Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Hagyomány és megújulás

2020. október 30.

Szeptember elsejétől új igazgatója van a Járdányi Pál Zeneiskolának: Bánfi Balázs furulyaművész, mestertanár, pedagógiai szaktanácsadó.
.

Kedvenc zenei korszaka a barokk, kedvenc helye pedig a Hármashatár-hegy és az Apáthy-szikla, ahová szívesen kirándul, ha kikapcsolódni vágyik a város forgatagából. Születésétől kezdve – néhány év kivételével – kerületünk lakója.

– A II. kerületben nőttem fel, a Kodály iskolába jártam. Bár a családban nem voltak zenészek, a szüleim fontosnak tartották, hogy két nővéremet és engem zenei tagozatra írassanak be. Erősen kötődöm a kerülethez, így egyértelmű volt, hogy a páréves kitérőt követően visszaköltözzek ebbe a csodás városrészbe. A Járdányi zeneiskolához régi szálak fűznek: hatéves koromtól több mint tíz éven keresztül tanultam itt hegedülni, zongorázni, furulyázni és sokáig játszottam az iskola vonószenekarában is. De nemcsak a tanulás, az első tanításom is ebben az intézményben zajlott: az akkori igazgatónő megkeresett, hogy néhány hónapra helyettesítsek egy kolléganőt. A diplomám megszerzése után, 2000-ben a VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskolába kerültem, ahol tizennyolc évig dolgoztam, de közben megmaradt a kapcsolatom a Járdányival is. Rendszeresen hívtak például zsűritagnak a Járdányi Tehetségnapok elnevezésű versenyre.

Hogyan lett a jó kapcsolatból igazgatói kinevezés?

Ezt Vimmer Erikának, iskolánk igazgatójának köszönhetem, aki néhány éve kérdezte meg tőlem, pályáznék-e a Járdányi vezetésére. Ez számomra nagyon örömteli és megtisztelő volt, boldogan fogadtam a felkérést, így kerültem 2018 szeptemberétől a zeneiskolába, és igazgatóhelyettesként már belekóstolhattam az intézményvezetői feladatokba. Tavasszal adtam be a vezetői pályázatomat, amely sikeres volt, így szeptembertől tulajdonképpen helyet cseréltünk Erikával: én lettem az igazgató, ő pedig a helyettesem. Nagyon ideális így ez az átmeneti időszak, Erika sokat segít nekem, amíg beletanulok ebbe a sokrétű, és néha igencsak bonyolult feladatkörbe.

Miben áll a nehézsége a vezetői munkának?

Ez egy nagy létszámú intézmény, közel kilencven pedagógus tanít, és ezeregyszáz gyerek tanul nálunk – a Marczibányi téri központ mellett a kerület szinte összes iskolájában. De nemcsak a létszám tekintélyes, hanem az iskola múltja is, ami szintén kötelez. Az ország egyik legrégebbi zeneiskolája a miénk, 1867-ben alakult meg a jogelőd, a Budai Zeneakadémia. És bár sok minden változott az elmúlt több mint 150 év alatt a szervezeti formától a fenntartóig, az intézmény folyamatosan működött, és a zeneoktatást szolgálta Budán. Nagyon szép, ugyanakkor felelősségteljes munka egy ilyen intézmény vezetése, ami nem kevés adminisztratív feladattal is jár.

A Magyar Művészetoktatásért díj átadásán Vimmer Erikával

Művészként, muzsikusként bizonyára nem könnyű irodai munkát végezni.

Elsősorban zenésznek és zenetanárnak vallom magam, és fő motivációm, hogy olyan légkört teremtsünk és olyan minőségű zenei képzést nyújtsunk a gyermekeknek, amilyet annak idején mi is kaptunk. Ahhoz azonban, hogy az iskola jól tudjon működni, el kell végezni a papírmunkát is.

A hagyományok megőrzése mellett tervez újításokat a Járdányiban?

