Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Példaképek távoztak– a vízilabda gyásznapjai

2020. június 29.

2020. június 17. és június 18.: a magyar vízilabda fekete napjai. Nyolc háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk közül kettő távozott egy nap különbséggel.

Kárpáti György néhány nappal 85., Benedek Tibor néhány héttel 48. születésnapja előtt. Mindketten kötődtek a II. kerülethez.

Kárpáti György

Kárpáti György, aki Gyarmati Dezső után az olimpiai szereplés tekintetében a legeredményesebb magyar vízilabdázó volt, 2013-ban lett a nemzet sportolója; Hidegkúton lakott, nem messze a tavaly őszre felépült Gyarmati Dezső Uszodától. Az avatón lapunknak a következőket mondta: „Nagyon örülök a névadásnak, hiszen nemcsak játékostársam, hanem mondhatni a legjobb barátom volt Dezső. Az uszodának fontos feladata lesz az utánpótlásképzésben, hiszen a hazai vízilabda szempontjából nélkülözhetetlen a fiatalok nevelése. Ezáltal nemcsak helyi szinten lehet fontos szerepe kerületünk uszodájának, hanem a magyar sporton belül is.”

Ő is így kezdte. Nyolcéves volt, mikor édesapja kézen fogta és levitte a Császár uszodába. Sok sportágat kipróbált, két éven át gyermek műugróbajnok volt, és két évig a Fradi kölyökcsapatában is focizott, akikkel szintén bajnokságot nyert. Emellett úszott is, négyszeres magyar bajnok lett a gyorsúszó-válogatott tagjaként. Mégis a vízilabdánál maradt, noha sosem volt klasszikus gladiátor alkat, de a centiméterek hiányát hihetetlen gyorsasággal kompenzálta. Tizenhét évesen tagja lett az 1952-ben Helsinkibe utazó olimpiai csapatnak. Kezit csókolommal kellett köszönnie társainak, amit csak az első arany megnyerése után oldottak fel. Kárpáti öt meccsen négy gólt szerzett. Két évvel később, a torinói Eb-n is a dobogó legfelső fokára állhatott fel a válogatottal, ahogyan az ‘56-os melbourne-i olimpián is ők lettek a világ legjobbjai. Akkor játszották az emlékezetes véres meccset a szovjetekkel. A magyar pólóválogatott zseniális húzással lepte meg a szovjeteket, akik ettől idegessé váltak, és Zádor Ervint a víz felett ütötték meg. A meccs félbeszakadt, Zádor sebét össze kellett varrni. Rajki Béla csapata hibátlanul nyerte meg az olimpiát, de soha többé nem játszott együtt. Hat meccsen lőtt nyolc góljával Kárpáti volt a magyar válogatott legeredményesebb tagja. 1960-ban olimpiai bronzérmes, 1964-ben Tokióban ismét aranyérmes, akkor négy gólig jutott. 1969-es visszavonulása után jogi diplomát szerzett, de inkább az edzői végzettségét használta. 1970-től 1980-ig volt a magyar válogatott másodedzője, utána a Ferencváros szakosztályának vezetője.

Barátai közé tartozott Puskás Ferenc mellett Grosics Gyula, Papp Laci és Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer is.

Hét olimpián járt, ebből négyszer győztesen tért haza, erre különösen büszke volt. A négy győzelembe beletartozik az is, hogy a magyar válogatott 1976-os montreáli olimpiai győzelme idején a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső segítője volt.

Faragó Tamás, aki ezen az olimpián lett aranyérmes, így emlékezik rá: „Gyarmati mellett vállalta a neki kiosztott szerepet, miközben óriási szakmai tudással rendelkezett. Nagyon fontosnak tartom, hogy Gyuri nemcsak másokon, de magán is tudott nevetni. Ha kellett, magából is bohócot csinált, de közben a csapat minden egyes rezdülésére odafigyelt. Halála óriási veszteség a magyar sportnak és a hazai vízilabdaéletnek is”

Kárpáti György búcsúztatása július 2-án 14.15-kor kezdődik a Farkasréti temető Makovecz-termében.

Benedek Tibor

Benedek Tibor minden erénnyel rendelkezett egy személyben, amit a sport bármely korban is felmutathatott értékként. SPORTEMEBER volt. A magyar sport nagyságai közül is kiemelkedett tartásával, küzdeni tudásával. Szüksége is volt rá, hiszen pályafutása kezdetén nem egy nagy generáció egyik klasszisa volt, hanem – a magyar vízilabda egyik hullámvölgyében – a fáklyavivő, a reményt hozó magányos harcos. Ekkor még a sikerek és a kudarcok váltogatták egymást, de klubcsapatával, az UTE-val 1994 tavaszán az újjászületés eufóriáját hozta magával a nagy Bajnokok Ligája- (BEK) meneteléssel, és a végső győzelemmel. Aki ott volt ekkor bármelyik mérkőzésen a zsúfolt Komjádi uszoda lelátóján, soha nem felejti el azt a spontán, önfeledt játékot, amit az esélyesebb ellenfelekkel szemben mutattak be. Már ekkor, 22 évesen vezér volt, ahogy egész pályafutása során végig.

