Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Bársony Bálint zenei útja

2018. november 18.

Minél többekkel megismertetni a hangterápia élményét.

 

Bársony Bálint zenei útja a dzsessz világától vezet a népzenén át a stresszoldó hangfürdőig. A tizennégy éves kora óta kerületünkben élő Artisjus és Fonogram díjas szaxofonművész, zeneszerző és hangterapeuta először a Back II Black zenekarban tűnt fel, de nevéhez fűződik a Sunshine Jazz, 2010 legjobb dzsesszlemeze, a gyermekeknek szóló Hangold Újra! és a Hangszersimogató című zenei foglalkozás, és legújabban a szűkebb hazájában, a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában tartott hangterápia.

– Tizennyolc éves koromban kerültem a Back II Black zenekarba, ahol csodálatos tíz évet töltöttem és rengeteget tanulhattam – meséli Bársony Bálint, akivel a Kultúrkúriában, hangfürdői helyszínén beszéltünk meg találkozót. – Néhány év után azonban hiányozni kezdett a spontán zenélés. Ezért Németh Gábor barátommal elhatároztuk, hogy úgynevezett Jam session (örömzene) alkalmakat szervezünk. Ezek nagyon inspirálóak voltak, gyakran nyolcvan-száz zenész is összegyűlt. Itt találkoztam Ferenczy Györggyel, Horváth Charlie-val és Juhász Attilával, akivel a Sunshine Jazz-lemez készült. A dzsesszes kalandozás után valahonnan mélyről egyszer csak előjött bennem újra a népzene. Gyermekkoromban néptáncoltam, onnan ered a vonzódás. Az első népzenei munkámban, amit Zsuráfszky Zoltánnal és a Honvéd Táncszínházzal hoztuk létre, régi népdalok kaptak modernebb hangszerelést. Bognár Szilvi énekelt és három afrikai vokálos lány ellenpontozott hozzá. Nagy siker volt, turnéztunk vele sok helyen, többek között Erdélyben. Ott is történt velem valami: megéreztem, hogy mennyire visszavágyom a természetbe.

Ma is ennek jegyében él.

Pesthidegkút ófalui részén lakom, és valóban igyekszem mindenben úgy élni, mint valaha a nagyszüleim. Itt találkoztam egy valódi lovasmesterrel, Papp Klárival, aki azt mondta, csak akkor lesz belőlem igazi lovas, ha egy éven keresztül mindennap kilovagolunk terepre – esőben, hóban, fagyban. Ez így is történt. Solymártól a hidegkúti reptérig naponta bejártuk a területet, és én rádöbbentem, hogy a világ legjobb helyén élek, amiért végtelenül szerencsésnek érzem magam. Olyan kincsünk van, amit meg kell óvnunk, és az itt élők meg is tesznek mindent azért, hogy megmaradjon.

Hogy került a család Hidegkútra?

Az ófalui templom plébánosa szerette volna megjavíttatni az orgonát, de nem volt rá pénz. Ezért a templom feletti utcában felparcelláztak egy telket, amit az én szüleim vásároltak meg. Szép lassan, tizenöt év alatt készült el a házunk. A mai napig itt van a stúdióm, de én már néhány utcával arrébb lakom a feleségemmel és nyolchetes kislányunkkal, Bodzával, aki a természetesség jegyében otthon jött a világra. Most tanulom a szülői szerepet és a „kevés alvás, annál több szeretet”-projektet.

Ezek szerint még nem saját gyermeke ihlette a gyerekeknek szóló zenei programokat és albumokat.

Gyerekként nagyon szerettem volna kipróbálni hangszereket, de erre sosem volt lehetőség, és nincs ez másképp ma sem. Ezért gondoltunk arra zenészbarátaimmal, hogy olyan gyerekkoncerteket fogunk adni, amelyeknek a végén ki lehet próbálni a zeneszerszámokat. Hangszersimogatónak kereszteltük el a programot, hogy érezzék a gyerekek, szépen kell bánni a hangszerekkel. Később vásároltam negyven dobot, amit a koncerten kipróbálhat az ifjú közönség, így együtt zenélünk és énekelünk. Ebben segítőtársam Korzenszky Klára, a Bethesda kórház pszichológusa, a Makám volt énekese, aki csodálatosan bánik a gyerekekkel. Olyan része is van a családi koncertnek, amikor a gyerekek táncolnak, az édesanyák énekelnek, az édesapák pedig dobolnak.

