A Hármashatár-hegyi repülőtér

Lélekemelő érzés itt lenni: körben a hegyek karélya, takaros kertes házak, fúj a szél, kristálytiszta a levegő. Lélekemelő és kedélyes egyszerre: ottjártunkkor három idősebb úr épp kézzel indítható repülőmodelleket próbálgatott, kutyák szaladgáltak, egy hölgy csipkebogyót gyűjtögetett, a domboldalban pedig egy fiatalember egy festőállványon örökítette meg a tájat. A Hármashatár-hegyi repülőtér minden napszakban és évszakban a szabad természet lelkesítő élményét nyújtja a környékbelieknek és mindazoknak, akik felkeresik.

„Repülőtér, átjárás tilos és életveszélyes” – hirdeti néhány piros tábla, meg a fűbe kitett bóják sora. Nem nagyon veszi őket figyelembe senki, holott valóban repülőtéren járunk.

Pontosabban: újra repülőtéren. Történt ugyanis, hogy 2014-ben a légügyi hatóság bevonta a működési engedélyét. A repteret évtizedek óta működtető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület számára ez komoly próbatétel volt, a leállás sok veszteséggel is járt. Hosszú pereskedés után bebizonyosodott, hogy az eljárás nem volt jogszerű, így a reptér visszakapta működési engedélyét – november 16-án, tíz felszállással pedig meg is tartották az első repülőnapot.

A helyiek is részesei lehetnek a pesthidegkúti repülőéletnek

A Hármashatár-hegyi repülőtér hosszú idő után ismét a hazai repülőélet egyik fontos helyszíne lehet. Kíváncsiak voltunk, hogy a jogvita után a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. miként gondolkodik a terület jövőjéről, hiszen a téma sokakat érint, és a legutóbbi képviselő-testületi ülésen is szóba kerület a repülőtér újranyitása. A vállalattól kérdéseinkre elég szűkszavú válasz érkezett. Mint írták, „a vagyonkezelési jogviszony rendezése jelenleg folyamatban van a felek között”. Ugyanakkor, megjegyezték, hogy a hatályos vagyonkezelési szerződés alapján az ingatlanok őrzésével, az esetleges veszélyelhárítással – így például a figyelmeztető táblák kihelyezésével – kapcsolatos intézkedések megtételére a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület köteles. Az egyesületnél nagy előrelépésként értékelik, hogy mintegy öt és fél év után újra repülőgép járt a Hármashatár-hegyi repülőtéren és a komoly kihívások tudatában, de reményekkel telve tekintenek a jövő elé. – Sajnos ez idő alatt a karbantartások elmaradtak, a pálya és az épületek is megsínylették, hogy nem lehettünk a gazdái, az egyik hangár teteje be is omlott – monda el lapunknak Gavranek Ferenc, a repteret ismét üzemeltető Műegyetemi Repülő Egyesület elnöke. – Sokat kell majd dolgozni a füves területen és azon kívül is, hogy rendszeresen használható állapotba hozzuk a repülőteret. Az elnök lapunkat arról tájékoztatta, hogy a repülőtér fontos szerepet kap a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programban. Használatának fejében pilótaképzéseket tartanak majd, ha a repülőtér használatához minden előírt engedélyt megszereznek és a légügyi hatóság is jóváhagyását adja. – Mindenkivel jó és hasznos együttműködést szeretnénk kiépíteni, így a II. Kerületi Önkormányzattal és nem utolsó sorban a helyi lakossággal. A környéken élőket is szeretnénk bevonni a repülőéletbe, erre számos programot kínálunk majd. Elsőként azonban azokat szeretném megnyugtatni, akik a repülőtér bezárása óta költöztek a környékre. A repülőegyesület vezetője hangsúlyozta, hogy a motoros repülés egyre drágább lesz, ezért azok száma csökken, a vitorlázórepülők magasba emeléséhez használt csörlőzés pedig egy személyautó hangjával egyenértékű, tehát a zajszennyezés miatt nem kell aggódni, főként a zajcsökkentős eljárások bevezetésével. – A legfontosabb, hogy mindenki biztonságban legyen. A repülők, a kirándulók és a kutyasétáltatók is. A repülőtér területét jól láthatóan jelezzük és arról is tájékoztatást adunk, hogy mely időszakokban lesz majd repülés. de első körben az infrastrukturális feltételeket kell kialakítani területen. 

