Erkel-év

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a főváros zenei életének fellendítésén fáradozott, 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társaság Zenekarát, melyet számos alkalommal vezényelt. 1875-ben tevékenyen közreműködött a Zeneakadémia megalapításában, melynek tíz éven keresztül igazgatója és zongoratanára volt. Ő volt az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaház első fő-zeneigazgatója. Nyolcvankét éves korában, 1893 júniusában halt meg Budapesten.

Pályáját zenepedagógusként és zongoraművészként kezdte, de komponálással már ekkor is kísérletezett. Élete során nyolc operát komponált, valamint az Erzsébet című opera második felvonását, a Kemény János című dalműből viszont csak egy énekszám maradt fenn, a teljes librettó napjainkig sem került elő. A dalművek mellett kantátát, dalokat, hangszeres zenéket, zenekari műveket írt.

Nevéhez fűződik Kölcsey Himnuszának megzenésítése, amelyről 1844-ben, a bemutató után így írt a korabeli sajtó: „A nyertes pályamű szerzőjének Erkel Ferencz kiálltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívta… Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik” (Honderű).

Ugyanebben az évben, január 27-én volt a Hunyadi László ősbemutatója, melyet a közönség óriási lelkesedéssel fogadott, ám a kritika kevésbé volt elégedett: „A dalművet eleitől végéig magyar szellem lengi át, és zenészeti tekintetben igen sok jelességgel bír. Leginkább tetszettek a kardalok.” (Világ); „...bár milly nagyszerű s nemzeti tárgyat választa munkájául, csak úgy használá abban a nemzeti zene hangjait, mint jó szakács a fűszert... Jelen munkája a nagyszerűség minden jellemét viseli magán, akár a szerzemény belsejét, akár hangszerítését tekintsük... (Nemzeti Újság).

Erkel Ferenc zeneszerzői pályájának csúcsát a Bánk bán jelenti. Az operát 1861-ben mutatták be, melynek sikere még a Hunyadiét is jelentősen felülmúlta. Nemzeti operánkról annak idején Mosonyi Mihály, Erkel kortársa a következőket írta: „…Erkel Bánk-Bán dalművében több eredeti magyar zenei gondolat található, mint bármely másban. Erkel nemcsak gazdag dallamforrással rendelkezik, de ezenkívül valódi egészséges s művészies szép formai érzékkel is bír, ennélfogva az ő dallamai mind megfelelnek a kerekség s formakellem szabályainak; általában véve finom s nemes vonásokkal bírnak, s nemcsak kizárólagosan a divat kívánalmainak hódolnak, de ezenkívül mélyebb drámai hatásokra is számítvák...” (Mosonyi Mihály, a Zenészeti Lapok hasábjain).

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál méltóképpen emlékezik meg a nagy magyar zeneszerzőről. A Dózsa György keresztmetszetét március 22-én és 23-án az Operaházban, a Bánk bán eredeti verzióját a Debreceni Csokonai Színház közreműködésével a Thália Színházban, április 1-jén ugyanitt a Brankovics Györgyöt a Kolozsvári Magyar Opera előadásában láthatja a közönség. Április 2-án a Győri Nemzeti Színház Társulata a Fesztivál Színházban a Hunyadi Lászlót mutatja be, míg április 4-én ugyanitt a szegedi operatársulat a Bátori Mária és a Sarolta részleteit játssza koncertszerű produkcióban.

Spangel Péter