Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Síremlék a II. kerület díszpolgárának

2020. október 9.

Lossonczy Tamás Kossuth-díjas festőművésznek, a II. kerület díszpolgárának avattak síremléket a Farkasréti temetőben. A művész első feleségével, Ibolyával nyugszik közös sírban.

 

A hantot eddig a madárbirsbokor és a kövirózsák mellett egy „TAMÁS – IBOLYA” feliratú mészkőgömb díszítette, ezt még maga a művész tervezte.

Lossonczy Tamás 2009-ben bekövetkezett halálát követően felesége, Pál Éda elhatározta, hogy méltó síremléket emeltet, ám a megvalósítás az utóbbi évekig váratott magára. Ekkor Kalmár János Munkácsy-díjas szobrászművész elkészítette a terveket, majd – megtartva a gömbformát – magát a szobrot, amely egyben zsűrizett műalkotás. A síremléket egy 1993-ban készült Lossonczy-kép ihlette, az Ibolya-ciklus első darabja, melynek címe: Őszokogás.

Pál Éda, Lossonczy Tamás özvegye a most elkészült síremléknél

A szobor avatásán szeptember 12-én a Farkasréti temetőben a II. kerület kitüntetettjére emlékezett özvegye, Pál Éda, Őrsi Gergely polgármester, Pataki Gábor művészettörténész, Lossonczy Tamás naplójából pedig Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színművész, rendező olvasott fel részleteket. Az eseményen többek között részt vett Kalmár János szobrászművész és Horváth Csaba volt II. kerületi polgármester is.             

SZEG

LOSSONCZY TAMÁS 1904. augusztus 12-én született. 2009. november 3-án bekövetkezett haláláig több mint hatvan éven át élt és alkotott Ady Endre utcai lakásában. A Kossuth-díjas, érdemes művész hivatalnok-katona-jogász családba született, ám más pályát választva, 1923–26 között a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Vaszary János tanítványa volt. Ezt követően utazott Párizsba, mely meglátása szerint olyan bölcsője volt a művészeknek, ahol mindenki otthon érezte magát Chagalltól Picassóig. A kint töltött évek meghatározták életét és munkásságát. Járt Hollandiában, majd New Yorkban is.

Első önálló kiállítását 1943-ban az Alkotás Művészházban láthatták, majd 1946-ban szerepelt az Elvont Művészet Első Magyar Csoportkiállításán. 1957–68-ig egy szakmunkásképző intézetben szerkezettant tanított. 1962-ben fejezte be egyik fő művét, az 1956-os forradalomnak emléket állító Tisztító nagy vihar című, kilenc négyzetméteres vásznát, mely a Magyar Nemzeti Galériában látható. Alapító tagja az 1992-ben alakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1997-ben avatták fel 2x14 méteres mozaikját a római metró egyik állomásán. 2001-ben a Művészek a II. kerületben sorozat keretében a Vízivárosi Galériában állított ki, majd több csoportkiállításon is részt vett. Halála előtt három hónappal 100 év után címmel, az utolsó öt év alkotásaiból nyílt kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, melyen még maga is részt vett.