Beszéljünk róla!

Az előadásból megtudtuk, hogy a világon mintegy huszonötmillió drogfüggő él. A magyar statisztikai adatok alapján a tizennyolc éves fiatalok fele már kipróbált valamilyen szert, az első fogyasztás általában tizennégy éves kor körül következik be. És hogy miért nyúlnak droghoz a fiatalok? Mert divat — magyarázza a toxikológus —, a gyerekek példaképei közül is sokan élnek vele. A legfontosabb azonban a kortárs csoport mintája: ciki nemet mondani, ha a többiek kipróbálják.
A különböző drogok hatását pókhálómintákon mutatta be az előadó. A bevitt szertől a pók összekuszálja a pókfonalat, és képtelen szabályos hálót fonni. A tudatmódosító szertől az ember nem az, aki, tehát védtelenné, kiszolgáltatottá válik.
Nemcsak a kábítószereknek van egészségkárosító hatásuk. A ma szintén divatos energiaitalok vagy a kávé, kóla is ártalmasak. Minél fiatalabb korban találkozik a szervezet ezekkel az anyagokkal, annál nagyobb valószínûséggel lép fel valamilyen ártalom, leggyakrabban szívizom-elfajulás. Vannak legális anyagok is, például oldószerek, ragasztó, aceton, amelyekhez könnyû hozzájutni, de halálos veszedelmet jelent az ezekkel való visszaélés. Saját eseteiről is beszámolt az orvos hallgatóságának, amelyekben hasonló korú gyerekeknek állt le a szívük legális szerek használatától, és haltak értelmetlen, korai halált.
Az előadás után azt kérdeztem Zacher Gábortól, vajon a hallottak megváltoztatják-e a tizenéves fiatalok hozzáállását.
— Jelentős mértékben bizonyára nem — hangzik a nem túl optimista válasz. — Ha a jövőben egy bulin füves cigivel kínálnak a gyerekek közül valakit, nem hiszem, hogy beugrana neki az imént bemutatott pókos ábra. Talán elhangzott néhány olyan mondat, ami megmarad bennük, és ami hozzásegíti őket egy helyes értékrend kialakításához. Véleményem szerint igazi áttörést akkor remélhetünk, ha felnő az a generáció, amelyiknek már személyes tapasztalata van a drogokról. ők már, amikor szülők és pedagógusok lesznek, egy más nyelven, hitelesebben tudnak az akkori fiataloknak a kábítószerekről magyarázni. A mai magyar helyzetet tovább súlyosbítja egy általános gazdasági, politikai és nem utolsósorban tekintélyválság.
Nincs túl sok eszköz a tizenéveseket nevelő szülők kezében, hogy elrettentsék gyermekeiket a tudatmódosító szerek használatától.
A radikális tiltás gyakorlatilag teljesen hatástalan. A legnagyobb problémát abban a bizonyos hét percben látom. Egy átlagos magyar szülő átlagosan hét percet foglalkozik naponta gyermekével: „Mi volt az iskolában? — Semmi.” Ennyire elég hét perc. Tudom, hogy sokaknak se az idejéből, se az energiájából nem futja többre, pedig fontos tudnunk, hogy mi van a gyerekekkel. Nemcsak az osztályzatait, hanem, hogy mi történt vele, mi foglalkoztatja, mi bántja, minek örül, mitől szorong. Mindenkinek vannak problémái, hogyne lennének egy gyereknek, aki ilyenkor igényli, hogy azokat anyjával vagy apjával megbeszélhesse. Ha mindig az a válasz, hogy most nem érek rá, kisfiam, akkor legközelebb már egyedül próbálja megoldani vagy feloldani szorongását. Esetleg iszik egy pohár alkoholt, és attól jobb lesz.
Ez azt jelenti, hogy kisebb valószínûséggel próbál ki különböző szereket egy olyan gyerek, akire odafigyelnek?
Tudomásul kell venni, hogy a cigi, az alkohol, a drog jelen van a bulikban, a szórakozóhelyeken, sőt még az iskolákban is. Biztos, hogy a tizenévesek találkoznak vele, mindegyikük ki van téve a kísértésnek. Meggyőződésem azonban, hogy inkább tud (és inkább mer) nemet mondani egy olyan gyerek, akinek a szülei biztos lelki hátteret jelentenek, akinek a családja igazi közösségként mûködik, mert nem szorul rá arra, hogy akár örömszerzésnek, akár stresszoldónak tudatmódosító szereket használjon. Lehet, hogy kíváncsiságból kipróbálja, hiszen alkalmi devianciák szinte mindannyiunk életében előfordulnak, de sokkal kisebb eséllyel válik függővé.
A függőség is az első szál cigaretta elszívásával kezdődik.
Így igaz, és a legtöbb szülő nem tud erről a bizonyos elsőről. Az is igaz azonban, hogy ha valaki egyszer beleszippant egy marihuánás cigarettába, annak nagy valószínûséggel semmilyen egészségkárosító hatása nem lesz, csak egy kis időre másként érzékeli a világot. Kétségtelen, hogy ez az első lépés, amely viszont nem jelenti azt, hogy az illető elindult lefelé a lejtőn. Az esetek többségében itt meg is állnak a fiatalok.
Az előadáson kevesebb szó esett a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról.
