A hidegkúti vendéglős

A helytörténeti kutatás egyik legizgalmasabb része a családkutatás, különösen azért, mert néha annyi anyag gyűlik össze egy, a település életében fontos szerepet betöltő családról, hogy saját, önálló történet kerekedik ki belőle. Így van ez a vendéglőjéről elhíresült pesthidegkúti Wippner családdal, akik Wibner, Wiebner, Wipner – plusz a ’V’ változatok – névalakban tűnnek fel a XIX. század második felétől a falu,majd község életében. A szétágazó családfán – házasság révén – több hidegkúti család tagjai is feltűnnek. Itt és most azonban a Wippnerekkel foglalkozunk, közülük is csak azokkal, akik a sikeres vendéglőtulajdonos ághoz tartoztak.

A Wippnerek nem hidegkúti eredetűek: Vipner Christianus 1811-ben Dorogon (Esztergom m.) született, a Wibnerként jegyzett Ágoston és Magdolna Rass (Rassin) fiaként. A házaspár második fiát, az 1816-ban született Martinust már szintén Wibnerként jegyezték az anyakönyvbe. Ám 1829-ben egy fiút, Ágostont, már Wippner vezetéknévvel anyakönyveztek Wippner Ágoston és Rosina Pisekk gyermekeként, Nyergesújfalun (Esztergom m.). Talán ugyanarról a családról van szó, talán nem. Mégis, vezérfonal az Ágoston keresztnév lehet, miután ebben a korban bevett szokás volt, hogy az egyik fiú az apja nevét kapta a keresztségben, s a magas halandósággal magyarázható második feleség is természetes. Mindezek a korántsem teljes adatok csupán ízelítőt adnak a családkutatás szerteágazó bonyodalmaiból. Hidegkúton az 1850-es évek elején tűnik fel egy Wippner Ágoston, aki 1852-ben köthetett házasságot Kretz Évával, miután első gyermekük, Éva, 1853-ban született és édesanyjáról nevezték el.

Ezután sorra következtek a további gyermekek: Rosina (1854) aki a helyi tanító, Schmidt Ferenc felesége lett; Ágoston (1856), Mihály (1858), Ferenc (1859), Antal (1866) mind a négyen mészárosnak tanultak. Katalin (1860) révén egy ugyancsak híressé vált vendéglős dinasztia alapítója lett családtag: Balázs Antal, s az apja nevét viselő fiúgyermek 1881-ben született. Mária (1871) Peichl János helyi kereskedőhöz ment feleségül. János (1865), és Magdolna (1868) életútja további kutatást igényel. A fiúk közül Ferenc a Hidegkúti út 70. szám (Lipótmező) alatt vezette vendéglőjét és itt is lakott feleségével, a hidegkúti Kellner családból származó Gizellával. A házaspárnak kilenc gyermeke született, hat lány és három fiú. Ágoston, hidegkúti mészáros, tekintélyes polgár, tanácsadóként közreműködött a helyi közvágó felépítésénél (1890). Öt év múlva megválasztották képviselőnek, tíz év múlva pedig a bíró mellett működő hat elöljáró egyikének (1905). Mihály Nagykovácsiban kezdte a mesterségét, majd a főváros egyik külterületén, Ferenchalmon, a Leyrer-féle házban vezetett vendéglőt.

Feleségül vette a háztulajdonos özvegyét, Leyrer sz. Neubrand Katalint. 1901-től már Pesthidegkúton volt vendéglője, a Gasthaus zum Einsiedler – A Remetéhez. Ő is Hidegkút megbecsült polgára lett, tagja a képviselő-testületnek, helyi egyesületeknek (Pesthidegkúti Temetkezési Egyesület, Pesthidegkút Villatelepeinek Kulturális és Közgazdasági Egyesülete). Vezetése alatt vált híressé – Wippnerré – a vendéglő, amelyet Gundel Imre, a nagyhírű fővárosi vendéglőscsalád tagja Budapest vendéglátásáról írt könyvében is megemlített. Második felesége, s egyben özvegye, Kemény Julianna megállta helyét a nagyhírű vendéglő élén, s csak 1943- ban, a háború miatt zárta be. Az elegáns és híres Wippner vendéglőt és kávéházat a háború után a megszálló szovjet csapatok istállónak, tankszerelő műhelynek használták. Később kocsmává fokozták le, végül a tulajdonosnő, baráti vagy elvtársi(?) figyelmeztetésre, „önként” ajánlotta fel a magyar államnak. A II. kerület a költő Petőfi Sándor nevével jegyzett kultúrházat létesített benne. Wippner Antal (1866–1922 k.) életútja külön fejezetet érdemel. 1907 áprilisában ugyanis Fiuméban hajóra szállt és meg sem állt New Yorkig. Felesége, Heidenreich Teréz lányukkal, Máriával (1896) még ebben az évben követte. A kivándorlásnak tűnő utazás okát nem tudjuk, de a Tanácsköztársaság idején már újra itthon volt a család. Wippner Antal kocsmárost ugyanis a forradalmi törvényszék ötévi fegyházra ítélte a szesztilalom megsértése miatt, de 1919 augusztusa után hamarosan kiszabadult.

Felesége már özvegyként kötött házassági szerződést (1922) lánya nevében Hudy Ferenc fővárosi magánhivatalnokkal. A szerződésből tudjuk, hogy a házaspár a Malom csárda tulajdonosa volt, amely 1872 körül Kángyár János kocsmájaként a szentiváni bányászok panziójaként is működött. Wippnerné hozományként a csárda teljes berendezését adta lányának, Mariskának, ami egy nagy vas takaréktűzhelyből, két nagy konyhaasztalból, egy bádogfedelű kocsmai kimérőasztalból, tíz kocsmai asztalból, 25 különféle székből, 50 különféle pohárból és üvegből állt. A hozományhoz tartozott még egy használt féderes kocsi, egy-egy tehén, üsző, sárga kanca ló, három öthónapos malac, s a Wippner szülők hálószoba-berendezése: két, teljesen felszerelt ágy ágyneművel, két szekrény, két éjjeliszekrény, három kis fotel, egy-egy kis dívány és íróasztal. Hudy Ferencné sz. Wippner Mária az 1960-as évek körül özvegyként hunyt el. Tisztelt Olvasó! A fentiekben közreadott történet csak egy szelete a hidegkúti vendéglőscsalád mintegy hetven-nyolcvanéves történetének, s csak töredéke Pesthidegkút történelmének. Abbahagyni nem, csak folytatni lehet.

Dr. Czaga Viktória helytörténész