|
Ajánló
     
Vessük le álarcainkat!2021. május 16.
A Vízivárosi Galéria történetének valószínűleg leghosszabb kiállítása a kerületünkben élő alkotó, Bukta Norbert Sorozatok III. „...vessük le álarcainkat...” – Sváby Lajos emlékére című tárlata.  2019-ben az ötvenedik születésnapomra a Bazilika lovagtermében rendeztünk kiállítást. Ezt látva kért fel Olescher Tamás, a Vízivárosi Galéria vezetője, hogy hozzam el ide is sorozataimat – mondta el Bukta Norbert. – Többször kiállítottam már portrésorozatokat, a mostani tárlat is hasonló tematikájú. Az anyagot, amely mindig bővül, sorozatoknak nevezem, mert a téma ugyanaz, csak a megközelítés más, illetve reflektál az adott kiállítótérre. A Vízivárosi Galéria nem volt számomra ismeretlen: kis helyiség nagy falfelületekkel, ahová a többdarabos nagy sorozatokat izgalmasan lehetett elhelyezni. A kiállítás egyben a tavaly elhunyt Kossuth-díjas festőművész és tanár, Sváby Lajos emléke előtt tiszteleg. Úgy éreztem, hogy halála után nem emlékeztünk meg róla méltóképpen – amiben persze a pandémiának is szerepe volt –, holott az egyik legjelentősebb kortárs figurális festőművészt veszítettük el. Ezt a hiányt szerettem volna a magam módján pótolni. A kiállításom anyaga nagyrészt fotó, ami első ránézésre idegennek tűnhet egy vérbő festő emlékéhez, de én nem fotóművészeti alkotásoknak tekintem ezeket. Sváby is sokszor használt portréihoz, a grimaszokhoz fényképeket. Közel álltunk egymáshoz, annyira, hogy sok évvel ezelőtt őt kértem fel, írjon szöveget egy katalógushoz, ami eddig teljes egészében még nem jelent meg. Mostani kiállításomnak ez lett a megnyitószövege úgy, hogy a kinagyított változatot mint kiállítási tárgyat kitettem a falra – benne Lajos javításaival. Ebben a szövegben szerepel a tárlat címe: Vessük le álarcainkat! Bevallom, azt gondoltam, a cím utalás a mostani különleges, még mindig fenyegető helyzetre. Amikor a szöveg született, még senki sem gondolta, hogy világjárvány lesz, mégis érvényes lehet erre is. Az álarcot ál-arcként, nem valóságos arcként is értelmezhetjük, ami jelentheti egyrészt a portrét, mint művet, de akár azt is, hogy hányféleképpen maszkírozzuk el magunkat, hányféle maszk mögé bújunk, ami lehet a mostani egészségügyi maszk éppúgy, mint a hölgyek sminkje. Ön hogy élte, éli meg a pandémiás időszakot? Folyamatos munkával, és mert magam is átestem a fertőzésen, elszenvedője is voltam a betegségnek. Sokat beszélgettünk barátokkal a járvány következményeiről, nemcsak a fizikai, hanem a lelki hatásokról, amelyek valószínűleg sok kárt okozhatnak még. Mindig hasznos ugyanakkor, ha az ember kicsit magába húzódik, gondolkodásában elmélyül. Ha a gyakorlati oldalát nézzük, a képzőművészek is rákényszerültek arra, hogy más megoldásokat keressenek a bemutatkozásra, ők is bevonuljanak az online térbe. Valószínűleg több emberhez tudtam eljutni a mostani kiállításommal is, hiszen február óta a Vízivárosi Galéria oldalán megtalálható a tárlat teljes anyaga, ezenkívül több videó is készült a megnyitóról és a kiállított művekről. Ezek a kisfilmek talán el sem készültek volna, ha nincs a járvány. A személyes találkozások persze nem pótolhatóak filmekkel, ezért is nagy öröm számomra, hogy már május 4. óta az érdeklődők élőben is megnézhetik képeimet, sőt, terveink szerint május 14-én (16 és 18 óra között) egy több részletben tartott finisszázzsal búcsúzhatok a galériától. Péter Zsuzsanna |
|