„Csodálatos volt ez a felhőtlen néhány nap”

Az eddigi három rendezvény nemcsak a nézőket gazdagította egy-egy felejthetetlen koncertélménnyel, de a rászorulók is érezhették az összefogás eredményét: az összegyűlt forintokat közüzemi díjaik kifizetésére fordította a családsegítő szolgálat. Kerületünk lakói idén is kifejezhetik szolidaritásukat, ha eljönnek MÁJUS 10-én a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermébe, ahol gyönyörű operagálával várják a segíteni vágyó és kultúraszerető polgárokat a szolgálat munkatársai és az Állami Operaház művészei.

A májusi koncert bevétele ezúttal abban segít a családoknak, hogy – sokan életükben először – néhány gondtalan napot tölthessenek el szeretteikkel együtt Szigligeten. A nehéz sorsú családok üdültetését 2009 óta szervezi a családsegítő szolgálat. A tavalyi néhány nap olyan sikeres volt, hogy az akkor együtt nyaraló családok kapcsolatban maradtak egymással, és azóta is rendszeresen részt vesznek a szolgálat által szervezett közös sétákon, kirándulásokon. Ősszel a Normafánál túráztak, látogatást tettek a Parlamentben, télen a városligeti műjégpályán korcsolyáztak, nyárra pedig strandolást, dunai evezést, illetve a Budakeszi vadaspark meglátogatását tervezik. 

Az első tavaszi napok egyikén a Margitszigetre sétált ki a csapat, ahová szerkesztőségünk is elkísérte a tagokat. Útközben Tulipán Ágnestől, a családsegítő központ utcai szociális munkát végző munkatársától megtudtuk, hogy a havi rendszerességgel szervezett programokon nemcsak családok, hanem olyan fiatalok is részt vesznek, akikre az utcai szociális munka során találtak rá.

– Az úgynevezett Kabos prevenciós pályázat keretében a fiataloknak kéthetente személyiségfejlesztő csoportfoglalkozást tartunk, havonta egy szombaton pedig családi programot szervezünk. Összebeszéltünk Halasi Gabriella családgondozó kolléganőmmel, aki a vele kapcsolatban álló családokat hozza el a szombati programokra. Ez az „összevonás” mindkét fél számára előnyös, új ismeretségek, barátságok is szövődnek. 

Beszélgetésünk közben elérkeztünk a Margitsziget kis állatkertjéhez. Amíg a gyerekek lelkesen nézegették az állatokat, a nyaralásokat szervező Halasi Gabriella mesélt eddigi tapasztalatairól. 

– Idén ötödik alkalommal visszük üdülni családjainkat. Az első két évben Velencén, a II. kerület gyermeküdülőjében voltunk, azután Kismaroson, tavaly pedig Szigligeten nyaraltunk, és idén is ezt tervezzük. Minden évben pályázunk az önkormányzatnál az úgynevezett szociális keret biztosította összegre, ezenfelül a Családsegítő Szolgálat is ad saját forrásból pénzt az üdültetésre, és a résztvevő családok is fizetnek egy csekély összeget. 

Olyan ügyfeleket viszünk el nyaralni, akik különben nem tudnának családjukkal, gyerekeikkel együtt elutazni néhány napra. Volt olyan család, ahol már húsz év körüliek a gyerekek, de már hosszú évek óta nincs lehetőségük egy közös nyaralásra. Erre a néhány napra le tudjuk venni a gondokat a vállukról, csak magukra, egymásra kell figyelniük, és ez nagyon jót tesz az egymáshoz való viszonyuknak is.

Halasi Gabriella vakrandinak nevezte a tavalyi nyaralást, hiszen senki sem tudta előre, kikkel tölti el azt a néhány napot. A randi a vártnál is jobban alakult. Utolsó este tortával és gyerekpezsgővel rendeztek búcsúbulit a táborozók, és elhatározták, hogy nem veszítik egymást szem elől. 

– Nagyon jó visszajelzéseket kapunk a közös programok után. A résztvevők örülnek egymásnak, jól érzik magukat, sokuknak régi vágya teljesül egy-egy programmal.

Ezt erősítette meg egy nagymama is, aki időközben mellénk szegődött. Négy gyerekéből kettő még otthon lakik, a másik kettő már kirepült, de támogatásra szorul. A nyaralásra a nagymama három unokájával utazott el. Az unokák a margitszigeti sétára is eljöttek: a két szőke kislány és öccsük, a barna Marci. 

– Nagyon hálás vagyok a családsegítő munkatársainak, hogy nagymamaként is részt vehetek a programokon. Mi Kismaroson üdültünk, ami egyszerűen csodálatos volt! Együtt kirándultunk, bográcsoztunk, beszélgettünk. Felejthetetlen élmény volt számomra, főleg az, hogy egy hétig gondtalanul együtt lehettem az unokáimmal. Én is, és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat. Csak azt sajnálom, hogy a legnagyobb unokám, aki már tizenhét éves, nem jött velünk. 

A két lány, az ötödikes Zsaklin és a negyedikes Ízisz egymás szavába vágva mesélték élményeiket: a kirándulásokat, a kisvonatozást, a strandolást, az új barátnőket, a közös éneklést a tábortűznél, és a fiút, aki nagyon magasra lökte a hintát. 

Közben sétáltunk tovább a nagy rét felé, ahol a fiúk végre előszedhették a focilabdát, a lányok pedig görkorcsolyázni indultak a betonútra. A szintén szociális munkát végző Répási Zoltán szervezte meg a csapatokat – indulhatott a játék. Egy kiflicsücsköt rágcsáló fiúcska nézte a nagyok játékát, egyelőre csak messziről. Anyukája, Mária egyedül neveli egy szem kisfiát, a nyolcéves  Ádámot. Az édesanya elmondta: nehéz helyzetben van, senkire nem tud támaszkodni a hétköznapok gondjaiban.

– Végtelenül hálás vagyok a családsegítő szolgálatnak, hogy segítségükkel eljuthattunk a Balatonhoz nyaralni. Csodálatos volt ez a felhőtlen néhány nap kettesben a kisfiammal. Ugyanakkor másokkal is megismerkedtünk; ő is, én is új barátokra találtunk. Éppen holnap megyek egy kétgyermekes anyukához, ahol már nagyobbak a gyerekek, és a kinőtt ruhákat Ádámnak adják.

A kisfiú lelkesen vette át a szót, és izgatottan mesélt az igazi mókusfarokról, amit nyáron találtak az erdőben, meg a strandolásról a nagy vízben, a Balatonban, amit most látott először. 

–Az volt a legjobb, amikor anyukámmal együtt fürödtünk! Neki is az volt a legjobb, tudom!

Péter Zsuzsanna