Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Különleges székekkel varázsol harmóniát

2019. május 7.

„Jót s jól – ebben áll a nagy titok” olvasható a Kazinczy-idézet annak a közületi ülőbútorokat gyártó cégnek a honlapján, amelynek Vargáné Fodor Katalin az egyik vezetője.

Mint mondta, büszke rá, hogy ők tervezhették a Nemzeti Táncszínház nagytermének speciális tudású székeit. Mesélt lapunknak a skandináv trendekről, kerületi otthonáról és három gyermekéről is.

– Boldog vagyok, ha egy mesének jó a vége, és bízom benne, hogyha a főhős rendes és teszi a dolgát, akkor minden rendben lesz. Felhőtlen gyerekkorom volt, édesapám a Műegyetem rektora, tudós ember, édesanyám pedagógus volt. Bár én más szakmát választottam, külkereskedőnek tanultam, majd a bútoriparba csöppenvén a rendszerváltáskor társaimmal saját céget alapítottunk, de a szüleimtől látott harmóniára tudatosan törekszem. Kényelmes székekkel is lehet tenni érte. 

A Nemzeti Táncszínház nyitásakor tartott sajtótájékoztatóján Ertl Péter igazgató több alkalommal is dicsérte a székeket és személy szerint önt is.

Öröm volt vele együtt dolgozni, együtt gondolkodni, mindkettőnk számára fontos volt a munkánk eredménye. Megtiszteltetés, hogy a nemrég nyílt Nemzeti Táncszínház székeit cégünk gyárthatta. A színházra kerületi lakosként is nagyon büszke vagyok, mert gyönyörű lett. Kevés a jól sikerült modern épület Budapesten, de a táncszínház közéjük tartozik. Kulturális központként általában Pestre gondolunk, jó lenne, ha Buda is felzárkózna, egy új teátrum pedig nagy lépés ebben a folyamatban.  

Mit „tudnak” a színház székei?

A nagyteremben nem szimpla ülőbútorokra volt szükség, mivel kisebb nézőtérré, vagy bálteremmé is át tud alakulni. Összecsukható és a fal mellé kitolható lelátókat kértek tőlünk. Szép kihívás volt. Motoros mozgatású négyelemű mobil rendszert terveztünk, amelyen ennek ellenére komoly zsöllyeszékek fogadják a nézőket. Fontos, hogy egy színházi szék esztétikai élményt nyújtson, de még fontosabb, hogy a benne ülőnek ne kelljen foglalkoznia vele. Ha nem fér el a térd, ha egy idő után fáj a derék, vagy nincs helye a kéznek, akkor bizony az előadás helyett a székre figyel a néző és az kifejezetten rossz. 

Vargáné Fodor Katalin munkatársaival nemcsak hazai, hanem számos külföldi előadóterembe is szállított székeket. Képünkön a nemrég megnyílt Nemzeti Táncszínház kistermében

Hol találkozhatnak még a székeikkel?

Az Örkény Színházban, a veszprémi Hangvillában, a Vigadó mozitermében, a Gazdasági Főiskola nagyelőadójában, a Debreceni Repülőtér várótermében, de sok irodaház székeit is mi szállítottuk. A megrendeléseink többsége nem hazai, hiszen cseh iskolába, zürichi, sőt manhattani előadóterembe is szállítottunk már székeket. Tisztában vagyunk a külföldi trendekkel. Érdekes például, hogy a skandináv országokban – mivel gyakran van hideg és sötét – a mozik a közösségi élet színterei, ahol sok időt töltenek el az emberek, esznek-isznak is ott. A székeken bor- és különféle ételtartók, lábtartó is van, multifunkcionálisak, mégis elegánsak. 

Mióta él a II. kerületben?

A férjem szokott viccelődni, hogy ő csinált belőlem budai lányt. Második gyermekünk születésekor, 1991-ben költöztünk ide. Gyönyörű utcában élünk, óriási előny, hogy mindenhez közel van, miközben kertvárosban lehetünk. Nagyon megszerettem. Persze lokálpatriótává lesz az ember már csak attól is, hogy idősödik. Egyre fontosabb a szűkebb környezet. Fiatalon úgy gondoljuk, hogy az egész világot akarjuk megváltani – aki nem, az szégyellje magát –, aztán persze rájön, hogy az is nagy dolog, ha a környezetére pozitívan hat. 

Hogyan tudja a családot és a munkát összeegyeztetni?

Szerencsés vagyok, mert szeretek csapatban dolgozni, ami előny a gyereknevelésben és a munkában is. A férjem segítsége nélkül háromgyerekes anyaként nem építhettem volna karriert, és persze igyekeztem én is támogatni őt. Ha például külföldi kiküldetései miatt költözni kellett, nem volt kérdés, hogy vele tart-e a család. A nagylányunk informatikus, a fiunk vegyészmérnök, a kisebbik leányunk nemsokára érettségizik. Nagy időközökkel születtek, de élveztük, hogy mindegyikük egy picit egyke lehetett, így sok figyelmet kapott. Vasárnaponként lehetőleg együtt ebédelünk. Izgalmas beszélgetni velük, különböző életkoruk miatt is másképp látják a világot. De hát ez így van jól: a tízes éveidben meg akarod érteni a világot, a húszas éveidben saját magadat, a harmincas éveidben pedig rájössz, hogy a dolgok nem feketék-fehérek, hanem a szürke különféle árnyalatait viselik magukon.

Továbbviszi valamelyik gyermekük a céget?

Egyelőre nem úgy tűnik, de nem is elvárás. Azt szerettük volna elérni, hogy olyan szakmát válasszanak, amit igazán szeretnek. Akkor könnyű lesz vele sokat foglalkozni, és biztosan eredményesek lesznek. Egyetemre a szellemi öröm izgalmáért kell járni, látásmódot, gondolkodásmódot és azt lehet ott megtanulni, hogyan kell egy témára összpontosítani. Ha megtalálta az ember a maga kis helyét a világban, akkor tanulja majd meg igazán a szakmáját. Hiszek benne, hogy végig kell járni a ranglétrát, mert akkor lesz mások előtt is tekintélyünk, ha tudjuk, miről beszélünk.

Jut ideje saját magára, hobbikra?

Spontán biztos nem jutna idő mindenre, ezért én általában előre tervezek. A fiunk egyszer rég azt írta egy dolgozatban, hogy a felmenői közt kigondolók és megvalósítók is vannak. Ő pedig olyan szeretne lenni, mint az anyukája, aki mindkettő. Annyi biztos igaz ebből, hogy sok mindenből szerettem volna egy kicsit, ehhez – a szerencse mellett – tudatosságra, szervezőkészségre is szükség van. A kérdésre visszatérve, gyakran olvasok kortárs szerzőket, színházba és koncertre járok, a férjem nagy dzsesszrajongó. 

Novák Zsófi Aliz