Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Hogy van, Kedves Szomszéd?

2020. június 12.

Véget ért a kijárási korlátozások időszaka, az élet visszazökken régi kerékvágásába. Az előadóművészeknek még várniuk kell a közönséggel való személyes találkozásra: hangversenyeket, színházi előadásokat még nem lehet tartani.

Ezúttal a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Érdi Tamás Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, a Klassz a pARTon! fesztivál művészeti vezetőjét, valamint a Köztársasági Érdemrenddel, Európai Szolidaritásért díjjal, Budapestért díjjal és csoportos Nobel-békedíjjal kitüntetett Müller Péter Sziámit, a Sziget Fesztivál és a Bartók Plusz Operafesztivál alapító igazgatóját kérdeztük arról, hogy tölti a járvány okozta kényszerpihenőt.

– Kihasználtam azt a lehetőséget, hogy nem mozdulhattunk ki a lakásból, és mint az összes zenészbarátom, én is új darabokat tanultam – mesélte érdeklődésünkre Érdi Tamás. – Régi vágyam volt néhány, számomra nagyon kedves Schubert-darab, a nagy A-dúr szonáta, valamint a Pisztrángötös. Nekem nem olyan egyszerű a tanulás, ezért óriási ajándéka az életnek az, ahogyan Becht Erikával, aki gyerekkorom óta a tanárom, Skype-on keresztül dolgoztunk, ami számomra új volt. Odatettük a laptopot a könyvespolcra, ahonnan Erika látta a kezemet, és a hangok, jelek és szünetek tolmácsolásával megtanultuk ezeket a csodás darabokat. Épp tegnap fejeztük be.

Kezdetben nagyon el voltam keseredve, mert rengeteg koncertem elmaradt, most éppen Palermóba készülődnénk, Chopin: e-moll zongoraversenyét játszottam volna egy nyári fesztiválon. Május elején egy londoni, júniusban egy katowiczei koncertem marad el, de sorolhatnám az itthoniakat is. A legjobban az fájt, hogy a lengyelek nemzeti ünnepén sem tudtam meghívásuknak eleget tenni, és Chopinnel ünnepelni a Vigadóban.

Nagyon hiányzik a kapcsolatom a közönséggel, mert az az igazi varázslat, amikor érzem a lelkesedést. Váratlan vigaszt jelentett ugyanakkor, hogy a Zeneakadémia online sorozatában közvetített Schubert-koncertemnek közel negyvenezer megtekintője volt egy hónap alatt!

Optimista vagyok, mert most jó hírek érkeznek a nyárról és remélem, hogy a Klassz a pARTon! nem marad el, bár júniusban a Vigadóból indult volna a koncertsorozat a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és Kovács János karmesterrel, akivel már régóta várom az együttmuzsikálást. Tavaly hatvan koncert volt a Balaton partján, s bár ezt a számot idén biztos nem érjük el, remélem, jó lesz az idő és a szabadtéri koncerteket meg tudjuk tartani.

Nem tudhatom, hogy a hangversenytermek mikor telnek meg, minden a vírustól függ. Az első előadásom október 10-én lenne a Zeneakadémián; Balog József zongoraművész barátommal négykezeseket játszanánk, de ebben most még csak reménykedni lehet...

– Rengeteg fellépés maradt és marad el a járvány következtében – mondta el lapunknak Müller Péter Sziámi, aki azonban egy percre sem tétlenkedik a mostani időszakban sem. – Nemcsak a saját, a Müller Péter Sziámi AndFriends zenekarral, hanem a Szakcsi Lakatos Bélával közös koncerteket sem tarthattuk meg, de lett volna fellépésem mások mellett a Baltazár Színházzal, valamint tanítanivalóm is. Ugyanakkor augusztus 16-án velünk indul újra a koncertszezon a Kobuci kertben, és minden lemondott koncertre már most kaptunk új időpontot, így az augusztus 16-tól induló naptáram máris tele van.

Nagyon szerencsés módon, még a járvány kitörése előtt kitaláltam egy projektet, ami azóta is erősen lefoglal. Játéknak indult, de komolyra fordult. Szakcsi tette a fülembe a bogarat, amikor elmondta, hogy ő még most is mindennap több órát zongorázik, mert hogy zongorista. Megkérdeztem magamtól, hogy én mi is vagyok tulajdonképpen, és arra jutottam, hogy leginkább költő-dalszerző. Nem zenét írok, hanem verseket, és tudom, hogy melyik versem szeretne dal lenni. A Szakcsival történt beszélgetés után azt a feladatot adtam magamnak, hogy egy éven át mindennap írjak egy dalt. Belevágtam, és meg kell mondanom, hogy irtó jó érzés volt! 107 dalnál tartottam, amikor elindítottam egy YouTube-csatornát, Napidal Sziámival címen. Felolvastam az aznapi dalszöveget és vártam a jelentkezőket, akik megzenésítenék. Azt gondoltam, hogy egy harminc-negyven fős kis csoport fog majd alakulni, ám ehhez képest egy hét alatt több mint ezer ember jelentkezett – Kossuth-díjas zeneszerzők éppúgy, mint teljesen amatőr muzsikusok. A Gryllus fivérek például egyik nap online koncertet adtak a kertjükből, és a műsoron szerepelt az így született egyik közös szerzeményünk is.

Nagyon érdekes, hogy még tavaly ősszel, amikor a zenekarommal Erdélyben turnéztunk, a buszban kitaláltam egy refrént: „Persze, látom, hogy beteg a világ, hátha csak nátha, és minden megy tovább”. Januárban megírtam a dalt, készült belőle egy videóklip is – már vagy húszezren látták. Nem a járványra íródott, de olyan, mintha az első karanténdal lenne, akárcsak a Takács Eszterrel szintén korábban felvett duett, a Még a csend is égig kiált…

A másik kedves elfoglaltságom a fordítás, amiben hat gyermekem közül négyen aktívan segédkeznek. Általában nyáron jut erre időnk, de most kapóra jött a kényszerszünet, így együtt lefordítottuk az amerikai énekes és dalszerző, Billie Eilish életrajzát, most fejezzük be Tom Hanks életrajzát, és dolgozunk egy középkori misztikus regény fordításán is.

Nincs okom panaszra: mi öten – a feleségemmel és a három kisebb gyerekkel – maradtunk karanténban, és még soha ennyi időt nem tudtunk együtt tölteni. Minden délben közös ebéd, minden este közös séta – nem is olyan rossz ez az életforma!