Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből...

2018. november 18.

Kedvenc helyem a Mansfeld Péter park.

 

A Balaton mellől származom, tavaly költöztem a II. kerületbe, korábban a belvárosban éltem. Nemrég pszichológia mesterképzésen vettem részt Hollandiában, az ottani utcák és terek hangulatát idézi ez a zöld városrész. Amikor tele van a fejem, csak elindulok fel a Bimbó úton és nézegetem a fákat, a gyönyörű házakat, gyakran elsétálok az Árpád-kilátóhoz. Kedvenc helyem a Mansfeld Péter park, szeretem onnan nézni a Dunát. 

Kiskorom óta cserkész vagyok, nagyon korán őrsvezető lettem, sokat foglalkoztam kisgyerekekkel. Két szülőm pedagógus, de más pályára vágytam. Mindig izgatott, hogy egy adott csoportban milyen dinamikák működnek. Négyévente dzsemborin – cserkész világtalálkozón – vettem részt, negyvenezer másik emberrel a világ körül hatalmas élmény, különleges látni, hogyan működünk együtt. Később egy osztálytársam mondta, hogy pszichológus lesz és valahogy akkor gyulladt ki az a bizonyos villanykörte, hogy „jé, hát igen, ez az, ami engem a legjobban érdekel!” 

Olé Adrienn pszichológus

Önkénteskedtem, gyerekotthonokban tartottam foglalkozásokat. Most félállásban iskolapszichológusként dolgozom. Rendkívül összetett feladat. Elmesélek egy extrémnek hangzó esetet, ami gyakoribb, mint ahogy gondolnánk. Tizenhárom éves kiskamaszok közül egy osztályban többen is elkezdtek falcolni, vagyis önsértést elkövetni: öngyújtóval, vágó eszközzel bántották magukat. Osztályfőnökük zsenialitása, hogy ezt észrevette. Nehéz felismerni, mert sokan álmunkban sem gondolnák, hogy okos gyerekek ilyet tesznek. Nem posztolják közösségi oldalon sem. Mikor kiderült, nagyon komoly munka kezdődött, több irányból – szülők, tanárok, gyerekek – be kellett avatkozni. Miért csinál valaki ilyet? A fizikai fájdalom észhez térít, amikor nagyon nagy a lelki. Ha az önsértés ismétlődik, endorfin szabadul fel, ezért rá lehet szokni. Kamaszodáskor minden megkérdőjeleződik, ki vagyok, merre megyek, az egész identitásunkat újra össze kell rakni. Ha ehhez családi, iskolai problémák társulnak, az már egyszerre túl nehéz. Siker és öröm, hogy a visszajelzések alapján jól avatkoztunk be, mert a falcolás lecsengett. Kamasznak lenni sose volt könnyű. Pár generációval korábban például a vallás és a családi kötelékek szétbonthatatlan alapok voltak, manapság sokszor elmosódnak. A válás természetes, ha valaki vallásos az is jó, ha nem, az is. Ez szabadságot ad, másrészt emiatt már gyerekként el kell dönteni, hova akarok tartozni. 

Tanácsadást is tartok felnőtteknek, egy alapítványnál pedig függőkkel foglalkozom. Munkám során rengeteg szép és bölcs emberi történetet kapok „ajándékba”. Nagyon jó látni, ha valakinek sikerül változtatnia az életén. A pácienseimnek segítek, hogy észrevegyék az erősségeiket, amikre építhetnek. A pszichológia csodálatos tudomány, élethosszig tartó tanulást biztosít, ez motivál engem. Töltekezem persze máshonnan is, nagyon kommersz, de ez az igazság: a család és a barátok az energiaforrásaim. A párommal gyakran kirándulunk a természetben.