Legfontosabb fejlesztő eszköz a szabad játék

  A II. kerületi óvodákban összesen hét ilyen szakember dolgozik, munkájukat szeptembertől Haraszti Tamás pszichológus fogja össze, akivel munkahelyén, a Budakeszi Úti Óvodában beszélgettünk.

– A II. Kerületi Önkormányzat a törvényi előírásokon felül is segíti a gyerekekkel foglalkozók munkáját. Az óvodapszichológus-hálózatok eredetileg és formailag az iskolapszichológusi státuszok mintájára jöttek létre. A mi munkánk azonban – az intézményi és korosztálybeli különbségek miatt – egy kicsit más, elsősorban szűrő, illetve közvetítő jellegű a szolgáltatás: mi annak segítünk, aki majd segíteni tud a ténylegesen rászorulónak. Konzultálunk a szülővel, a pedagógussal, az érintett társszervezet – a Család- és Gyermekjóléti Központ vagy a Pedagógiai Szakszolgálat – munkatársával. Mindenkihez több száz gyermek és több intézmény is tartozik, így mi nem végzünk egyéni terápiát. Szoktunk ugyanakkor csoportos foglalkozást tartani iskolába készülő vagy éppen szorongó gyerekeknek. A lényeg, hogy jelen vagyunk a mindennapjaikban és segítünk megoldani a felmerülő gondokat.

Milyen problémákkal keresik önöket a szülők?

Szeptemberben talán a beszokás kérdése a leggyakoribb, de sokan kérnek tanácsot azt illetően is, hogy mikor és melyik iskolába menjen a gyermek. Minden körülményváltozás, ami a kicsiket is érinti, hozhat magával nehézségeket. Ilyen krízishelyzet lehet egy költözés, a kistestvér születése, a család anyagi helyzetének megváltozása, a szülők válása vagy egy hozzátartozó halála. A gyerekek általában jelzik, hogy valami nem stimmel, és ez a jelzés nagyon sokféle lehet – nagyon sokféle módon, nem feltétlenül szavakkal tudnak „beszélni” arról, hogy hogyan vannak, és egyáltalán nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni, mi a baj. Kiváló antennáik vannak, pontosan érzékelik a feszültséget ott is, ahol a szülők figyelnek arra, hogy ne a gyerek előtt beszéljenek bizonyos dolgokról, vagy ne a füle hallatára veszekedjenek. Ilyen helyzetekben az a jó, ha csapatként, szülő, pedagógus, pszichológus együtt dolgozunk azért, hogy a gyereknek jobb legyen, és lehetőleg sérülés nélkül jusson túl a nehézségen.

Említette, hogy szűréseket is végeznek.

Valóban, évente egyszer szűrést végzünk a tanköteles korú gyermekek körében, ahol azt nézzük, hogy van-e olyan, amiben segíthetjük őket még az iskolakezdés előtt. Ugyanakkor az óvodapszichológusi státusz része egy folyamatos szűrő, figyelő üzemmód. Fontos tudni, hogy mi áll egy adott probléma hátterében, hiszen pszichés vagy gyógypedagógiai ok is kiválthat hasonló tüneteket. Azért is nagyon hasznos a szűrőfunkció, mert így a gyerekeket, a szülőket és az ellátóhelyeket is megkíméljük egy sor felesleges vizsgálattól. Minél korábban kapunk el egy adott bajt, rendellenséget vagy lemaradást, annál hatékonyabban tudunk lépni a fejlesztés vagy gyógyítás irányába. Ha például a pszichológus kiszúr egy figyelmi zavart, és valamilyen mozgásfejlesztést javasol, ott olyan pszichikus funkciók is fejlődni fognak, amik a mozgáson túl egyéb képességek javulását is magukkal hozzák.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy egyre több gyermek igényel különleges bánásmódot. Ezek az úgynevezetett sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek.

Ez valóban így van, bár az is igaz, hogy egyre korábban és többen – gyógypedagógusok, pszichológusok – vizsgálják a gyerekeket, a szűrő tehát egyre érzékenyebb. Az SNI-t nem szabad bélyegként felfogni – egyrészt mert nem örökérvényű, hanem időről időre felülvizsgálják, másrészt pedig rengeteg plusz fejlesztést kapnak ezek a gyerekek. Nemcsak a probléma felismerésében, de a megoldásában is nagyon sokat haladt előre a világ, és ennek valóban örülhetünk.

Van valamilyen általános jó tanács az óvodáskorú gyereket nevelőknek?

Az óvodáskorú gyerekek alapvető és legfontosabb fejlesztő eszköze a szabad játék – és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Az a tapasztalatom, hogy a legjobb szándék és szeretet mellett sajnos éppen ez szokott csorbulni. A gyerekek nem egyformák: az egyik szépen rajzol, a másik jól focizik, a harmadik meg mindent megjegyez első hallásra. Szerencsére ma már az intézmények is hasonlóan sokfélék; az óvodáknak, iskoláknak különböző programjaik vannak, más-más helyre kerülnek a hangsúlyok, így megtalálhatjuk a gyerekünk számára legmegfelelőbb helyet.

Hogy érzi magát itt, a gyerekek körében, illetve mint munkaközösség-vezető?

Köszönöm, nagyon jól, mert szép és izgalmas munkát végezhetek. Örülök a bizalomnak és annak, hogy az önkormányzatnak, az óvodáknak és a családoknak egyaránt az a célja, hogy jól működjön az óvodapszichológusi hálózat. Jó a viszonyom az óvoda dolgozóival, a szülőkkel, és – ami talán a legfontosabb – a gyerekekkel. Sokszor hívnak játszani, mutatják, hogy éppen mit készítettek. Részese vagyok az itteni életüknek, és nagyon sok szeretetet kapok tőlük.

Péter Zsuzsanna