Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből II.

2017. február 24.

 Sok pozitív visszajelzés érkezett szerkesztőségünkbe, miután útnak indítottuk új rovatunkat, amelyben hétköznapi emberek mesélnek különleges élményeikről, érzéseikről, gondolataikról. 

  Egy hideg februári reggel, a Budakeszi úton sétálva találtunk rá következő interjúalanyunkra, Tomka Péter tűzoltó főtörzsőrmesterre, a II. kerületi hivatásos tűzoltó-parancsnokság tűzoltójára.

– Ma 24 órás készenléti szolgálatban vagyok, itt alszom majd, igaz úgy, hogy ha tűzeset van, akkor két perc alatt indulásra kész legyek. Ha riaszt a jelzőrendszer – akkor felkapcsolódnak a lámpák, és jelzőhang szól a hangszórókból – a fenti szintről a fémrudakon lecsúszunk a garázsba és a csizmára rátolt védőruhába „ugrunk”. A földszinten a híradós – rádiós, számítógépes – helyiségben nyomtatnak adatlapot, így tudjuk, hogy hányan és milyen eszközökkel induljunk útnak. A helyszínen kikapcsolom az érzelmeket, és kizárólag a feladat megoldására fókuszálok. Természetes persze, hogy éles helyzetben felmegy az adrenalin, de miután túl vagyok rajta, rögtön lezárom magamban és levonom a tanulságokat. Már két éve szerparancsnokként dolgozom, jelenleg rajparancsnoknak is meg vagyok bízva. Utóbbi dönt a tűz oltásával kapcsolatos feladatokról, ami nagy felelősség, de kifejezetten szeretem a kihívásokat. Leggyakrabban lakástüzekhez, közlekedési balesetekhez, viharkárokhoz és gaztűzhöz hívnak minket.


Fotó: Soós Dániel

Annak idején mérnöknek készültem, aztán rájöttem, hogy a gépészetnél változatosabb munkára vágyom, ezért szakmát váltottam. Két évvel ezelőtt megnyertem a Dr. Balogh Imre-emlékpályázatot, amely a katasztrófavédelem tudományos tanulmányi versenye. A tűzoltó tömlővezetékek hatékony alkalmazásáról írtam. Arról, hogy hogyan tudunk megfelelő szereléssel rengeteg időt nyerni, balesetet megelőzni, és füstben a tömlővezeték mentén biztonságosan tájékozódni. Szüleim a kezdetektől támogattak. A párom már úgy ismert meg, hogy tűzoltó voltam, és elfogadta a munkámmal járó „izgalmakat”. Feleségem Amerikában született, én a kerületben nőttem fel. Törökvészen élünk, sokat kirándulunk Mátyás király kertjében és az Apáthy-sziklánál.

Civilként Amerikában és Németországban is jártam tűzoltóságokon, mert kíváncsi voltam, hogy más országokban hogyan zajlik a munka. Lehet, hogy a megközelítési elv más, de a cél mindig ugyanaz, eloltani a tüzet és emberéletet menteni. Csapatjátékos vagyok, a kerületi tűzoltóságon pedig egy remek, összetartó csapattal dolgozhatok. Tűzoltóként látom, hogy a munkám számít, jó érzés a hazámat és embertársaimat szolgálni.

Lejegyezte: Novák Zsófi Aliz