Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Megyünk még a tollasbálba?

2017. június 16.

Megyünk a tollasbálba! – felkiáltással nagymamám elvitt minket aludni. Azt, hogy ennek jelentése az ágyba menni, a mai fiatalok közül talán sokan már nem is értik.

Hiszen legtöbbször nem tollpárnák és pehelypaplanok közt alszunk, hanem mindenféle mosható, szintetikus, hypoallergén „csodákban”. Persze, ma is vannak, akik a természetesre esküsznek, és az éjszakai pihenéshez a libapelyhet választják. Egy igazi pehelypaplan egy életre szól. Ezt már Gorondy Julianna, a Tollklinika tulajdonosa mondta lapunknak, aki békebeli gőzgépével tisztítja a párnák és paplanok töltetét.

Kis, hűvös pincehelyiség az Erőd utcában. Kint meleg van, bent szinte fázik az ember. A polcokon főleg párnák sorakoznak arra várva, hogy töltetüket kitisztítva és új huzatban kerüljenek vissza az ágyakba, vagy díszpárnaként a kanapékra. A töltet mennyiségétől függően lehetnek puhák, közepesek vagy keményebbek. Érdekességképpen, a legmagasabb minőségű magashegyi hegymászóruhákban is libanyakpihe van. Így lesznek könnyűek, szellőzőek és meleget tartóak.

A műhelybe egy idős hölgy éppen párnát tisztíttatni jön. Azt mondja, mindenképpen tollpárti.

– Ez természetes anyag, a műanyagot nem kedvelem – mondja, és azt kéri Gorondy Juliannától, hogy közepes keménységű legyen a párna.

– Hogyan lesz valaki tolltisztító? – kérdezem a tulajdonostól.

– Először volt a sízés, gyerekeket oktattam az OSC-nél, majd a Budapesti Síiskolában a Sváb-hegyen. A mai napig vannak barátaim ebből az időszakból. Síoktatásból megélni nem lehetett, a sízés egy imádat! Az osztrákok kérdezték, hol tanultunk sízni, mondtam nekik, hogy van egy néhány száz méteres hegyünk, ott. Azt mondták, az nem létezik. Pedig micsoda síélet volt a Sváb-hegyen! Több egyesület működött és még három síugrósánc is a ’60-as évek végéig. A nagysánc műanyaggal volt fedve, a kicsi földsánc volt, a közepes fémsánc. Leláttunk a Harang-völgybe, ahol sétái közben Kodály hallgatta a csendet.

Mivel egyedül maradtam három gyerekkel, a legkisebb 4 és fél éves volt, így 1983-ban elkezdtem tollal foglalkozni. A néni, akié az üzlet volt, abban a Csalogány utcai házban élt, ahol születtem. Egy darabig együtt dolgoztunk. Ez egy nagyon jól menő szakma volt a nagy cégek megjelenéséig. Ma, sajnos, hamarabb vásárolnak új párnát, paplant egy nagyáruházban, mint hogy a régit felújíttassák. Annak idején én készítettem az Aquincum Hotel párnáit is, de mostanra szinte minden szálloda lecserélte mosható műanyagra. Ahol nem, ott azért még nagy szükség van tisztításra.

Fotók: Soós Dániel

– Ki használ ma még tollpárnát, pehelypaplant?

– Az idősebb korosztály és azok a fiatalok, akik a természetes anyagokhoz vonzódnak. A tollban mozog a levegő, az én felfogásom szerint ez egy élő anyag. Nemrég hallottam, hogy a tollat más területeken is kezdik felfedezni. A tyúktoll például nem való párnába, de bálákat csinálnak belőle, kikötőkben használják ütközőnek, és szigetelőanyagként is most kezdik felhasználni műgyantába öntve. Kiváló hőszigetelő hatású úgy is.

– Hogyan kell kezelni ezt a természetes anyagot?

– A tollpárna gyűrhető, gyömöszölhető, de a tollnak levegő kell. Jobb nem beágyazni, télen föl kell állítani a párnákat, hogy szabadon teleljenek át például egy nyaralóban. Ha nyáron napoztatjuk őket, a duplájára nőnek, télen érdemes a kályha, fűtőtest közelébe tenni őket. Őseink a tisztaszobában felpúpozták a párnákat, tudtak valamit – mondja.