Egészen más világ a Hangutazás és hangfürdő. Hogy talált rá erre a különlegességre?

Taliándörögdön találkoztam egy csapattal, amely hangfürdőket tartott. Eleinte csak kívülről figyeltem őket: egy nagy nyitott sátorban feküdtek az emberek csukott szemmel, miközben a zenészek szakrális hangkeltő eszközökkel, hangtálakkal „zenéltek”. Harmadnap én is befeküdtem, és a rezgések hatására rendkívül érdekes dolgokat tapasztaltam a testemben, ami nekem akkor valahogy sok volt, úgy éreztem, nem tudom uralni. Fel akartam állni, hogy elmenjek, de képtelen voltam. Ijesztő volt, de egyben csodálatos is.

Ez az élmény nem rettentette el a hangtálaktól?

Ellenkezőleg. Én is beszereztem hangtálakat, és először a zenei hangokat figyeltem, hogy hogyan tudnám beilleszteni őket a zenémbe. De akkor felhívott egy lovas barátom, hogy lesántult az egyik lova, és mivel hallott a hangtálak gyógyító hatásáról, arra kért, vigyem át a tálakat és próbáljuk „átzengetni” a lovat. A hatás fantasztikus volt, a rezgések szemmel láthatóan jót tettek a jószágnak, aki egy óra elteltével teljesen ellazulva tudott pihenni, és másnap vidáman nyargalászott a mezőn. Az állatok – akárcsak az emberek – testében ugyanis létezik egy öngyógyító mechanizmus, amit úgy kell elképzelni, mint egy áramkört, amibe probléma esetén bekerül egy gyógyító szoftver, és az addig kering körbe-körbe, amíg el nem végzi a munkáját. Csakhogy az ember a stresszes gondolataival blokkolja a jótékony áramlást, a ló viszont egyszerűen átadta magát a jó érzéseknek, és azok hatottak is rá. 

Ez késztette önt arra, hogy mélyebben is foglalkozzon a hangtálak gyógyító hatásával?

Utána akartam járni, hogyan is hatnak a hangtálak rezgései. Először magyar mestereknél végeztem kurzusokat, majd két társammal a hangtálazás bölcsőjébe, Nepálba utaztunk. Ott hamarabb fordulnak az emberek hangtálas terapeutához, mint gyógyszerészhez. Nagyon sokat tanultam az ottaniaktól a hangtálas gyógyításról, tisztításról és meditációról, és hazatérve mindez a mindennapjaim részévé vált. Még Nepálban fogalmaztam meg magamban, hogy szeretnék az otthonomhoz közel egy jurtát építeni, ahol a természet csendjében és rezgésében tudnak pihenni az emberek, amíg én hangtálazok nekik. Ez az álmom megvalósult: ma már két jurta is található a Budai Jurtaközpontban. Nemrég a Bethesda Gyermekkórház igazgatója mondott a központnak köszönetet, amiért ápoltjaiknak rendszeresen segítünk feldolgozni traumáikat. Nagy öröm számomra, hogy már orvosok is felismerik a hangterápia hatékonyságát.

A koncertezés, zeneszerzés és a szülőség mellett jut idő a terápiás munkára?

Valóban nem unatkozom. A napi „tanyatorna” mellett sokat foglalkozom különböző zenei projektekkel. Az Operettszínházban játsszuk az Amerikai komédia című szerzeményemet, illetve A chicagói hercegnőben Bobbyt, a szaxofonost alakítom. Három évvel ezelőtt kaptam egy felkérést Lőrinczy Györgytől, az Operettszínház igazgatójától, hogy fiatalítsuk meg a műfajt. A huszonöt legismertebb operettslágert hangszereltük meg és Swingoperett néven a mai napig játsszuk. Van egy igazi szerelemprojektünk is, ez a Magyar Rhapsody Projekt, amelynek keretében nagy magyar klasszikusokat dolgozunk fel és adunk dallamaiknak egy kis világzenei, dzsesszes hangzást. Ez a lemez készül most.

Ezek mellett nagyon fontosnak tartom, hogy minél több emberrel megismertessem a hangterápia élményét, és segítsek problémáik feldolgozásában. A Klebelsberg Kultúrkúriában havonta egyszer, a Budai Jurtaközpontban pedig heti rendszerességgel kínálom a gyógyító hangfürdőt, amit szívből tudok ajánlani mindenkinek, aki nyitott rá.

Péter Zsuzsanna