Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Minden nap más volt és szép volt

2018. április 17.

  Szerkesztőségünk levelet kapott egy kedves olvasónktól. A levél szerzője Szégnerné Ragó Piroska területi védőnőre hívta fel a figyelmünket, aki nagy odaadással, szaktudással és gazdag tapasztalattal végzi munkáját.

Pontosabban végezte, mert ez év márciusától nyugdíjba vonult. Egy bel-budai kávézóban ültünk le beszélgetni a most már jóval több szabadidővel rendelkező védőnővel, akinek szakmai érdemeit nemcsak a családok, hanem a munkatársak is elismerik, hiszen 2017-ben, a Semmelweis-nap alkalmából rendezett ünnepségen polgármesteri dicséretben részesült.

– A dicséret mindig nagyon megtisztelő és jólesik, akár a szakmabeliektől, akár a gondozott gyermekek szüleitől érkezik. Nem számítottam a tavalyi elismerésre, mint ahogy meglepett a Budai Polgár megkeresése is, de nagy örömet szerzett mindkettő, el is érzékenyültem. Ezúton is köszönöm annak a családnak, amelyiknek eszébe jutottam.

Bizonyára nem véletlen, hogy kiemelik a munkáját…

Szerencsés embernek mondhatom magam, amiért ilyen szép hivatásom van, amit tényleg csak nagy szeretettel és odafigyeléssel lehet és szabad végezni. Sosem éreztem, hogy ez munka, minden nap más volt és minden nap szép volt. Úgy éreztem, hogy óriási csoda részese lehetek, hiszen az újszülött megérkezésével egy új család is születik, és ennél bábáskodni felelősségteljes, ugyanakkor nagyszerű feladat.

Hogy került erre a pályára?

1975-ben érettségiztem Egerben egy egészségügyi szakközépiskolában. Jó tanuló voltam, így édesanyám és az osztályfőnököm is rábeszélt, hogy tanuljak tovább. Akkor indult Budapesten az Egészségügyi Főiskola, ahová fel is vettek, így én az első évfolyammal végeztem. Ekkor ismertem meg a férjemet, nem volt kérdés, hogy a fővárosban maradok-e. 1979 óta élünk a II. kerületben, de eleinte a III. kerületben dolgoztam. Amikor azután megszülettek a lányaink, sikerült a közelben munkát találnom. A mostani Pulzus központ helyén volt egy gyermekrendelő, ahol Szőnyi Tibor doktor úr mellett, Bánhidi Józsefné védőnővel együtt 1986-tól 2005-ig hármasban láttuk el a körzetet.

Mi történt 2005-ben?

Akkor választották szét a területi és az iskolai védőnői feladatokat. A körzetpárom ment az iskolákba, én pedig maradtam a doktor úr, majd az őt követő Czok Melinda doktornő mellett, akivel szintén nagyon jól együtt tudtam működni.

Gondolom, sok szép emléket őriz a gyerekekről.

Sokan a szívemhez nőttek. Voltak nagyon kis súllyal született pici babák, akik még több figyelmet igényeltek, és mindig nagy öröm volt látni, hogy szépen gyarapodnak, fejlődnek, behozzák a lemaradásukat. Közülük többen ma már egészséges felnőttek. Sőt, már „munka-unokáim” is vannak, olyan szülők gyermekei, akiket annak idején újszülött koruktól gondoztam. Ez mindig megható és kitüntetett helyzet.

Miben tud segíteni egy jó védőnő?

A gyakorlati tudnivalók mellett az anyaság megélésében szorulnak sokan támogatásra. Ebben a körzetben sokféle család, sokféle ember él, akikhez mind máshogy kell fordulni. Támogatni és segíteni kell a várandósokat az anyává válás folyamatában. Sokat számít az, hogy a fiatal anyukát hogyan nevelte annak idején az édesanyja, milyen mintát hozott magával, mennyire mer hallgatni az ösztöneire és átadni magát az anyaság örömeinek. Az utóbbi időben tapasztaltam néhányszor, hogy vannak, akik úgy tekintenek a gyermekvállalásra, mint egy projektre. De a gyerek nem projekt, amit kipipálhatunk, ha megvan, mint egy új autó vagy lakás.

Munkám során előfordultak szélsőséges helyzetek, például bántalmazásos ügyek, ahol a gyermekjóléti központot is értesíteni kellett, de szerencsére ritkán. Az elmúlt negyven évben sok változáson ment át a szakma, egyre több feladatot kaptunk, ami a felelősség növekedésével is együtt jár. Ez egy gyönyörű hivatás, de sajnos anyagilag még most sincs elismerve, így nem sok fiatal szeretne védőnő lenni.

Hogyan telnek mostanában a napjai?

Sok bepótolnivalóm van. Elsősorban a családom: negyven éve vagyunk házasok a férjemmel, van két csodálatos lányunk és négy fantasztikus unokánk – mind fiú. Velük igyekszem minél több időt tölteni, de sokat olvasok, színházba járok, utazom. Új hobbim is akadt: a fotózás és a foltvarrás. Összességében nagyon boldognak és szerencsésnek mondhattam magam a pályámon és a magánéletemben egyaránt.

Péter Zsuzsanna