Kőválasz

Darabjaikkal járják a világot, és osztatlan sikert aratnak, hiszen előadásaik nem „ahhoz képest” színvonalasak, hanem abszolút értelemben azok: szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, katartikus élményt nyújtanak.

A Baltazár Színház és Elek Dóra, a színház megálmodója, életre hívója, művészeti vezetője és rendezője ezer szállal kötődik kerületünkhöz. S bár állandó játszó helyük nincs, 2007 óta egy Kuruclesi úti lakásban tartják a próbákat és a szakmai oktatást, ott lelt otthonra ugyanis a Baltazár Művészeti Központ.

Próba után érkezem, Dóra vezet végig a helyiségeken. Az egyik szoba falát fotók, a másikét modern festmények díszítik. Mint kiderül, a képeket az a Fehér Dániel, a társulat tagja festette, aki mellesleg Czóbel Béla leszármazottja.

– Színészeink mind érzékeny és értékes művészemberek. A művészetben, akárcsak a szerelemben az a jó, hogy nem kell jelzővel illetni. A művészet az művészet, a szerelem az szerelem függetlenül attól, hogy sérült embert érint-e vagy épet.

Nagyon szeretjük ezt a helyet, mert nyugodt körülmények között tudunk dolgozni, de sajnos már kinőttük. Így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy a családom a rendelkezésünkre bocsátotta, holott egy ilyen horderejű ügy támogatása – akár egy megfelelő ingatlan biztosítása – állami feladat lenne. Itt reggel 9-től délután 4-ig tartjuk a kurzusokat a társulatnak, utána jönnek azok a sérült gyerekek és fiatalok, akiknek művészeti képzéseket indítottunk. Kortárs táncot, ritmikus mozgásfejlesztést, néptáncot, beszédtechnikát, ének-és hangképzést tanulnak nálunk. Nagy igény lenne a képzőművészetek bekapcsolására is, de helyszűke miatt ezt nem tudjuk megoldani. Komoly gondot jelent, hogy az iskola csak csekély támogatásban részesül, egyszerűen azért, mert nem akkreditálható, hiszen ilyen kategória – sérült emberek magas szintű, nem terápiás célú művészeti oktatása – nem létezik.

Hogyan tudja fenntartani a színházat és a művészeti központot?

Hónapról hónapra élünk állandó bizonytalanságban. Létrehoztuk a Baltazár Színház Alapítványt, és pályázunk több-kevesebb sikerrel. Az igazi boldogság persze az lenne, ha rendszeres anyagi támogatást és olyan saját helyet kaphatnánk, amelyben a művészeti központ és a színház is működhetne. Hiszek abban, hogy ha valami tartalmában, szellemében jó, akkor előbb-utóbb az anyagi része is megoldódik. Szeretem kívülről figyelni a dolgokat, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan reagál a világ arra a jelenségre, amit a Baltazár képvisel. Sokszor persze nem úgy, ahogy szeretném, és akkor aggódva várom, hogy mikor nyílik már ki az emberek szeme.

Müller Péter Sziáminak, a hazai alternatív kultúra egyik meghatározó személyisége nagy szertettel beszél a Baltazár színházról:

– Nálam nagyon magasan van a mérce. Csak igen ritkán mondom egy színházra, hogy jó. A Baltazár az nagyon jó – mondja a költő, muzsikus, rendező, aki a társulat két legújabb darabjában is szerepel.

Ezért csatlakozott a társulathoz?

Azért csatlakoztam, mert Dóra hívott. Tóth Krisztina költő, aki jó barátom, írta a Baltazár Múló Rúzs című előadásának dalszövegeit, és szólt, hogy nézzem meg. Azután egy vacsorán is részt vettem a társulattal, és nagyon jó érzésekkel mentem haza. Tudtam, hogy egy olyan szintű lelki minőségbe csöppentem, amit már régóta hiányoltam. De csatlakozásra nem gondoltam, mivel nem vagyok színész. Dóra hívószavát jelnek vettem, hátha most ezen a területen tanulhatok és haladhatok tovább. Úgy érzem, a helyemen vagyok.

Befogadták?

Ez a kérdés teljesen rendjén való lenne, ha én mondjuk a kaposvári színházhoz szerződtem volna. A Baltazárnál ez nem kérdés, annyira szeretetteljes és befogadó a légkör. Itt a köszönés az, hogy „szeretlek”.

Beszéljünk egy kicsit a Kőválasz című előadásról, amit március 10-én a Bárka Színházban, március 22-én pedig a hidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában láthat a közönség.

Sajátos darab a Kőválasz abból a szempontból, hogy a saját családom történetét szerettem volna megírni – mondja Elek Dóra. Eljött egy olyan pont az életemben, amikor „le akartam ásni a mélybe”, kerestem az összefüggéseket ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. A pszichológia ezt családfelállításnak nevezi, csak én más eszközökhöz nyúltam. Tágabb értelemben arra kerestem a választ, hogy a mai harmincas-negyvenesek miért nem találják a boldogságukat, miért nem érzik jól magukat, hiszen a külső körülmények ma sokkal kedvezőbbek, mint az előző generációk esetében: nincs háború, nincs éhínség, nem vagyunk közvetlen életveszélyben.

Mai világunk tele van félelemreklámmal – veszi át a szót Péter, aki a darabban a nagypapa szerepét játssza. – Állandóan ijesztgetnek minket: gazdasági válság, klímaválság, kapcsolati válság. De ezek valójában csak virtuális félelmek, nem valódi veszélyek.

A darab megtalálta a választ?

Ehhez meg kell nézni az előadást – mosolyodik el a rendező. – Annyit elárulok, hogy a feltétel nélküli szeretetnek kulcsszerepe van a megoldásban.

Fotó: Bege NóraA Baltazár Színház Kőválasz című előadása március 22-én 18 órától látható a Kultúrkúriában. Szereposztás: a Baltazár Színház színészei: Varga Klári, Kecskés Karina, Müller Péter Sziámi, Lukács Ábel, Darvas Ferenc. Író: Vörös István. Zene: Darvas Ferenc. Koreográfia: Dékány Edit. Díszlet: Preisich Anikó. Jelmez: Kiss Gabriella. Rendező: Elek Dóra. Jegyár: 1000 Ft.