Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Egy Torockó utcai villa sorsa

2017. augusztus 8.

  1916-ban került a főváros kezelésébe a Torockó utca 11. számú ingatlan, melynek tulajdonosai és lakói a 20. század történelmének egyik legsötétebb korszakába csöppentek.

 „Budapest főváros közönsége” az I. világháború alatt kezdte kisajátítani, illetve felvásárolni a „Kőszénbánya- és Téglagyári Társulat Pesten” elnevezésű részvénytársaság pasaréti telkeit azzal a kikötéssel, hogy az ott folyó agyagásási üzem beszüntetése, a felépítmények eltávolítása a téglagyárat terheli.

A helyreállított, gyümölcsfákkal beültetett telket elsőként Kinsky Ármin irodatiszt és neje, Schram Regina vette meg 1922-ben 461 ezer koronáért, majd 1925. október 23-án eladták a felvidéki Korvinyi házaspárnak 91 millió 500 ezer inflációs koronáért. Korvinyi Vilmos Garamberzencén született 1883-ban, négy évvel fiatalabb felesége, Fenyves Irén pedig Eperjesen. Aradon házasodtak össze 1913-ban, de gyermekük nem született.

 

Torockó utcai villájuk részben bankkölcsönből épült fel 1933 tavaszára. A klasszicizáló homlokzat mögé Vajda Andor és Vajda Pál építészmérnök a magasföldszinten egy minden igényt kielégítő, négy szoba hallos, télikertes, fürdőszobás lakást tervezett a hozzá tartozó kiszolgálóhelyiségekkel (konyha, kamra, cselédszoba, folyosók) és nagy, kertre néző terasszal. Az alagsorban kényelmesen elfért egy hasonlóan felszerelt háromszobás lakás, a mosókonyha, a szárító, a kazánház, a fáspince és Hofmeister Ferenc házmester lakása is.

Korvinyi és felesége azonban zsidó származású volt, és 1944 nyarán deportálták őket. Sós Endrének, a Népszava szerkesztőjének tanúvallomása 1948-ból:

„Korvinyi Vilmos BESzKÁRt műszaki főtanácsost és Korvinyi Vilmosnét legalább húsz éven keresztül ismertem. Mielőtt Pasarétre költöztek, egy házban laktunk a Margit körút 50. szám alatt. […]

Amikor 1944 júniusában a Rökk Szilárd utcába, a Rabbiképző Intézetben elhelyezett kisegítő toloncházba kerültem, Korvinyi Vilmost és feleségét ott találtam. Velük együtt szállítottak 1944. június 20. körül Kecskemétre, a deportáló táborba. […]

Korvinyi Vilmos és felesége a közelemben feküdtek a kecskeméti téglagyárban a deportálás előtti éjszakán. Hajnalban, amikor ébresztő volt, mindketten mozdulatlanul maradtak. Kiderült, hogy megmérgezték magukat. […] Korvinyi Vilmost, aki halott volt, félredobták több más öngyilkossal együtt egy árokba, Korvinyi Vilmosnét habzó szájjal hordágyon a vonathoz vitték. Az orvosok tehetetlenek voltak, mert sem gyomormosást nem tudtak csinálni, sem injekciót nem tudtak adni. […] A deportáló vonat Auschwitzba ment.”

Az I–III. Kerületi járásbíróság 1949-ben Sós Endre és Gellért Lajos színész vallomása alapján holttá nyilvánította a Korvinyi házaspárt, a jelzálogtartozások miatt az Országos Takarékpénztár pedig bekebelezte villájukat.

Ebben, a máig eredeti formájában álló épületben élt haláláig a saját Búzavirág utcai házából kilakoltatott Váncza József sütőporgyáros és Kókai Rezső zenetudós is.

Verrasztó Gábor