Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből…

2017. szeptember 25.

Egy jó szó, egy kedves mosoly – néha nem is kell ennél több. És erre mindig számíthatnak a betegek, ha Nagy Mónikával, a Komjádi Béla utcai háziorvosi rendelő asszisztensével találkoznak.

 Mónikát nagyon kedvelik és becsülik a körzethez tartozók, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szerkesztőségünk figyelmét is a betegek hívták fel a munkáját mindig lelkiismeretesen és odaadóan végző asszisztensnőre.

– Tizenhat éve dolgozom a II. kerületben, a Komjádi Béla utcai háziorvosi rendelőben, előtte a MÁV Kórház sebészeti osztályán voltam ápolónő. Nagyon szerettem az ottani munkát, de a család, elsősorban az akkor iskolába készülő fiam miatt nehézzé vált számomra három műszakban dolgozni, ezért váltottam.

Mindig is segítő pályára készültem. A nagymamám, akinél a nyarakat töltöttem, sokat mondogatta nekem, hogy én arra születtem, hogy mások szolgálatára legyek. Ezt akkoriban még nem nagyon értettem, de a segítségnyújtásban mindig örömömet leltem. Az általános iskola felső tagozatán ismerkedtem meg az elsősegélynyújtással. Társaimmal együtt versenyekre jártunk, ahol kerületi és országos szinten is szép eredményeket értünk el. Talán ez a két élmény határozta meg későbbi pályaválasztásomat.

Nagyon jól érzem magam ebben a rendelőben és ebben a munkakörben. Fontosnak tartom, hogy ne csak az adott panaszra figyeljek, hanem arra is, hogy mi lehet egy hát-, váll- vagy fejfájás mögött, milyen lelkiállapotban van a beteg, történt-e esetleg valami a családjában vagy a munkahelyén, ami a fájdalmát okozza. Ezért – ha a körülmények is lehetővé teszik – igyekszem időt szakítani egy kis beszélgetésre. Szívesen kijárok a betegekhez vérvételre, vérnyomásmérésre, injekciózásra.

Köztudott, hogy a segítő foglalkozásúakat erősen fenyegeti a kiégés veszélye. Szerencsére nekem van honnan töltekeznem: nagyon szeretek sportolni, kerékpározni, valamint a spirituális programok, elsősorban a jóga jelenti számomra a feltöltődést. Ilyenkor alkalmam van befelé fordulni, elcsendesedni és önmagamra figyelni, amire nagy szükségem van, hiszen a munkám során nagy türelemre van szükség, hogy mások problémáit, bajait feloldjam. A mozgást a betegeknek is szoktam ajánlani, idősebbeknek napi fél óra sétát, mert már annak is nagyon jótékony hatása van.

A jó szó, a kedvesség kölcsönös. Én legalább annyi szeretetet kapok a betegektől, amennyit én is igyekszem adni. Épp ma délelőtt járt nálam egy hölgy, aki így búcsúzott: „Vigyázzon magára!” A munkánkat nem lehet pénzben mérni. De annál nagyobb elismerés nem is kell, mint amikor a betegek elégedetten, mosolyogva mennek el.