Amosz Oz elvarázsolta Budapestet

Az ünnepélyes aktus előtt Váradi Júlia faggatta a tavaly hetvenedik évét betöltött írót irodalomról, politikáról és magánéletének apró titkairól.

– Nem voltam se jóképű, se jópofa, se jó tanuló – kezdte vallomását Oz. De azért én is szerettem volna, ha barátkoznak velem, ezért elkezdtem társaimnak fantasztikus vagy kalandos történeteket mesélni. Szerettem eljátszani a régi zsidó háborúk történetét, csak éppen fordítva: nálam a zsidók legyőzték a rómaiakat. Könyveimben azóta is újramesélem ezeket a régi históriákat.

Egykeként nőttem fel sok felnőtt között. Amikor ők egymással beszélgettek, nekem csöndben kellett maradnom. El kezdtem figyelni az embereket: arcukat, ruhájukat, cipőjüket, és elképzeltem a történetüket. Ez is megmaradt: ha valahol várakoznom kell, így múlatom az időt.

Ámosz Oz Jeruzsálemben született Ámosz Klausner néven, lengyel és litván zsidó szülők gyermekeként, akik a harmincas években vándoroltak ki Izraelbe.

– Tizenöt évesen fellázadtam apám ellen. Ő igazi értelmiségi volt, én traktoros akartam lenni. Ő jobboldali cionista volt, én baloldali akartam lenni. Ő magas volt, én alacsony akartam lenni. A névváltozás is lázadásom szimbóluma (az Oz jelentése bátor és erős). Amikor elkezdtem írni, megbékéltünk egymással, bár politikai nézeteinkhez mindketten makacsul ragaszkodtunk. Negyven éve halt meg, de a mai napig folytatok vele politikai vitákat.

Ámosz Oz évtizedek óta szószólója a független izraeli és palesztin állam létrejöttét sürgető csoportnak. Fájdalmas kompromisszumnak nevezi ezt a megoldást, de mint mondja, más megoldás nem létezik.

Íróként kíváncsinak tartja magát. Pillanatfelvételeket készít az emberekről, hogy azok majd közvetett módon könyvében éljenek tovább. Fontosnak tartja a fizikai kapcsolatot ujjai, a toll és a papír között, ezért kézzel ír. Feleségével egy kis sivatagi faluban, Aradban él, s kora reggelenként magányos sétát tesz a sivatagban. Anyanyelvét, a „csodálatos hangszert”, Shakespeare angoljához hasonlítja, mert annyira nyitott, formálható, megújítható. Ő maga is alkotott új szavakat és kifejezéseket, amelyek lassan beépülnek a mindennapi nyelvhasználatba. Történeteiben, amelyeket eddig negyven nyelvre fordítottak le, a szomorúság mellett mindig megjelenik a humor is.

A szerző több könyve megjelent magyarul, többek között a Hogyan gyógyítsuk a fanatikust című esszékötete és a Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi ihletésű regénye. Legújabb kötete, a Rímek életre, halálra az idei könyvfesztiválra jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.