Sok ötletem és tervem van, amelynek megvalósítását a mostani, járványtól sújtott időszak erősen megnehezíti. Ami már elkészült, az az iskola új honlapja, ami elég sok funkciót tölt be, diáknak, szülőnek, tanárnak egyaránt informatív. Szakmai vágyam egy régizene-tanszak beindítása lenne, amihez az első lépéseket már megtettük: tavaly a Kodály-program keretében vettünk egy csembalót, vannak furulyáink, és több pedagógusunk is aktívan foglalkozik régizenével. Fontos lenne a pedagógiai munka megújítása is, hiszen a digitális kor gyermekei már egészen más oktatási módszereket igényelnének. A mai gyerekekben kevesebb a türelem és a kitartás, azonnali sikert szeretnének, viszont sokkal kreatívabbak és nyitottabbak, amit érdemes lenne kihasználni – zenei nevelésükben is. Hosszú távú célom, hogy iskolánk múltjához és szakmaiságához méltó iskolaépületet kaphasson, leginkább egy megfelelő méretű hangversenyterem hiányzik. Marczibányi téri székhelyünkön barátságos környezetben, de sajnos szűk helyen működik jelenleg az iskola.

Mennyire jut ideje az aktív zenélésre?

Ez most egy kicsit háttérbe szorult, de úgy gondolom, hogy minden zenepedagógusnak szüksége van az aktív zenélésre, hiszen ő maga is ebből tud merítkezni, nem beszélve arról, hogy akinek nincs színpadi rutinja, nehezebben tudja felkészíteni növendékeit a fellépésekre. Számomra az, hogy egyszerre tanítok és koncertezem, egyfajta egészséges egyensúlyt teremt. Tagja vagyok a Vashegyi György karmester vezette Orfeo Zenekarnak. Gyakran kapok felkéréseket régizenei és kortárs zenei produkciókba, melyeket szívesen vállalok szabadidőmben, gyakorlatilag azt mondhatom, az aktív zenélés a hobbim.

A zeneiskolában furulyát tanít, ami az első hangszer szokott lenni a gyerekek életében.

Egy időben valóban jellemző volt, hogy a furulyát amolyan előkészítő hangszernek tekintették. Ma már más a helyzet, de persze a kicsik közül most is sokan jönnek furulyázni, aminek nagyon örülök. A furulya egy komoly hangszer, alap- közép- és ma már egyetemi szinten is lehet tanulni. Repertoárja a középkori zenétől kezdve a reneszánsz és barokk zenén át a kortárs zenéig terjed. Ami miatt a zeneoktatásban népszerű lett, hogy viszonylag olcsó maga a hangszer – eltekintve a komolyabb mesterhangszerektől –, így az amatőr zenélés egyik közkedvelt hangszere. Fontosnak tartom, hogy a zeneiskolában olyan képzést kapjanak a gyerekek, hogy egész életüket végigkísérje a zene, akár zenehallgató és koncertlátogató, akár hobbiszinten, de aktívan zenélő emberként.

Pedagógusként mi jelent önnek sikert és örömet?

Szeretek gyerekekkel foglalkozni, mert nagyon nagy élmény látni – ha nem is azonnal – a munkánk gyümölcsét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy művészeket nevelünk, de látjuk a növendékek személyiségének fejlődését, azt, ahogy a zenélés által gazdagodnak. Hozzánk egyénileg járnak a gyerekek, így egy sokkal szorosabb, közvetlenebb kapcsolat tud kialakulni pedagógus és növendék között, mintha csoportban lennének. A zenetanulás fejleszti a kommunikációt, a kreativitást, az együttműködést, az érzelmi intelligenciát, a figyelemmegosztás képességét. Mindez gyakran érezhető, tapasztalható azoknál a növendékeinknél, akik éveket töltenek el a zeneiskolában. Ilyenkor érezzük, hogy munkánk nagyon is értékes. Természetesen az is nagy büszkeség, ha tehetséges növendékeink jól szerepelnek vagy versenyt nyernek.

A zenetanulás valóban sokkal többet adhat a kottaolvasás és a hangszeres játék elsajátításánál.

Ezt már a régi rómaiak is pontosan tudták, és éppen ezért a zeneoktatásra már az ókorban is nagy hangsúlyt fektettek. A zene fejleszti a matematikai és a nyelvi készségeket, a gyermekkori zenetanulás pedig a jobb és a bal agyfélteke közt olyan idegrendszeri kapcsolatokat épít ki, amit semmi más nem tud kialakítani. Tudományosan igazolták, hogy a zene mennyiben segíti a gyermekek személyiségének és egyéb, nemcsak zenei, hanem koncentrációs és kreatív képességeinek fejlődését. Már ezért is érdemes belevágni a zenetanulásba, és mi itt, a Járdányiban minden II. kerületi gyermeket szeretettel várunk.

Péter Zsuzsanna