Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Ha új hangszer kerül a kezembe, dalt írok

2017. október 26.

 Szűcs Krisztián eredeti szakmája szerint angoltanár, de gyerekkora óta zenét ír. A Heaven Street Seven zenekar alapítója és a kezdetektől tagja a Budapest Bárnak.

  A kerületünkben élő zenész a szabadfogású zenés irodalmi ámokfutástól a kínai meztelen kutyán át a boldogságig sok mindenről mesélt egy Lövőház utcai kávézóban.

Több minden van egyszerre az életemben. A Budapest Bár (BB) idén tízéves, a kezdetektől tagja vagyok. Eredetileg egy lemezre állt össze a csapat, aztán iszonyatosan gyorsan eltelt ez a tíz év. Az évforduló örömére új lemez készül. Korábban én voltam az egyetlen, aki saját dalt írt a zenekarnak – a Húszezer éjszakás kalandot –, de most minden zenekari tag vállalkozott erre. Kíváncsian várom a végeredményt. Egész évben koncertezünk, még a januári uborkaszezonban is működünk, amikor máshol fű se nő.

Milyen a közönsége?

Beülnek rá az idősebbek is, akiket egy zúzós, hangos koncert nem érdekelne, de szeretik a tinédzserek és a kisebb gyerekek is. Mindenféle közegben játszunk, a falunaptól a MÜPA nagyteremig. A Budapest Bár igazi dzsóker. Olyan dalokat adunk elő, amiket mindenki ismer, és a koncerten rengeteg előadó lép színpadra.

Sok kisebb zenekarral dolgozik együtt a Heaven Street Seven (HS7) felbomlása óta. Melyik a legfontosabb közülük?

Főszerepet kapott az életemben a NAZA, amiben Mező Misivel énekelek. Nyárra készült el az első lemezünk és már dolgozunk a következőn, hogy egész estés fellépéseket vállalhassunk. Emellett működik a Szűcsinger nevű őrület Szálinger Balázs költővel, ez egy szabadfogású zenés irodalmi ámokfutás, a Rájátszás produkcióból indult. Stuttgartban él egy barátom, a HS7 első producere, akivel csináltunk egy angol nyelvű nyolcvanas évekbeli szinti pop-projektet, november elején már koncertezünk vele. Ezen az őszön mindegyik felállás, amiben vagyok, valami új dolgot csinál, és ez biztató. Néha ugyan már nem tudom, milyen koncertre indulok épp, de szeretem.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy befusson egy új zenekar?

Ez lassú építkezés. Fluor Tomi Mizujához hasonló slágert nem találtam ki, és az sem kedvez, hogy sajnos több olyan rádió megszűnt, ami sanszos volt, hogy játssza a dalaimat. De szeretem, hogy mindegyik más történet. Emellett vannak a spontán születő akciók is, mint a Rühös Foxi Baksa-Soós Attilával, ami egy jól sikerült közös zenés délután volt, és a végén kaptam egy kínai meztelen kutyát.

Hogyhogy?

Készült egy közös fotó, a poén kedvéért mindenki kutyával szerepel rajta. Megtetszett, amelyik nekem jutott, és már velünk lakik. Még kicsi, ezért nem hoztam. Ő a meztelen kutya szőrös változatban.

Mióta él Budán?

Tíz éve költöztem ide, a Szilágyi Erzsébet fasorba, most a Fillér utcában lakom. Már nem az van, mint fiatalkoromban, hogy mindig menni kell valahova, különben eljön a világvége, nincs szükségem pörgősebb helyre. A II. kerület Budapest legélhetőbb városrésze, nehezen tudnám elképzelni, hogy elköltözzek innen. Sok zenészbarátom lakik itt.

Azt nyilatkozta, hogy a szolfézsórák nem hozták meg a kedvét a zenéhez. Akkor hogy kezdődött?

