Boldogságklub nyílt a II. kerületben

Miért sikerül ez mégis olyan keveseknek? Miért csak a mesékben és a hollywoodi filmeken fordul jóra minden, és nyeri el a hős méltó jutalmát? Tehetünk-e mi magunk is azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, és a sokszor kemény körülmények dacára is optimistán nézzünk a jövőbe?

Sonja Lyubomirsky boldogságkutató pszichológus szerint, bár genetikai hajlam alkotja a boldogságra való képesség felét, ez a programozottság megváltoztatható, és mindenki képes növelni boldogságszintjét. A pszichológusnő Hogyan legyünk boldogok? című könyvét sokan elolvasták, és sokan merítettek erőt belőle. Bagdi Bella énekes, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke ennél is továbbment, és 2014. szeptember 1-jén útjára indította az úgynevezett Boldogságprogram első évadát, amelynek fővédnöke – a csak nevében rokon – Bagdy Emőke pszichológus lett. A kezdeményezés nyomán számos helyen nyílt boldogságklub, idén szeptemberben kerületünkben is, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában, ahová az ott dolgozókon kívül bárki, bármikor térítésmentesen csatlakozhat. 

– Nagyon hálás vagyok a KSH és a könyvtár vezetőinek, hogy elindíthattunk itt is egy boldogságklubot – mondja Györgyi. – A ma már 150 klub országszerte hasonló tematika mentén működik. Havonta egyszer találkozunk tíz hónapon keresztül, és mindig egy témát járunk körbe. Szeptemberi témánk a hála volt, októberben az optimizmusról volt szó, ezt követi majd a társas kapcsolatok kérdése, a jócselekedetek, célok kitűzése és elérése, a megküzdési stratégiák, az apró örömök élvezete, a megbocsátás, az egészséges életmód és végül a fenntartható boldogság témája. Két klubfoglalkozás között a résztvevők napi feladatokat kapnak, amelyek segítségével gyakorolhatják mindennapi elégedettségérzésük növelését. A program, illetve a gyakorlatok a www.jobbveledavilag.hu oldalon is megtalálhatók, ahol akár egyénileg is megnézhetjük és letölthetjük ezeket a feladatokat. 

Rácz Györgyi már tavaly elkezdett foglalkozni a programmal, amelynek pozitív hatásait hamar észrevette. Most klubvezetőként maga is jobban el tud mélyülni a programban, és másokat is hozzásegít a pozitív életérzések kialakításához.

– Tapasztalatom szerint nagyon nagy szükség van ilyen jellegű klubokra. Az emberek többsége rosszkedvű, elkeseredett, sokan nehéz körülmények között élnek. Ha tudatosan odafigyelünk magunkra és a minket körülvevő, akár csak apró pozitívumokra, amikért hálásak vagy optimisták lehetünk, máris sokat tettünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a világban. Egy klubba eljárni azért is jó, mert megismerhetünk másokat, akiknek esetleg éppen hasonló problémáik vannak, vagy csak jó társaságban töltjük az időt, miközben jó dolgokra fókuszálunk. Segítő kapcsolatok, barátságok is szövődhetnek így, és mint tudjuk, társas kapcsolatainknak döntő szerepe van közérzetünk alakulásában.

Az októberi klubfoglalkozásra tucatnyian érkeztünk – egy kivétellel csupa nő, pályakezdőtől nyugdíjasig. A bemutatkozást követően egy ideig még a szeptemberi témáról, a háláról esett szó. Beszélgettünk párosával, kis csoportban, illetve mindenki együtt. A kérdések nyomán azt kellett végiggondolnunk, hogy kinek és miért lehetünk hálásak, ezt hogyan fejeztük ki, illetve volt-e olyan negatív esemény az életükben, amiért utólag mégiscsak hálásak lettünk. Mindennapi apróságoktól kezdve egészen a drámai történésekig sok minden szóba került. Volt, aki súlyos betegségéért volt hálás, mert akkor tapasztalta meg, milyen sokat jelent családjának, mennyire szeretik és féltik, és olyan is volt, aki egy rossz munkahelynek köszönhette, hogy megtalálta az igazán neki való feladatot. Minden rosszban van valami jó – vonhattuk le a tanulságot, és már meg is érkeztünk az aktuális témához, az optimizmushoz. A derűlátás velünk született, szerencsés tulajdonság, de lehet – és kell is – gyakorolni, hogy azt a bizonyos poharat félig teltnek és ne félig üresnek lássuk. A klub vezetője az emberi életet egy akadálypályához hasonlította. Az optimista ember élete sem mentes bonyodalmaktól, pozitív hozzáállása és pozitív elvárásai azonban egészen más fényben tüntetik fel számára a nehézségeket. Egyik feladatként el kellett képzelni a jövőbeni lehető legjobb énünket és életünket. Már a fantáziálás is sok örömet okozott és sokat nevettünk a felmerülő ötleteken. Azután az oda vezető első lépést kellett kitalálni, ami persze nem könnyű, de hatása bizonyára hosszú távon elkíséri majd a résztvevőket – a következő hónapban legalábbis sokat foglalkozhatunk a témával, főleg ha rendszeresen ellátogatunk a boldogságprogram honlapjára.

A foglalkozás végén Györgyi arra kért mindenkit, hogy egy szóval jellemezze aktuális lelkiállapotát. És mi más is lehetett volna egy boldogságklubban elhangzó leggyakoribb szó, mint maga a boldogság.

Péter Zsuzsanna