Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Igaz ember és igaz művész

2017. május 10.

  Kevesen ismerik Leszkovszky György festőművész nevét, pedig emberi és művészi minőségében egyaránt példakép lehet. 

A harmincas évek óta 1968-ban bekövetkezett haláláig a II. kerületben élt, leánya, Leszkovszky Márta ma is kerületünk lakója. Művészi munkáját mások mellett a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban, valamint a Keleti Károly utcai Krisztus Király-templomban is megcsodálhatjuk.

 Az embermentő

Leszkovszky György és felesége, Gajas Margit a II. világháborúban, a holokauszt idején végzett embermentő tevékenységéért a Világ Igaza kitüntetésben részesült, amit április 27-én Izrael Állam magyarországi nagykövete, Yossi Amrani adott át fiuknak, dr. Leszkovszky Györgynek, aki a díjat kiegészítve Pintér Sándor belügyminisztertől átvette a Magyar Köztársaság által adományozott Bátorságért Érdemjelet is. A magas rangú kitüntetést eddig közel ezer magyar állampolgár kapta meg, köztük Ferenczy Béni és felesége, Karády Katalin, Ottlik Géza és felesége, Pátzay Pál és felesége, Szőnyi István és felesége vagy Sztehlo Gábor.

– Édesapámnak sok barátja és kollégája volt zsidó származású – meséli Leszkovszky Márta, aki még kisgyermek volt a vészkorszak idején, de néhány emléke így is maradt a történtekről. – Emlékszem szüleim keresztgyerekeire. Ők egy zsidó édesanya és a fia voltak, nálunk laktak, az apát munkaszolgálatra vitték, ahonnan nem tért vissza. Akkoriban azt gondolták, hogy aki kikeresztelkedik, mentesül a zsidókat sújtó megkülönböztetések és bántalmazások alól. Ez a fiatalasszony a szüleimet kérte meg, hogy legyenek az ő keresztszüleik. Ez így is történt. És bár a kikeresztelkedés semmiféle védelmet nem jelentett, ők túlélték a háborút, és a fiú – aki ma már nagypapa – most is mint keresztmama és keresztapa emlegeti a szüleimet.

Fotó: Soós Dániel

Márta egy másik történetet is felidéz, amikor valószínűleg a szomszédok feljelentésére fegyveres nyilasok jöttek a házhoz zsidókat keresni. Édesapja minden „színészi képességét” latba vetve határozottan lépett fel a gyanúsítás ellen, és törvénytisztelői magatartására hivatkozott, így végül elmaradt a házkutatás. Egy másik alkalommal zsidó festőművész barátját, Bartha Istvánt vitte magával segítőnek egy vidéki munkára. A visszafelé vonatúton nyilasok igazoltattak, semmi esélyük nem volt a menekülésre. Amikor az ő kupéjukhoz értek, az egyik azt mondta: unom már, inkább igyunk egy sört.

– Édesapám ezt isteni beavatkozásnak vélte – emlékezett Márta. – Mélyen hívő, igazi keresztény ember volt, aki gyakran mondogatta: a Jóistennek is kell hagyni, hogy segítsen. Hősies viselkedéséről keveset beszélt. Számára mindez természetes volt, mert – ahogy mondta – ő csak a legalapvetőbb emberi és erkölcsi kötelességét teljesítette.

A Leszkovszky szülők a legnagyobb szeretetben, humorral és művészettel teli légkörben nevelték három gyermeküket. Márta számára a mai napig példaértékű szülei humanitása, akikre szeretettel és tisztelettel gondol vissza. Döntési helyzetben gyakran felteszi magának a kérdést, vajon a szülei mit tennének.

A művész

Leszkovszky György legtöbbször szakrális témákhoz nyúlt művészetében. Azon kevesek közé tartozott, akik értettek a freskó- és a falképfestés technikájához. A rákospalotai MÁV-telepen lévő templom is az ő keze nyomát viseli, oltárképén saját családját festette meg. Munkásságáért az egyház a Nagy Szent Gergely lovagja kitüntetést adományozta neki. Hosszú évekig tanított az Iparművészeti Főiskolán, ott ismerte meg az ötvösnek készülő Gajas Margitot, későbbi feleségét.

– Édesanyám rendkívül sokoldalú volt. Az ötvösmunkák mellett faragott, gyönyörű ékszereket készített, festett, hímzett és varrt. De, sajnos, azt kell mondanom, hogy a tehetségét „belefojtotta a mosogatóvízbe”. Csak nekünk, a gyerekeinek, a családjának élt, a művészetet csak kedvtelésből, a maga örömére űzte, ha éppen maradt rá ideje. Csodálatos édesanya és nagymama volt. Érdekes, hogy a családunkban megszakadt a művészi vonal. Bár a nővéremnek kiváló írói vénája volt, a bátyám gyönyörűen hegedült, én zongoráztam, de se mi, se az unokák, se a dédunokák nem választottak művészi pályát. Ugyanakkor a sokirányú tehetség és nyitottság, a szép szeretete, a művészetek értő élvezete jellemző a családunkra.

A tolmács

Leszkovszky Márta angol–török szakon végzett a bölcsészkaron, de más nyelveken is megtanult. Rövid gimnáziumi tanárságot követően tolmácsként kezdett dolgozni, és bejárta szinte az egész világot.

– Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen sok helyre, elsősorban a fejlődő országokba eljuthattam. Voltam Törökországban, Észak-Afrikában, Szíriában – éppen, amikor kitört az arab–izraeli háború. A nyugdíjhoz közeledve békésebb területekre eveztem, fordítani kezdtem. Most a nyugdíjasok édes-bús életét élem, de közben nagy fába vágtam a fejszémet: írom a visszaemlékezéseimet. Utazásaim során sok kalandban volt részem: voltam például a Kadhafi család tolmácsa, Szaddám Huszein feleségének „udvarhölgye” és budapesti látogatásakor kísértem az első női űrhajóst, Valentyina Tyereskovát.

Márta életének legnagyobb öröme fia és két unokája, illetve az, hogy szülei hősies helytállása nem merül feledésbe, nevüket mostantól kőbe vésve emléktábla örökíti meg Jeruzsálemben, az Igazak kertjében.

Péter Zsuzsanna

Leszkovszky György (1891–1968) festőművész a XX. század első felében több évtizeden át tanított a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Számos tanulmánya született a falképfestészet technikáiról, a freskó és a secco alkalmazásáról, aminek elhivatott, tudós mestere volt. Szobrászként és akvarellistaként is dolgozott, legfőképpen azonban falképfestő tevékenysége révén vált ismertté. Számos hivatalos egyházi és világi épületdekorációs megbízásnak tett eleget, az ország egész területén megtalálhatók munkái. Ezek közül a legfontosabbak a Budapesti Szent János Kórház kápolnája és az újdombóvári templom falképei, illetve a kaposvári székesegyház freskói. Munkássága virágkorát az 1930-as években élte. Az 1940-es évek elejétől fokozatosan háttérbe szorult, majd 1946-ban az úgynevezett B-listázás révén a főiskolai rajztanári állását is elvesztette. Ezután már csak restaurálási megbízásokat kapott.