Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Séta a Virágos-nyereghez

2020. október 20.

Kerületünk északkeleti határvonalát egy szép hegygerincsorozat jelöli ki, mely a Kálvária-hegytől indulva a Szarvas-, majd a Tök-hegy gerincén haladva tart a Csúcs-hegyig.

Innen a Virágos-nyeregbe ereszkedik le, majd továbbkapaszkodva a Vihar-hegyen át érhetjük el a Hármashatár-hegyet. A szép, távolról összefüggő karéjt alkotó láncolat festői hátteret nyújt a pesthidegkúti városrésznek.

Természetes átkelő ezen a hegyláncolaton északon a Paprikás-patak völgyében nyílik Solymár felé. Keleten pedig a Virágos-nyergen át vezet út Óbuda, illetve a pilisi települések irányába. Valóban a kerület határvonalán járunk, ha végigmegyünk a gerincen, és utunkat ősrégi határkövek is kísérik, amelyek egykor Hidegkút és Óbuda határát jelölték. A Virágos-nyeregben áll ma is, kissé elfeledve például a 148-as számú kő, dacolva az idővel.

Akár Óbuda felől, akár a II. kerület felől érkezünk meg e szépen kinyíló, üde rétre, joggal foghat el a meghatódottság. Nemcsak az elénk táruló szép panoráma miatt, hanem azért is, mert itt valóban megélhetjük, hogy olyan úton jár a lábunk, amelyen ősapáink ősapái is jártak már. Ez az útvonal a legrégebbi ismert térképeken is itt van, túlzás nélkül századok (ezredek?) taposták ki. Hány szekerező kereskedő pihenhetett meg itt, egyet szusszanva a kaptató után! Hány zarándok állt meg, letekintve a máriaremetei vagy a hidegkúti, gercsei templom felé! És hány túrázó ült már le itt enni-inni… Illetve: pecsétet gyűjteni, hisz itt, a Virágos-nyeregben van az Országos Kéktúra egyik, kerületünkben található pecsételőhelye!

De elfogódottá tehet a látvány is. A közelben felsejlik a gercsei templom, az Árpád-kor itt hagyott emléke, amelyben manapság is keresztelnek és tartanak misét. A régi idők emberei nemcsak a templomot (vagy bizonyos időszakokban csak annak romját) láthatták itt, hanem a híres-hírhedt Lust kocsma épületét is – mi több, valószínűleg a vendégfogadó előbb nyitott meg a török kor után benépesülő környéken, mint ahogy a templomot helyrehozták volna. Hiszen ahol ilyen fontos út van, ott szükség van egy betérőhelyre, embernek, állatnak is… A Lustból ma már semmi sem látszik, lovak viszont most is vannak a nyereg közelében: az itt működő lovarda legelésző állatai még festőibbé teszik a környék látványát.

A Virágos-nyereg szépen csengő nevét valamikor a környéket felfedező turistáktól kaphatta – régi térképeken még nem szerepel. Egy 1900-ban kiadott turistakalauz név nélkül említi a Vihar- és a Csúcs-hegy közti széles nyerget, melyen „keresztül út vezet át Hidegkútról a vörösvári országútra”. A régiek valószínűleg ezt a korcsma után Lust-nyeregként emlegethették. Virágosként először egy 1926-ban kiadott térképen tűnik fel.

Nomen est omen: valóban virágos. Persze ilyenkor ősszel már nem annyira, de tavasszal például csodálatos héricsek nyílnak itt. Különben pedig egy megállásra, pihenésre csábító egyszerű rét, néhány paddal, asztallal, egy tágas térség, ahol jólesik egy kicsit körülnézni. A padok mellett egy információs tábla, a Guckler Károly-tanösvény tájékoztatója is hívogat, és egyúttal felhívja a figyelmünket a rét sarkán álló kedves vadkörtefára.

A Virágos-nyereg mellett egy kis lakóövezet is van: nyaralók, vagy inkább nyaralónak indult, de most már állandó lakásul szolgáló házak. Vízellátásukat manapság is lajtoskocsival oldják meg. A réten mindig sok a kiránduló: kutyával, kisgyerekekkel is könnyű ide felsétálni, és az idősebb generáció tagjai közül is sokan járnak ide. A helynek meghitt, nyugodt kisugárzása van, jó itt leülni egy kicsit, és nézni a panorámát. „Meglepő szép Solymár, de még inkább Hidegkút csinos fekvése, mely utóbbi a tág katlan közepén, kiterjedt kertek ölében rendkívül kellemes benyomást gyakorol” – ahogy a régi turistakalauz fogalmaz.

Viczián Zsófia