-Ahol a lélek is szárnyal

Nagy múltú területet vehettek újra birtokba a repülés szerelmesei (mert ez szenvedély, senki sem vitatja). Története a két világháború közti időszakra nyúlik vissza. Pontosabban már jóval azelőtt is ember által hasznosított terület volt: a pesthidegkútiak szántóföldje és legelője. (S még előtte Mátyás király vadaskertjének határa húzódott itt, ahol később a Buda és Pesthidegkút közti határvonalat is megjelölték: e korok emlékei a reptén szélén álló százados határkövek.) Reptérként a cserkészek kezdték el használni, tőlük került aztán a műegyetemi egyesület kezelésébe, ma is ők a terület gazdái.

R-26 Góbé vitorlázó repülőgép - és a legelő nyáj 1968-ban

A Hármashatár-hegy aljában elterülő síkság kiválóan alkalmas a vitorlázórepülésre. Felszíne viszonylag sima (bár ez részben már a tereprendezésnek is köszönhető), tágas, fátlan térség. Mi több, a Magyarországra jellemzően nyugat-északnyugat felől érkező szél itt egy rá nagyjából merőleges hegyvonulatba (a Hármashatár-hegy vonulatába) ütközik – felemelkedve pedig magával emeli a repülőket is. (Persze a vitorlázórepülés ennél lényegesen bonyolultabb…) A harmincas években megélénkülő repülős életről egyre többször írtak a lapok is. 1934-ben például több újság is lehozta a szenzációt, hogy Rotter Lajos cserkészpilótának sikerült innen indulva 1300 méter magasba emelkednie, és gépével a Pilisen és Cserháton át Szandavárig jutott. A reptér valóban a magyar repülés bölcsője volt: az új géptípusokat itt tesztelték a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület vezetésével. Itt próbálták ki az egyik legismertebb magyar tervezőmérnök, (idősebb) Rubik Ernő gépeit is.

Balczó András befutója az 1969-es vb-én

A reptér más sportversenyeknek is fontos helyszíne lehetett: az 1960-as évek öttusázói számára itt rendezték a futószámot, és itt volt a hazai rendezésű 1969-es öttusa világbajnokság záróünnepsége is (ahol Balczó András negyedszerre is világbajnok lett). Az elmúlt évtizedekben terepbiciklis versenyhelyszínként is felmerült. Ez utóbbit azonban több természetvédő szervezet is ellenezte: hiszen a reptér – amellett, hogy fontos sportterület – Natura 2000 védelem alatt álló természetvédelmi terület is. A Vörös-kővár oldalában 2018 tavaszán adták át a Magyar Madártani Egyesület Jane Goodall-tanösvényét, amely elsősorban az itt élő védett haragossiklóra hívja fel a figyelmet.

1922-ben még szántóföld volt a reptér helyén

A táblákon a karsztbokorerdő alatt elterülő sztyeppről, annak értékes növényvilágáról is olvashatunk. De még jobb, ha lehajolunk egy kicsit a fűbe – az elmúlt hetek csapadékosabb időjárása nyomán például sokfelé gomba bújt elő. Itt-ott érdekes lyukak is feltűnhetnek: ezek az ürgék üregei. Mi már jóformán csak Petőfi Sándor Arany Lacinak címzett ürgeöntős verséből ismerjük őket, pedig valamikor egész Magyarországon nagy számban éltek. Nem véletlenül kedvelik ezt a területet: a hasonló, rövid füves térségek a kedvenceik. Ők pedig számos védett madárnak a kedvencei, ezért is fontos a védelmük és élőhelyük megőrzése. A kutyák, sajnos veszélyt jelentenek rájuk: egy-egy lelkes eb olykor kiássa a lyukat, amelyben lapulnak. Ezt egyéként a repülőpilóták sem szeretik, mert az efféle gödrök komoly kárt tehetnek a gépekben. Új fejezet kezdődött tehát november közepén a Hármashatár-hegyi repülőtér történetében – vagy inkább folytatódott a régi. Közben a környék már kicsit elszokott tőle, hogy itt valóban gépek emelkednek a magasba: most újra meg kell találni az egyensúlyt, hogy mindenki, aki szeretné, tudja kedvére használni ezt a területet. Ezt a csodálatos, hegyek ölelte térséget, ahol nemcsak a gépek szárnyalnak, hanem egy kicsit a lélek is.

Viczián Zsófia