és nem ott ér véget a történet, hogy elbúcsúzik a barátnőjétől. Ahogy a film a szilveszter utáni másnapot jeleníti meg, ezzel is ezt a nagyobb történések utáni pillanatot akartam megmutatni. Persze január 2-án valami új is elindul a filmbeli Klára életében, de ez talán igaz Ágira, a barátnőjére is, aki viszi magával a nap tapasztalatát.”

A film, ahogy az előzőekben leírtakból is látszik, egy alacsony költségvetésű film, ebben a kategóriában is pályázott a forgatókönyvvel Szilágyi Zsófia a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennale College nevű programjában. A legjobb tízből végül a legjobb négy közé jutott, így lehetősége nyílt a producerekkel együtt a Velence melletti San Servolo szigetén egy workshop keretében még alaposabban kidolgozni a filmtervet, illetve támogatást is kaptak annak leforgatásához.

A film alkotói és főszereplői a velencei biennálén

A film felvételei 2024 februárjában készültek, főszereplőit amatőr színészek alakítják (Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna), akiknek a játéka nagyon szuggesztív és őszinte. Nem szokványos módon találta meg Szilágyi Zsófia őket: Csenge eredetileg látványtervezőként, Zsuzsi pedig location scoutként dolgozott a filmben, de az író-rendező egy közös kamerateszten meglátta bennük a színészt. A film producerei Csernátony Dóra és Horvát Lili voltak, operatőre Becsey Kristóf, dramaturgja Mán–Várhegyi Réka. A Január 2. című film elkészítését a II. Kerületi Önkormányzat is támogatta.

„Engem mindig a (látszólag) nem fontos mozzanatok érdekelnek – mondta a Budai Polgárnak a rendező. – Mert mögötte mindig ott rejtőzik a fontos, de épp csak áttűnik, átsejlik. A filmemben ezek az emberek pakolnak, miközben feldereng például az is, hogy nem is biztos, hogy ezt kéne csinálniuk, lehetne egy másik út, egy másik megoldás is.”

De sok egyéb kérdés is nyitva marad a film végén, akár a filmidő előtti történések, akár a lehetséges jövőbeli kimenetelek vonatkozásában. Ezeket a kérdéseket pedig a saját hétköznapjaira, emberi kapcsolataira, szóval önmagára vonatkoztatva viszi magával a néző – ettől is olyan erősen ható és felkavaró alkotás a Január 2.

Viczián Zsófia