A modern építészet hírnöke

Ferkai András építészettörténész azt írta róla, hogy „a puritán hangvétel meghökkentően modernnek tűnhetett a Pasarét stukkódíszes neobarokk villái között.”

A ház tulajdonosa, dr. Burchard-Bélaváry Andor (1880–1947, képünkön fent) ősi Bihar vármegyei nemesi család leszármazottja, huszárkapitány, jogász, királyi kormányfőtanácsos, a Pesti Hengermalom Társaság igazgatója, a Heraldikai Társaság tagja, a Magyar Vöröskereszt főbiztos-helyettese, a Ferenc József-rend lovagja és a budai evangélikus egyház presbitere volt. Büttner Luciát (1904–1957), dr. Büttner Miklós – a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára – lányát vette feleségül.

Az óvodává alakított épület

Közösen építtetett villájuk a dél felé lejtő telek felső végében állt, és a „pázsitmezőbe foglalt vízmedencében” tükröződött, a kerti utat vörös murvával szórták fel. A köbméterenként 35 pengőbe kerülő ház elrendezése inkább praktikusnak, mint nagypolgárinak számított. A pince a kazánt és a tárolóhelyiségeket rejtette, a földszint biztosította az életteret nagy nappalijával, a gyermek játszószobával, ruhatárral, ebédlővel, konyhával, a cseléd lakásával, az emelet pedig a pihenést szolgálta három háló- és egy vendégszobájával, valamint a fürdővel.

A különleges villa 1927-ben

Ferkai szerint „az épület karakterét a vízszintes vonalak és két anyag: a műkő, illetve a vöröstégla burkolat határozta meg. Az emeletes részen még a téglaburkolat is vízszintesen tagolt (úgynevezett csorbázott felület): minden második téglasort visszahúztak, így a téglafal az árnyékhatás miatt csíkosnak tűnik. […] A tégla-kő kombináció, a határozott vízszintes vonalak […] Árkay bécsi mesterét, Peter Behrenst idézik, akinek mesteriskolájába 1925-26-ban járt a bécsi Művészeti Akadémián. Behrens […] az épület tömegkompozíciójával indította a tervezést, az alaprajz csak utána következett. Tanítványait is rászoktatta arra, hogy először durva tömegvázlatokat készítsenek szénnel, modelleket agyagból vagy gipszből, s ha elég jónak, kellően monumentálisnak érzik a tömeget, akkor térjenek át a funkciók kiosztására, az alaprajz és a homlokzat megformálásra. Árkay egész életében ezt a tervezési módszert követte”.

A villa korabeli látványterve

Burchard-Bélaváry Andor 1931-ben földszintes toldalékkal és külső pincelejárattal bővítette a házat, mely „a modern magyar építészet hírnöke lett a nagyvilágban”, majd hamarosan eladta Stromszky Sándor udvari tanácsosnak, a Magyar Siemens-Shuckert Művek Villamossági Rt. vezérigazgatójának és feleségének, Kövér Erzsébetnek. A házaspár a Nyúl utcából költözött át új otthonába, ahol húsz évig laktak. 1951-ben, mint a rendszer ellenségeit kitelepítették őket egy alföldi faluba fiukkal, Dénessel, menyükkel és unokájukkal együtt.

Az épület most óvoda, földszintes szárnyát kibővítették, emeletet építettek rá, a villa lényegében beleolvadt a gyermekintézménybe, egyedül hátsó traktusa és jobb oldali homlokzata ismerhető fel. Az óvoda honlapján az áll, hogy: „Nevelő tevékenységünk elsődleges célja a szabad játék lehetőségének megteremtése, melyen keresztül a gyermekek önállóan, s ez által örömmel bontakoztathatják ki saját elképzeléseiket, kreatív ötleteiket.”

A hall dísze a lépcsőkorlát és a hozzá illő ajtó

A sors párhuzama, hogy Burchard-Bélaváry Andor unokahúga, Burchard-Bélaváry Erzsébet 1927-ben nyitott magánóvodájában alkalmazta először hazánkban a Montessori-módszert, melynek lényege a gyermek tisztelete, a gyermekléptékű környezet és berendezés, képességfejlesztő játékok, a természet szeretete. A pedagógus 1945 után vezető szerepet játszott a magyar óvónőképzésben.

Verrasztó Gábor