Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Rózsadomb egyik csendes utcájában

2017. január 17.

 Kilencven éve született Záray Márta, aki férjével, Vámosi Jánossal már életében legendává vált. Az előadóművész házaspár első közös lakása a Margit körúton volt, majd az ötvenes évek végén a Rózsadombon építettek maguknak villát.

 

Záray Márta a háború után Tatabányához csatolt Bánhidán született 1926-ban, népes bányászcsaládban. Záray Géza főaknásznak és feleségének, Várady Rozáliának is hat-hat testvére volt… Nekik „csak” három gyermek adatott meg, két fiú, és az elkényeztetett Márta, a bányászsor legrosszabb kislánya, aki csillék között, szénporban játszott és fiúkkal bokszolt. Színésznő szeretett volna lenni, és a negyvenes évek elején beiratkozott az Országos Színészegyesület iskolájába. 1946-ban meg is kapta oklevelét, de Győrbe akarták szerződtetni. Záray Márta azonban nem írta alá a szerződést: hazament. Négy évvel később döntötte el, hogy otthagyja Tatabányát és inkább énekesnő lesz.

A Budapestre költöző Záray Mártát „a tiszta éneklés, jó szövegmondás, kitűnő mozgás” miatt az „A” kategóriás énekesnők közé sorolták és rögtön munkát kapott az EMKE-ben. Este tíztől hajnali négyig énekelt egyetlen fellépőruhájában (fekete kosztümben fehér blúzzal), naponta 35 forintért. Hamar népszerű dizőz lett, féltékeny kolléganői pedig prolicselédnek, tetűvarrólánynak „becézték”...

A sváb származású Wéber János üvegcsiszoló mester Bicskén dolgozott, de miután 1925-ben megszületett a fia, a nagyobb megélhetéssel kecsegtető fővárosban telepedett le családjával. Az ambiciózus iparos munkáira Horthy István is felfigyelt, és rendelt tőle egy velencei tükröt. Wéber a biztonság kedvéért kettőt készített, és a „másolatot” fia és menye a haláláig megőrizte. A kisebbik Wéber János is elsajátította apja mesterségét, de énekelni szeretett volna, csak nem tudott. Ráadásul gyerekkorában egyszer középfülgyulladást kapott és a jobb fülére örökre megsüketült. Gépipari technikumot végzett, majd a Mávagban dolgozott, emellett hangképzést, zeneelméletet tanult. Munkahelyi rendezvényeken, magyarnóta-versenyeken lépett fel, a negyvenes évek végén már a rádióban énekelt. 1951-ben futott be Vámosi János néven, amikor a „bársonyos hangú” Lantos Olivér disszidált. A negyvenes évek „pátoszos, áhítatosan szerelmes” stílusából egész pályája során megőrzött valamit.

Záray Márta és Vámosi János 1950-ben ismerkedett meg az EMKE-ben, három év múlva pedig összeházasodott. Hamarosan a Mártírok útja 58. számú ház negyedik emeletére, egy folyosóvégi kétszobás lakásba költöztek, ahol Erzsike, a viceházmester főzött és alkalmanként mosott is rájuk. 1956 nyarán a „magyar esztrád-művészcsoport” tagjaiként két hónapot töltöttek Moszkvában, Leningrádban és Rigában, a turnéról hozott tévét megcsodálta az egész lépcsőház…

1957-ben megvásárolták az Orsó utca 13. szám alatti telket, melyre a Szovjetunióban tanult fiatal építésztechnikus, Burg Károly tervezett „modern utánzatú” villát. Az épület földszintjét a garázs, a kiszolgálóhelyiségek (konyha, étkező, kamra, mosókonyha, vasalószoba), a kertre néző hálószoba és a nagy nappali foglalta el, ahonnan az emeletre eredetileg egy hangsúlyos tömegű, íves alaprajzú, üvegtéglaablakos lépcsőház vezetett fel. A garázs (amiben a házaspár Moszkvicsa állt) felett hatalmas terasz épült, a felső szint többi részén a hall, az ebédlő, a télikert, a fürdő, a háló és a dolgozószoba osztozott.

A második kerületi tanács elnökhelyettesének, a tánczenerajongó Parragi Lajosné Makovnyik Máriának a jóvoltából bontásból kerültek a házba az ablakok, az ajtók, a radiátorok. Záray Márta írja: „1960 karácsonyán költözhettünk be a félkész házba. Akkor még a télikertben tudtunk csak aludni. Kaotikus állapotok uralkodtak. Minden helyiségnek más színe volt, madzagon lógott a villanykörte […] Épkézláb bútorunk kezdetben csak egy volt, azt is ajándékba kaptuk”. 1968 áprilisában a Dolgozók Lapja már így tudósított Záray Márta és Vámosi János otthonáról:

„A Rózsadomb egyik csendes, napfényben fürdő utcájában, zöld fenyők hátteréből szemet gyönyörködtetően emelkedik ki egy fehér színű villa. Rendezett kertjében zöld virágágyak között borzas puli rohangál. […] A népszerű énekesházaspárral a derűs, koloniál és modern bútorokkal harmonikusan berendezett szobában beszélgetünk. Az ablak mellett hivatásuk fő segítő eszköze, a zongora áll”.

Amikor épp nem volt fellépésük vagy lemezfelvételük, Vámosi János horgászott, úszott, rendezte a mindennapi teendőket. Záray Márta barkácsolt és kertészkedett, a lakásban lévő virágokra heti hatvan liter vizet locsolt ki. Mivel gyermekük nem született, két vidéki kislányt patronáltak, akik Orsó utcai házukban is gyakran vendégeskedtek. Kettejük közül a szabadbattyáni Tücsök Mária annyira a szívükhöz nőtt, hogy miután 1985-ben leérettségizett, fogadott lányukként hozzájuk költözött. Segített felügyelni a házvezetőnőkre, később programjaik szervezésébe is belefolyt, és élete végéig ápolta Záray Mártát, aki 1989-ben leesett a diófáról, gerincsérülése férje halála után (1997) súlyosbodott, majd 2001 tavaszán elhunyt.

Villájukat fogadott lányuk örökölte, emlékszobát alakított ki benne, de mivel nem tudta fenntartani a házat, 2009-ben eladta. Mai tulajdonosának felújítása során kibontották a lépcsőházi üvegfalat, kicserélték az utcai hármas osztatú ablakokat, az emeleti teraszt beépítették és a garázzsal egy tömegként faburkolattal borították.

Verrasztó Gábor