Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből…

2017. július 6.

„Négyévesen meglátni és megszeretni őket egy pillanat műve volt” – vallja Török Lívia a lovakról. 

 A szerelem olyannyira tartósnak bizonyult, hogy a Máriaremetén élő lovas szakhosztesz és sportedző ma is hivatásának és szenvedélyének tekinti a lovakkal való foglalkozást. Volt tűzoltó és motorozott, ma a problémás lovak kezelése nyújtja számára az éltető adrenalint. Munkahelye nem esik messze otthonától: a Buda határán fekvő Tök-hegyi tanya adja mindennapjainak, a lovaglásoknak, a lovas terápiáknak gyönyörű helyszínét.

– A lovakkal való kommunikálás szabályait a gyereknevelésben is remekül tudom alkalmazni – meséli az ötéves kisfiát egyedül nevelő lovas szakember. – A módszer lényege, hogy mindig hagyunk választási lehetőséget a lónak, illetve a gyereknek, de igyekszünk úgy irányítani, hogy a számunkra ideális döntés legyen számára a könnyebb megoldás. Ezt a lovak esetében testbeszéddel tesszük meg, amit sokan suttogásnak hívnak (a fogalmat legtöbben a Robert Redford főszereplésével készült Suttogó című amerikai filmből ismerhetik). Monty Roberts amerikai etológus a vadlovakat követve figyelte meg az ő egymás közötti kommunikációjukat, és ennek alapján dolgozta ki módszerét. A másik, szintén amerikai etológus, Pat Parelli pedig a már emberhez szokott lovaknál a nyomás-engedés módszerét alkalmazta. Én leginkább őket követem munkámban.

Fotók: Soós Dániel

A lovaknál nem falkavezér, hanem vezérkanca van, és nekem nincs más dolgom, csak el kell hitetnem a lóval, hogy én vagyok a vezérkanca, rám minden körülmények között lehet számítani, de cserébe elvárom az engedelmességet. A rosszalkodó kiscsikó számára a legnagyobb büntetés, ha kirekeszti a ménes, megvonja tőle a védelmet. Ilyenkor a csikó testbeszédével mindent elkövet, hogy bocsánatot kérjen és visszaszerezze a bizalmat. Ezt a természetes nevelést alkalmazzuk mi is a kiképzésben.

A tanyán élő lovak többségét én lovagoltam be, illetve én lovagoltam át. Van köztük mentett ló, akinek igen nehéz sorsa volt mostanáig, és olyan is, akit gazdája csak ritkán tud meglovagolni. Sokszor tapasztaltam, hogy a ló problémás viselkedése mögött a ló és lovasa közti félrecsúszott kommunikáció áll, ezért fontos, hogy mind a két féllel foglalkozzunk. Oktatásban nem mindenkit vállalok el, csak akin látom a ló iránti tiszteletet és a lovaglás iránti alázatot.

A lónevelés következetességet és határozottságot igényel, ugyanakkor finomságra is tanít. A lovak növényevő menekülő állatok, mi pedig ragadozók vagyunk, és éppen ezt a ragadozóságot kell levetkőznünk velük szemben.

A lovakkal való foglalkozás nagymértékben formálja a jellemet, nagyon magabiztossá tesz –, ami persze nem mindenki szerint előnyös. De volt például olyan tizennégy éves tanítványom, akit rendszeresen megaláztak az iskolában. Ahogy elkezdett lovagolni, megtanult bánni ezzel a hatalmas állattal, és ahogy sikerei lettek, úgy fejlődött – a mozgáskoordinációja mellett – a jelleme is. Az édesanyja büszkén mesélte, hogy milyen határozottan áll ki magáért, és hogy megszűntek a bántások. Ez számomra is sikerélmény, akárcsak az, ha megtalálom a zsákhoz a foltját, azaz a gazdához a megfelelő állatot, illetve, ha egy jól együttműködő lovat tudok nevelni.

Máriaremetén nőttem fel, itt jártam iskolába, ma sem igen hagyom el a kerület határait. Nagyon szeretek itt élni, az az álmom, hogy egyszer lesz egy saját tanyám is a Tök-hegyen.