Irodalomterápia

Jólesett József Attila, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád sorait olvasni. De kinek éri meg, hogy ilyesmit terjesszen? – merült fel bennem a kérdés.

– Rendelőnként száz példány is elfogy a kiadványunkból. Sokszor az orvosok kérdezik, hogy mikor jelenik meg a következő, mert a betegek már várják – meséli Medveczkiné Tegzes Tünde, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke. A szóróanyag célja a feszültségoldás. – Minél jobb olvasnivalót kap valaki, annál jobban leköti az a figyelmét, így elfeledkezik a stresszes helyzetről – véli az irodalomterapeuta.

A társaság fontos küldetésének tekinti a vállalkozást, ezért sokáig saját költségén állította elő a negyedévenként megjelenő verses kiadványt, amelyben évszakhoz illeszkedő költemények és képzőművészeti alkotások szerepelnek.

A Magyar Irodalomterápiás Társaság alapítói a Pázmány Péter Katolikus Egyetem biblioterapeuta szakirányú továbbképzésén végeztek három éve. Ezután hozták létre az egyesületet. Népszerűsíteni akarják a módszert, hiszen Magyarországon szinte még teljesen ismeretlen. Az irodalomterápia rengeteg helyen alkalmazható: így például idősek otthonában, betegellátásban, művelődési házakban, könyvtárakban. Segítségével ugyanakkor fejleszthető a szövegértés is, amely sok iskolásnak okoz problémát.

– Szerintük az irodalom akkor is hat, ha valaki nem kifejezetten könyvmoly. A társaság egyik tagja börtönben tart foglalkozásokat. Elmondta, hogy egyszer egy olyan fogvatartott is jelentkezett a terápiára, aki törte a magyart és funkcionális analfabéta volt. Mégis be tudott kapcsolódni a beszélgetésbe. Tehát ha egy csoport megadja a lehetőséget, mindenki találhat olyan sorokat, amelyek segítenek neki, amelyek elindítanak valamit – szögezi le a szakember. 

Tünde korábban tanított, most nyug­dí­jas­ott­ho­nok­ban dolgozik. Irodalomterapeutaként másképp közelíti meg a műveket és a „tanítványokat”, mint tanárként. Közelebbről megismerheti őket, és így olyan olvasmányokat elemeznek, amelyeknek közük van a páciensek életéhez, problémáihoz. Tünde érzi, hogy az időseknek ez nagyon sokat adhat. Elmeséli egyik sikerélményét is. – Az egyik kilencvenéves néni felkiáltott az órán: „Olyan jól megírtam ezt a verset, rég voltam ilyen elégedett magammal!”. Nos, ez a célja az irodalomterápiának.

Ruszthy Geraldine a társaság másik alapítója, negyven éve él a II. kerületben. Gyógypedagógusként végzett, később a solymári Családsegítő és Gyermekjóléti Központ vezetője lett. Állami gondozott gyerekeknek tart foglalkozásokat. Náluk a konfliktuskezelés a legfőbb feladat. – Megtanultam a legkisebb előrelépésnek is örülni. Már az is óriási dolog, ha egymás előtt meg mernek szólalni – meséli Geraldine. 

A szakember rehabilitációs csoportban, rákból gyógyultaknak is tart terápiát. Náluk az énerősítés a legfontosabb cél. Legutóbb egy boszniai-szerb író, IvoAndric novelláját elemezték. Ebben szerepel egy bárány, akit a farkas megtámad, a bárány pedig – azért, hogy elkerülje a halált – táncolni kezd. Addig táncol, amíg visszatáncol a nyájához. A csoportban megbeszélték, hogy kinek mi a saját tánca, mi az önvédelmi módszere. Az egyik hölgyet hétfőn operálták. Amikor felébredt, betegtársainak azt mondta, hogy gondoljanak erre: hogy mindenkinek van egy ilyen tánca. – Nagyon meghatódtam – mondja Geraldine.

A terapeuták egyetértettek abban, hogy ha csak leülnének egy csoportban és megkérdeznék, ki hogy érzi magát, csönd lenne a válasz. Ha viszont a kérdéseket egy olvasmány után teszik föl, izgalmas és szikrázó beszélgetések kezdődnek. Olyanok is bekapcsolódnak, akik ha saját magukról kellene beszélniük, nem tennék – így viszont, amikor egy szereplőről alkothatnak véleményt, már meg tudnak nyílni.

Az irodalom, ahogy a terapeuták elmondták, sok mindenre gyógyír, de az alapítvány szép kezdeményezését minden, rendelőbe ellátogató, olvasni szerető páciens örömmel fogadja. Mert olvasni jó: egészségesen és betegen, boldogan és bánatosan, szeretve és magányosan. Erről is szól ez a kis kiadvány.

NOVÁK ZSÓFI ALIZ

A szépirodalmi művek gyógyító hatását évszázadok óta ismerik, elismerik. A biblioterápia (irodalomterápia) pszichoterápiás irányzatként a XIX. század óta létezik, Angliában és az Egyesült Államokban alkalmazták először. Az amerikaiak a háborúból hazatérő veteránok hangulatjavítására találták ki. Lelkileg helyre kellett őket állítani, ez pedig egy olcsó módszer volt.

MESETERÁPIA:

A meseterápia a művészetterápia (és azon belül a biblioterápia) egyik ága. Minden korosztály körében alkalmazható. „Mesét mondani, és mesét hallgatni az életben maradásért – ez a meseterápia egyik legfontosabb célja ma is. A meseterápia mindazok számára lehetőséget nyújt önmaguk megtalálására és rendezésére, akik életük bármely szakaszában krízishelyzetbe kerültek.” – írja Boldizsár Ildikó meseterapeuta, meseíró, aki a világon elsőként alapított meseházat. A ház Paloznakon működik.