Ezekről is fontos beszélgetni gyerekeinkkel, különösen, mert a legtöbb családban jelen vannak, de egyszerre túl sok információ lett volna számukra. Tény, hogy ezeket is kipróbálják. Talán a dohányzás kicsit visszaszorult, az utcán kevesebb füstölgő gyereket lehet látni. A „brutális piálásban” viszont élen járnak a magyar fiatalok. Statisztikai adatok alapján a tizenhat évesek néhány százaléka heti rendszerességgel jelentős mennyiségû alkoholt fogyaszt.
Sok szülő gondolja úgy, hogy ha megmutatja gyerekének a kulturált alkoholfogyasztást a legkiválóbb minőségű italokkal, akkor megkíméli őt a „brutális piálástól”.
Attól, hogy a gyerek egy kék címkés Johnny Walker-től okádja össze a 160 négyzetméteres lakást, az még ugyanaz a kategória, mintha a nyolcadik kerület valamelyik kocsmájából esne ki a legolcsóbb keverttől. Nem kell kínálni, nem kell kóstoltatni, megkóstolja magától is. Arra viszont figyelmeztetni kell, hogy ő még sokkal kevesebbet bír, mint a szülő, akinek testi adottságaiból kifolyólag magasabb a toleranciamennyisége, főleg, ha esténként megiszik egy pohár sört vagy bort. A jó minőségû vörösborról ráadásul azt mondják, hogy egészséges (érelmeszesedést gátló hatása van), de ez nem jelenti azt, hogy tizenévesen el kell kezdeni edzeni a szervezetet, hogy pár év múlva már jól bírja az italt. Attól a pohár bortól, ami esetleg jót tesz a papának, a gyerek úgy be fog rúgni, mint a csacsi.
Gyakran megkérdezik a szülők, honnan veszik észre, hogy kábítószerezik-e a gyerekük.
Ha megfelelő kapcsolat van szülő és gyerek között, akkor érezni kell, észre kell venni, hogy valami nem stimmel vele. Lehet, hogy csak kettest kapott matekból vagy szerelmi bánata van, de azt is meg kell beszélni. Nem vallatásra gondolok, hanem együttérző meghallgatásra. Nem könnyû helyzet, ha a jól mûködő családban a tizenéves ifjú bejelenti, hogy a hétvégi buliban bizony kipróbált egy spanglit. Akkor meg kell kérdezni tőle, hogy milyen volt, mit adott neki, mennyivel volt jobb vagy más ettől a buli, e nélkül nem érezte volna-e jól magát. Megint csak itt tartunk: beszélgetni, felhívni a figyelmét a veszélyekre. A kamaszoknak még szükségük van a keretekre, de már szükségszerûen tágítani kell azokat. Tudomásul kell venni, hogy a gyerekek lassan felnőnek, kirepülnek, élik a maguk életét. De ha megmarad a jó kapcsolat, az őszinte párbeszéd, a stabil értékrend, akkor nem lesz baj, akkor nem kell őket félteni, nyugodtan elengedhetjük a kezüket.

Drogokról a helyi szakértőknek
A II. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szervezett előadást a szenvedélybetegségekkel gyakran szembesülő helyi szakemberek számára december 4-én. Nagyné Opre Tünde, az önkormányzat egészségügyi referense és a helyi KEF titkára lapunknak elmondta: a kerületi drogstratégia része a szakértők folyamatos továbbképzése, hogy mindig a legfrissebb információval rendelkezzenek a fiatalokat érintő szenvedélybetegségekről. A visszajelzések alapján tervezik, hogy idén további, drog- és alkoholproblémát érintő előadásokat tartanak a fiatalokkal foglalkozó helyi szakembereknek és maguknak a diákoknak is.
A Rákóczi gimnáziumban dr. Zacher Gábor osztotta meg tapasztalatait a helyi oktatási, egészségügyi és szociális ágazat képviselőivel, a rendőrség, a Városrendészet, a polgárőrség munkatársaival. Az ismert toxikológus hangsúlyozta, hogy a drogprobléma világméretû gond. A kábítószerek gyakori használói nem csak elhagyatott épületekben tanyázó csövesek, gyakran a romló teljesítőképesség és a sikertelenség ördögi körébe kerülve jól szituált üzletemberek is élnek a szerekkel, nem beszélve az iskolás diákokról. A tiltott és a legálisan beszerezhető kábítószerekhez hasonló bûvkört idéznek elő a számítógépes szerepjátékok, de sokan ugyanígy válnak a telefon rabjaivá sms-ek ezreit elküldve.
Itthon a túlzott alkoholfogyasztás is komoly probléma a fiatalok körében. Elmondta, hogy a kábítószer-függőséget nem lehet gyógyítani, legfeljebb szermentességet elérni. A szakorvos tapasztalata szerint itthon érdemi és átfogó drogprevencióról nem lehet beszélni, mert akik használják a szereket, gyakran többet tudnak az anyaghasználatról, mint akiknek le kellene szoktatniuk őket. A hazai tapasztalatokat említve jelezte: legtöbben csak a kíváncsiságtól hajtva egy-egy szál marihuánás cigarettáig jutnak, és nem tovább. A probléma megoldása a szakma szerint nem a paragrafusok szigorítása, hanem a megfelelő értékrend és a biztos családi háttér kialakítása, és leginkább a szülők mutathatnak olyan utat a fiataloknak, amely mellett nem érzik szükségét a droghasználatnak.