Nézőként is meg lehetett tanulni tőle, hogyan kell(ene) veszíteni, és azt különösen, hogy hogyan lehet nyerni… és nem csak a sportban. Nem hullott az ölébe egyik siker sem, de nem is hitt ebben, így a ritka vereségek után sem kifogásokat keresett, hanem magában a hibákat. A felelősséget előre felvállalta a medencében, és utólag a parton, talán néha mások helyett is. Egyszer azt nyilatkozta: „Aki el tud veszíteni valamit, az meg is tudja nyerni azt. Azok az igazán jó játékosok, akik, ha kell, elveszítik, ha kell, akkor megnyerik a nagy meccseket.” Személye távol tartotta csapataitól a közönyt, az alibizést, tisztelték ellenfelei és az ellenfél szurkolói. Ez kölcsönös volt.

Soha nem torpant meg, mindig előre ment, még a legszorultabb helyzetekben is. Erős volt testben és lélekben és azzá váltak a csapatai is körülötte.

Érdemes megnézni a 96’-os atlantai olimpiai elődöntő utolsó másodperceit, a játékos-pályafutása legnagyobb kudarcának bekövetkezte előtti pillanatokat. Egygólos spanyol vezetés. Mindenki menekül a labdától, de Benedek Tibi elkéri. Nincsen a legjobb lövőhelyzetben, spanyol védők sokasága nyomja a víz alá. Csak azt a csodálatos bal kezét látni, a labdával. Nem engedi el, nem tudják elvenni tőle, a bíró nem védi meg. Egyedül van, rettenetesen egyedül, de lóbálja a labdát, nem adja fel. Soha nem adta fel, mindig mindent megtett a győzelemért, ezért (is) lehet – a medencén kívül is – bárkinek PÉLDAKÉP. Most és mindörökké.   M. A.

Benedek Tibor, aki a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium sportosztályába járt, egy interjúban azt is elmondta, hogy „itt nőtt fel” a Komjádiban. Az egyik legkiválóbb sportolóként is fontosnak tartotta, hogy részt vegyen a II. Kerületi Kaptató futóversenyen. A Budai Polgárnak 2015-ben el is mondta, miért: „Fiam egy II.  kerületi iskolába jár, tavaly is kint voltunk a versenyen (…). Igazán a vízben érzem otthon magam, de futni is szoktam. Igaz, nem ilyen iramban, és az emelkedők sem könnyítették meg a helyzetet. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a rendezvényt, hiszen látszik, milyen sok embert mozgat meg.”

Őrsi Gergely polgármester közösségi oldalán a következőket írta: „Olimpikonként, egy ország példaképeként is több ezer budai gyerekkel és szüleivel együtt vett részt évről évre a II. Kerületi Kaptatón, mert valódi győztesként tudta: a sportban nemcsak a győzelem számít, hanem a közösség. Az, hogy együtt mozduljunk, közös élményeink legyenek, amelyek erőt adnak a szürke hétköznapokban. Erre az erőre most mindannyiunknak szüksége van, hogy feldolgozzuk a feldolgozhatatlant: Benedek Tibor már nincs köztünk.”

Csentericz Zoltán 

Tragikus hirtelenséggel június 23-án elhunyt Csentericz Zoltán, a Hidász utcai Pasaréti Honvéd Lovarda volt vezetője – tudatta az egyesület. Már óvodás éveit is a patinás lovardában töltötte, majd lovagolt Széplaki Pál kezei alatt. Harmincas évei elejétől a lovarda mindennapi életének működtetésében tevékenykedett, és igazgatóként négy évig vezetője volt. A II. Kerületi Önkormányzattal is nagyon jó együttműködést alakítottak ki. Mint lapunknak Csentericz Zoltán egy 2016-os interjúban elmondta, a létesítmény majdnem az enyészeté lett, mert a honvédség be akarta zárni, de az önkormányzat segítő kezet nyújtott a hagyományőrző egyesületnek, így a műemléki védettségű épület és terület megmaradt és tovább szolgálhatja a sportot. A lovaglás népszerűsítése céljából évente többször tartottak nyílt napot a lovardában, amelyen számos II. kerületi gyerek vett részt, és lett örökre a lovaglás szerelmese. Csentericz Zoltán emlékét a lovarda, a magyar lovas társadalom és a II. kerület értékeit féltő lakók is őrizni fogják.