Tizenegy éves koromban kaptam anyukámtól egy Beatles-kazettát és teljesen rákattantam, ott minden eldőlt. Ha valakiben van egy kis készség, hogy dalt írjon, akkor elkezdi. Az első számomat Szegeden vettük fel az unokatestvéremmel. Ő később kapott egy bolgár basszusgitárt, amit azzal a mozdulattal letett egy sarokba, és többet hozzá se nyúlt. Én kezdtem el rajta játszani. Azt hittem, négy hang van rajta, mert nem tudtam, hogy a bundokat (a gitárnyakon a fémcsíkok) le lehet fogni.

Elment zenetanárhoz?

Csak zongorázni tanultam, de nem tudok. A gitárra azt mondom, hogy saját önös céljaimra használom. Ki tudom silabizálni a kottát. Ha sokáig nézegetem, megtalálom a hangokat, de egy komoly zenész valószínűleg azt mondaná, hogy fogalmam sincs arról, mi az. Néha azért sajnálom, hogy nem vagyok képzettebb, ugyanakkor előnye is van, mert ezt a hendikepet öntudatlan kreativitással próbáltam pótolni. Nem lettem rendes zenész, de ha új hangszer kerül a kezembe, azonnal írok egy dalt.

A hangszeren kívül mi inspirálja dalszerzésre?

Mindig csodálkozom azon, ha egy banda felsorol tíz együttest, amikor megkérdezik, mi hatott rá. Szerintem ugyanolyan fontos a szellem, Dosztojevszkijtől a Tarkovszkij-filmeken át millió dolog beépült. De ha zenét kellene mondani, azokat sorolnám fel, amiket huszonévesen hallgattam – az angol gitárzenék, David Bowie vagy a Cure, mert abban az időszakban az agyunkba és a lelkünkbe rögzül, amit hallunk, és szerintem egy életen át hat, a zenei ízlésünk alapja lesz.

Kortárs zenekarokat kedvel?

Sokan mondják, hogy a kilencvenes évek elektronikus zenéje volt utoljára új zenei forma, azóta csak a korábbi zenék kutyulása megy. Talán tényleg nincs új a nap alatt. Azok a zenekarok, amiket igazán bírok, például az Elefánt és a Fran Palermo, a hatvanas évekből táplálkoznak. Egyébként sok jó fiatal zenész van, akik ezerszer profibbak, mint én voltam az ő korukban. Annak idején, ha valakinek volt egy gitárja és tudott négy akkordot, felment a színpadra és azt hitte, hogy ő a John Lennon. Ma kitalálják, mi a zenekar filozófiája, és mindent tudnak a promócióról. Én maximum jópofa posztokat tudok kitalálni.

Két éve szűnt meg a HS7. Hogy tetszik az, ami utána jött?

Amióta nem szorongok azon, hogy éhen halok-e, jobban érzem magam. Amikor a zenekar feloszlott, minden aspektusában megváltozott az életem és felszakadt bennem a gát. Már sokkal kevesebb dologért aggódom feleslegesen. Ebben segít a jóga vagy a meditáció is. De ahogy ezt a két szót kimondja az ember, már benne is van egy skatulyában. Pedig csak arról szól, hogy nincs konkrét célod, és ezzel máris javul az életed, mert az agy folyamatos kattogása leszívja az ember energiáit és a kapcsolatait is tönkreteszi. Na, de a bölcsek kövét elvesztettem az Oktogonon, erről ennyi is elég.

A HS7-dalok szerelemről, csalódásról szóltak. Most miről énekel?

Amiről az előbb beszélgettünk. Mióta megváltozott az életem, a témák is megváltoztak. Büszke vagyok a HS7-re, de a folyamatosan saját magamban vájkáló hozzáállás a zenekarral együtt lezáródott az életemben, vagy legalábbis kisebb hangsúlyt kap már. Ha nem is tudatosan, de a zenébe menekülés, a bajok kiéneklése, mindig egyfajta terápia volt. És az is érdekes, mitől lesz az ember boldog. Persze erről írtam már egy számban: „nagyon könnyű, de sajnos nem tanítják”.

Novák Zsófi Aliz