Egy Széchenyi gróf különös házassága

De gróf Széchenyi Károly és Vágvölgyi Gabriella szokatlan egybekelése és rejtélyes pasaréti háza, amit ráadásul egy korcsolyabajnok tervezett, felülírt minden korabeli forgatókönyvet.

Földváry Mihály császári és királyi kamarás, belügyminiszteri titkár 1907 decemberében adta el negyvenezer koronáért a Pasaréti út 21. szám alatti, csaknem kétezer négy­szögöles szőlőbirtokát, melyen csupán egy földszintes lakóház és egy szerszámoskamra állt.

A Júlia utcával szemben fekvő, és egészen a mai Herman Ottó útig felnyúló telket Jeszenszky Szilárd asztalosmester és felesége, született Stift Irma, Stift Károly pékmester lánya vásárolta meg, ők a következő esztendőben a kis pihenőház helyére egy sokkal nagyobb nyaralót építettek.

A házaspár az elkövetkező években három alkalommal kért átalakításra és egyszer toldalék építésére engedélyt, de miután Stift Irma 1920. augusztus 13-án elhunyt, férje már alig használta az ingatlant, ezért 1922 nyarán eladta Karácsonyi Ferenc nagykereskedő nejének, Fellner Irénnek tizenhárommillió koronáért.

Utolsó magántulajdonosa Vágvölgyi Béla királyi érseki képezdei tanár leánya, Vágvölgyi Gabriella (1897–1979) volt, aki 1926 novemberében 650 millió inflációs koronát adott Karácsonyi Ferencnének a telekért és a rajta lévő házért. 1927. február 28-án megkapta az engedélyt a villa átépítésére, aminek terveit Szende Andor (1886–1972) műkorcsolyázó magyar bajnokból lett építészmérnök készítette, rajzait pedig közölte a Magyar Építőművészet júliusi száma is:

„Szende Andornak ebben a füzetben néhány kastélya jelenik meg; azok külső kialakításával. Az épületek külső tömegei akadémikusak, zárt tömegben megoldottak. Alaprajzi kiindulásuk az olasz palazzonok barokkorabeli iránya. A homlokzat azonban teljesen egyéni, az akadémikus ízű ismert architekturának nyoma sincsen ezeken. […] Meglepők Szende Andor belső térképzései. Ennek a nagy vonásokhoz, hatalmas tömegekhez, óriási rajzokhoz szokott építésznek a kezében szinte különösen hatnak ezek a finom, szeretetteljes gonddal megoldott interieurök. […] Szende Andor nem a túlzott modern felfogás embere, a tradíciókra fejleszti tovább saját egyéni formanyelvezetét. Talán építtetőinek is nagy része van ebben, hisz az építtető világnézete gyakran van nagy kihatással az építőművész munkájára.”

Gróf Széchenyi Károly pasaréti nyaralója

A cikk írójának, Rerrich Bélának ez a legfontosabb mondata a történet szempontjából, hiszen a folyóiratban közölt tíz tervrajzon nem az esztergomi születésű Vágvölgyi Gabriella neve olvasható, hanem a „gróf Széchenyi Károly pasaréti nyaralója” felirat.

Elképzelhető, hogy ekkor már sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Antal császári és királyi kamarás, a felsőház örökös tagja és Wenckheim Krisztina grófnő legkisebb gyermeke, gróf Széchenyi Károly (1906–1971) a sajtó mellőzésével eljegyezte Vágvölgyi Gabriellát.

A II. kerületben kiállított dokumentum szerint 1930. december 18-án kötöttek házasságot Vágó János anyakönyvvezető előtt, egyházi esküvőjükre pedig csak 1936. február 19-én került sor a Margit körúti „ferencrendi plébániatemplomban”.

Valószínű tehát, hogy a főúri kastélynak is beillő Pasaréti úti neobarokk villa átépítési és kerttervei elkészítésében mindketten (a polgári egyszerűség és a nemesi nagyvonalúság) befolyásolták Szende Andort.

Mediterrán stílusban kialakított, teraszosan emelkedő, lépcsőkkel és szökőkúttal tagolt út vezetett a főbejárathoz, ahonnan az épület lelkébe, a hallba léphetett a vendég, melyből balra egy szoba, jobbra a dohányzó és az ebédlő nyílt, de a négy egybenyitható helyiség szinte az egész földszintet egy teremmé varázsolta. A konyha, a tálaló, a raktárak és a személyzeti szoba a hátsó traktusba került.

Az emeleten mindössze a hatalmas hálószoba volt, szintén nem szűkös fürdővel és budoárral, egy cselédszoba, két kisebb vendégszoba saját mosdóval és a felső szint egyharmadát elfoglaló terasz. A belsőépítészet, illetve az ízléses antik berendezés viszont már egyértelműen gazdagságra, a társadalmi pozíció kimutatására utalt.

A nagybirtokos gróf Széchenyi Károly többek között az Országos Magyar Weekend Egyesület elnöke, a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt. igazgatója, a Magyar Cukoripar Rt. vezérigazgatója, és saját cégének (Gróf Széchényi Károly Gyümölcsfeldolgozó és Zöldségszárító Üzemek Kft.) tulajdonosa és egyben igazgatója volt. Mivel legtöbb idejét a család pósteleki kastélyában töltötte özvegy édesanyjánál, sokszor képviselőjének és ügyvezetőnek kinevezett felesége vezette a vállalatot.

Vágvölgyi Gabriella 1933 nyarán eladott a Pasaréti út 21. számú telek felső részéből egy 270 négyszögöles darabot dr. Klinger Istvánnak 18 200 pengőért, majd a második világháború előtt férjére íratta a már két helyrajzi számon (12033/2-3) és címen (21/a – 21/b) szereplő ingatlan nagyobbik részét, saját nevén mindössze a 320 négyszögöles „b” maradt.

A grófi család 1946 februárjában Portugálián keresztül az Egyesült Államokba emigrált, gróf Széchenyi Károly és felesége New Yorkban, testvére és édesanyja Észak-Karolinában telepedett le. A pasaréti villát a Pénzügyminisztérium elhagyott javakat felszámoló ügyosztálya elkobozta, később pedig lebontották.

Verrasztó Gábor