A műhely belsejében van a Singer varrógép és egy muzeális értékű tolltisztítógép. Gorondy Julianna beindítja. A hangja is zengzetes, a békebeli időket idézi. Rajta a felirat: Balogh Fivérek Gépgyára, Tímár utca.

– Jártam Ausztriában, hogy esetleg veszek egy új gépet, de miután visszajöttek azok a vevők, akik tisztíttattak újabb géppel is, maradtam ennél. A tisztítás úgy zajlik, hogy a gép fölfűt jó forróra, csak így érdemes dolgozni, utána beteszem a tollat, alul a hengerben van egy rosta, amin kiesnek az eltört darabok. A végén a méretre varrott, sűrű szövésű anginhuzatba pedig befújja a tisztított pelyhet. Egy nagypárna tartalma nagyjából fél óra alatt tisztul meg, ami esetlegesen atkátlanodást is jelent. A paplan egy külön történet, azt teljesen szét kell fejteni, az is új angint kap, ezért is áll itt a varrógép (az sem mai darab, a múlt század első feléből való lehet). – A toll – folytatja Julianna – gyakorlatilag soha nem megy tönkre, a legjobb tollak húsz-harminc-negyven évvel ezelőttiek. Sok tépési mód van, talán akkor volt a legjobb a technológia. A pihe tartja a meleget, csak egy pötty van a közepén, a tollnak van egy kis szára, az pedig tartja a rugalmasságot. A párnák töltete ebből áll össze, így melegek és rugalmasak egyszerre.

– A toll vagy az angin a drága?

– A toll és a pihe van aranyárban – mondja. – Az új pehelypaplan ára 30-40 ezer forintnál kezdődik. A pehely kilója ennyi, egy paplanba pelyhes tollból nagyjából 1 kiló 20 dekányi kerül, persze ez telítettségtől függően változik. A pihe nem tömörödik, a közte lévő levegő a legjobb hőszigetelő. Ha jól van kezelve a paplan, akkor egy életre szól. Az angin nagyon sűrű szövésű anyag, ami abból is látszik, hogy nem lehet átfújni rajta – mutatja.

– Mennyi ideig folytatja még?

– Most lesz egy csípőműtétem, úgyhogy mielőtt bárki elindulna, hívja fel a műhelyt a 201-7100-s telefonszámon. A nyitvatartás ennek ellenére a jövőben is a megszokott. Várjuk minden kedves megrendelőnket szeretettel. Készül a honlapunk, és van profilunk a legnépszerűbb közösségi oldalon is. Természetesen addig folytatom majd, amíg tudom, de már segítséget veszek igénybe. És még nem biztos, hogy nem tudom átadni a családból valakinek, hiszen kilenc unokám és egy dédunokám is van.

– Ezer szállal kötődik a kerülethez.

– Itt születtem a Csalogány utca 45/b-ben, aztán költöztek a szüleim a Volkmann utcába Pasarétre, később a Rózsadombra. Az a 63-as villamos! Az milyen jó járat volt! A Hűvösvölgyből, Zugligetből jöttek a diákok. A toldysok leszálltak a Kalefnál, a petőfisek a Krisztinában, a műszakisok a Szabadság hídnál, a közgázosok a hídon túl, a képző- és iparművészeti gimnazisták, köztük én, a Kálvin térnél. A képzőben érettségiztem bőrdíszműves és könyvkötő szakon. Tovább akartam menni az Iparművészeti Főiskolára, egyszer pedig az Ybl főiskolára. Édesapám építész volt, sajnos korán meghalt, édesanyám 54 évesen ott maradt négyünkkel. Legidősebb lévén végül nem felvételiztem többet. Most fogalmaztam meg magamnak vénségemre, hogy én segítésre születtem. Hogy ez miben nyilvánul meg? Akinek kilenc unokája van, az előtt nincs akadály, még így rossz csípővel sem. 


Zsoldos Szilvia

„– Ne félj tőlem, kedves lányom! Maradj nálam; ha minden munkát rendben elvégzel a háznál, jó sorod lesz. Csak arra vigyázz, hogy jól megvesd az ágyamat, jól fölrázd a párnámat, hadd szálljon a pihéje; olyankor hó hullik fönt a világban. Én vagyok Holle anyó.” (Grimm: Holle anyó)