Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Afrikai óceánpartra a II. kerületből

2021. február 22.

A szekszárdi születésű, eredetileg közgazdász végzettségű, de néhány évet a színészi pályán is eltöltött Domonyai András jelenleg farmerként dolgozik a kelet-afrikai óceánparton, az egyenlítő mentén fekvő Kenyai Köztársaságban.

 

Európába csak nyaralni jár, Magyarországra, Budapestre is csak egy-egy hónapra jön. Tavaly óta a II. kerületbe tér haza, és innen indul újra útra a forró, fekete földrész felé.

– Azért választottuk lakóhelyül a II. kerületet, mert itt minden megvan, sőt gyalogosan is elérhető mindaz, ami a nagyvárosi létet kényelmessé teszi, de mégsem a zsúfolt belváros. Itt jelen van még a régi Budapest és sok a zöldfelület, ami szintén vonzóvá teszi a környéket.

Kanyargós út vezetett Afrikáig – milyen állomások voltak útközben?

Az eredeti végzettségem közgazdász, de tizenkét évet dolgoztam színészként Pécsett, eleinte alternatív színházakban, majd a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként. Ez egy nagyon fontos időszak és óriási iskola volt számomra. Mély emberismeretre tehettem szert azáltal, hogy elemzően foglalkozhattam irodalmi szövegekkel. Egy idő után elkezdtem távolodni a színpadtól, voltam kulturális szaktanácsadó Brüsszelben, foglalkoztam színházelemzéssel – gazdasági szempontból is. A színház iránti érdeklődésem és vonzalmam nem múlt el, egyrészt tartom a kapcsolatot sok régi munkatársammal, másrészt itt, Kenyában is követem a kulturális és művészeti életet.

Miért éppen Afrika?

Gyerekkorom óta nagyon érdekelt a földrajz. Volt otthon egy jó nagy, vastag világatlaszunk, amit én számtalanszor oda-vissza, végül rongyosra lapozgattam. Az iskolai földrajz- és történelemórákról is sok Afrikával foglalkozó anyag maradt meg bennem – már csak különlegessége okán is. Mindig vágytam rá, hogy az utazás és az egzotikum életem fontos része legyen. A jelenlegi tevékenységem jórészt mégsem ezekre, hanem egy véletlenre vezethető vissza. A színházi korszak után elkezdtem a vidékfejlesztés és az agrárium felé fordulni. Ez számomra nem volt idegen, hiszen a család Szekszárdon szőlészettel és borászattal foglalkozott. Az érdeklődésemet egyre inkább a különleges, még ismeretlen, ehető növényfajok keltették fel. Azért tanulmányoztam ezeket, mert azt gondoltam, hogy a magyar vidéket nemcsak a már két-háromszáz éve a termelésben és táplálkozásban jelen lévő növényekkel lehet fejleszteni. A munka során véletlenül ráakadtam egy Kenyában működő magyar fenntartású árvaházra. Írtam nekik az egyik közösségi felületen, hogy szeretném kipróbálni növénytermesztési elgondolásaimat egy általam, kívülállóként akkor még elmaradottnak vélt helyen, és hogy remélhetőleg az árvaháznak is segít, ha újfajta növényeket termesztenek majd a kertjében. Legnagyobb meglepetésemre „postafordultával” jött a válasz: szívesen fogadnak, éppen kertészt keresnek.

Talaj-előkészítés a termesztéshez Mombasában

Milyen szerencsés véletlen!

Az első ímélváltás és a repülőjegy megvétele között három hónap telt el, egy éven belül már Kenyában voltam, és fél év – az első termesztési periódus – után már látszott, hogy az új fajok és fajták bevezetésén alapuló növénytermesztési elképzeléseim termékeny talajra hullottak. A helyiek lelkesedése rám is inspirálóan hatott, ugyanakkor – későbbi szomorú tapasztalataim szerint – ötleteim közel sem találtak olyan meleg fogadtatásra Magyarországon, mint Afrikában. Volt néhány megkeresés, interjú a tevékenységemmel kapcsolatban, de valódi támogatást itthon nem kaptam. Ezért is döntöttem úgy a második termesztési etap után, hogy maradok Afrikában, és azóta is „lubickolok” az itteni közegben.

Járt a fekete kontinens más országaiban is?

