Budai polgárok a kerületből...

A kis üzlet már a közelgő advent, a mikulás és a karácsony kellékeivel ejti rabul a betérőket, akiket nézelődés közben megvendégelnek forralt borral vagy fűszeres-illatos forralt almalével.

– Tíz évig fogtechnikusként dolgoztam három apró gyerek mellett – mondja Wesseling-Piri Ottilia. – Szerettem ugyan, de valójában mindig is virágokkal akartam foglalkozni, mert fontos számomra a kreativitás, a szépség és a harmónia megteremtése – ez egy igazi szerelem. Holland férjemmel, aki nagybani virágkereskedő, a munkánk kapcsán ismerkedtünk meg. Mondhatni, családi vállalkozásként sikerül megvalósítanunk az álmainkat, fontos siker számunkra, hogy le tudjuk rövidíteni a virág levágásától a vázáig tartó időt, hiszen egyenesen a holland virágtőzsdéről érkezik hozzánk a friss, jó minőségű áru.

A legszebb a munkámban, hogy sok környékbelit ismerhetek az igényeikkel, ízlésükkel együtt. Ez egy bizalmi állás, olyan, mint a fodrász vagy a fogorvos. Ha valakinek reklamációja van, természetesen azonnal orvosoljuk, a legfontosabb az elégedetten távozó és visszatérő vásárló.

Tizennégy éves korom óta élek a II. kerületben. Folyamatosan épül, szépül a környék. A nagyobb gyerekeim már felnőttek, a saját életüket élik, de mindannyian szeretnek hazajönni. Ha tehetjük, vasárnaponként együtt ebédelünk és tartalmasan töltjük a közös időt.

Hitvallásunk szerint mindenszentek és halottak napja előtt semmiképp sem tesszük ki a karácsonyi dekorációt, mert az az időszak másról szól. Négy fantasztikus kolléganőmmel dolgozom együtt, a karácsonyi kirakatunk elkészítése egy hétig tartott. Bízom benne, hogy nálunk minden megtalálható, ami a karácsonyi varázslathoz kell. Az advent előtti héten két-háromszáz koszorút készítünk különböző árkategóriákban, mert fontosnak tartom, hogy mindenki találjon számára megfelelőt, és ez vonatkozik a virágra is.

Tavasszal, a koronavírus-járvány kezdetén sokaknak szüksége volt egy kis lelki támaszra, amiben segítettek a mi virágaink is. A virág és a helyzet kicsit összehozta a családokat, az embereket. Jó dolgok történtek. Például Földvári-Oláh Csaba kezdeményezésére született az első Nagyrét Kupa. Az eseményt a minden résztvevőnek járó egy szál vörös rózsával támogattuk. Tagja voltam a Buda, a mi otthonunk önkormányzati kertpályázat zsűrijének is, és különdíjat is felajánlottunk.

Előfordul, hogy megmarad valamennyi, még használható virágunk, amit sajnálunk kidobni. Ezeket összekötjük és kitesszük egy vödörbe azzal, hogy ingyen elvihető, „egy randit megér”. A közösségi oldalunkon meghirdetjük, és pillanatok alatt elfogy. Ezzel talán sikerül újra divatba hoznunk, hogy virágot nemcsak kapni, de adni is jó.

A Mikulás postaládáját négy éve tettük ki először, az első évben húsz levél volt benne, tavaly már rettenetesen sok. Névre szólóan válaszoltunk minden címét is megíró gyereknek egy apróság kíséretében. Mindezt csak szeretetből tesszük, mert mi még mindig hiszünk a Mikulásban és a karácsony szellemében. Ez olyan, mint egy mese, addig olvasod, amíg akarod. És amíg gyerek van körülöttünk, addig a varázslat tart, a mese folytatódik.