A munkám kapcsán voltam Etiópiában, majd éltem fél évet a hatalmas és gyönyörű Kongóban, és mindenhol ugyanaz a nyitottság és lelkesedés fogadta elképzeléseimet. Hamar otthon éreztem magam Afrikában, és ezt a nem idegenséget érzékelték és értékelték bennem a helyiek. Én nem az a tipikus európai voltam, aki odamegy és megmondja, hogyan kellene csipekkel, drónokkal, számítógép-vezérelte öntözéssel növényeket termeszteni, hanem aki a helyi adottságok és hagyományok figyelembevételével – és nem kis fizikai munkával – igyekszik megoldásait még jobban beilleszteni a mai afrikai agrárium szövetébe és még jobban együttműködni az ottaniakkal.

Egy magyar kukoricakísérlet ellenőrzése még Nairobiban

Van egy háromhektáros farmunk, ahol nagyon sokféle fajú növény kísérleti és gazdasági termesztése zajlik, ami nem kevés munka, és ahol én ott reggeltől estig permetezek, metszek, ások, kapálok – a helyiek legnagyobb megdöbbenésére, mert, sajnos, ez még mindig nagyon szokatlan, hogy a fehér ember nemcsak magyaráz, hanem ténylegesen dolgozik is. De hát én már egy fehér afrikai vagyok! 

Hozzájárulnak elképzelései az élelmezési gondok enyhítéséhez?

Azt gondolom, igen, bár Afrika, és főleg Kenya már nem az, aminek az olvasmányainkból, tanulmányainkból megismertük, csupán a nemzetközi média szereti fenntartani a „romantikus” Afrika-képet. Megvan persze ez az arca is: Nairobitól, a metropolisztól alig másfél óra autóútra olyan maszáj falvak vannak, ahol hagyományos öltözetben mezítlábas gyerekek ülnek a vályogkunyhó előtt. De Kenyában már csak elvétve van éhezés, mert a nemzetközi kereskedelmi láncok aktív jelenléte miatt egy csomó minden olcsón elérhetővé vált, és mert a mezőgazdaság már el tudja látni alapfeladatát. Az én tevékenységemet ezért a helyi mezőgazdaság – bár nem utasítja el, de – még csak mint érdekességet tartja számon. Az azonban nagyon jólesett, hogy amikor 2018-ban meglátogattam az árvaházat, ahol a projektemnek 2015-ben vége lett, láttam, hogy még mindig használják az általam odavitt vetőanyagokat és módszereket.

Piacmustra a mombasai nagybani piacon

Sok európait, magyart vonz Afrika?

A földrész egyes országai gazdaságilag gyorsan fejlődnek, ezért nagyon sok ország kezdeményez kooperációt, indít befektetéseket Afrikába azzal a céllal, hogy folyamatos gazdasági kapcsolatokat építsenek ki. Rengeteg európai, köztük kelet-európai nép képviselőjével találkoztam, akik termelőüzemeket próbálnak itt létrehozni. Olyan olasz kávézók vannak Mombasában, mint a Mammutban. A kenyai boltokban lehet kapni moldovai bort, szerb levesport és olyan Kenyában termesztett kávét, amit azután Lengyelországban dolgoznak fel, csomagolnak be, és hozzák ide vissza. Sajnos, Magyarország ebben nem jó, és ezen változtatni kellene, mert érdemes lenne bekerülni erre a hatalmas piacra.

A világot, de főleg Amerikát és Európát a koronavírus tartja fogságban. Mi a helyzet Afrikában?

Sokkal jobb, mint az említett földrészeken, és azokhoz képest kevés a megbetegedés. Igaz, hogy kevés a tesztelés is, viszont betartják az egészségügyi előírásokat. Ahogy a WHO bejelentette a vészhelyzetet, Kenya volt az első, ahol azonnal bevezették a kézfertőtlenítők és maszkok használatát, és új egészségügyi központok is létesültek. Talán azért, mert itt mindennapos dolog a megbetegedés, sokkal többféle kórral küzd ez a kontinens, és jobban is tartanak a betegségektől. Remélem, hogy hamarosan megküzd a világ ezzel a vírussal és szabadon utazhatunk, járhatjuk be az egész világot.

Péter Zsuzsanna